Száz régi tájszó az Őrségből
A TINTA Könyvkiadó több munkatársa is néhány felejthetetlen napot eltöltött 2023 nyarán az Őrségben. Természetesen ellátogattak a Szalafőn található őrségi skanzenbe is. Készítettek néhány hangulatos fotót is ott, ezeket most közreadjuk.
Kedvcsinálónak a TINTA Könyvkiadó Kis magyar tájszótárához, közlünk 100 régi őrségi szót is a szótárból.
- abroncs: hordó, sajtár dongáit összeszorító vaskarika
- ágenda: a református vallás alapelveit tartalmazó tanítások összefoglalása
- álladzó: a ló alsó ajkán a zabla két végéhez erősített kis lánc
- almárium: ruhaszekrény
- alszeg: a község területének déli-délkeleti, a vízfolyás szempontjából lejjebb fekvő, alsóbb része
- ánslágoz: (hordót) kénlappal fertőtlenít
- árendás: bérlő
- ártány: kiherélt hím disznó
- aszatoló: kb. 80 cm hosszú nyélre erősített, háromszög alakú vaslemez, melynek alsó oldalán v alakú bevágás van (az aszatnak a vetésből való kiszurkálásra használják)
- asztalfia: asztalfiók
- asztalruha: asztalterítő
- béder: vihar, zivatar
- bikacsök: a levágott bika hímvesszőjéből készített korbács
- bogár: légy
- bognár: kerékgyártó, aki mezőgazdasági faszerszámokat (favilla, gereblye stb.) is készít
- bugyelláris: pénztárca
- bürü: kisebb patakon csupán gyalogos átkelésre szolgáló keskeny hídféle, többnyire karfa nélküli egy vagy két szál palló
- ciha: ágyneműhuzat
- cimet: fahéj
- csép: egy hosszabb és egy rövidebb, szíjjal összekapcsolt rúdból álló mezőgazdasági eszköz (gabonafélék, hüvelyesek termésének kiverésére)
- cséphadaró: a csépfejhez erősített, kb. 50 cm hosszú rúd, végén egy súlyos vaskarikával
- csoroszlya: az ekegerendelyre erősített késszerű szerszám, amely az ekevas előtt a földet hasítja
- dolmány: melegebb, béléssel ellátott férfi kiskabát
- féder: rugó
- fenékdeszka: a szekér alján levő deszka
- firhang: függöny
- forgat: (a réten szétterített füvet, félig megszáradt szénát) gereblyével sorban szétszór, hogy könnyebben száradjon
- früstük: reggeli
- fuszekli: zokni
- ganaj: trágya
- gang: nyitott folyosó
- grádics: létra
- gárgya: kútkáva
- gelencsér: fazekas
- gyúrófa: sodrófa
- hébér: lopó (a bornak a hordóból történő kiszívására)
- hecsedli: csipkebogyó; a vadrózsa termése
- herbatea: gyógytea
- hídlás: disznóólnak vékonyabb karókból lerakott padlózata
- hombár: deszkából készített, fedéllel ellátott, lezárható nagyobb gabonatartály
- iga: a befogott tehén nyakára tett járom
- istráng: az a kötél vagy lánc, amelyet a hámfához erősítenek (s amivel az igásállat a szekeret húzza)
- jáger: 1. vadász 2. erdész
- kalendárium: (főképpen a falusi lakosság számára nyomtatott) naptár olvasmányokkal
- kas: szalmából font kosárszerű készítmény
- kelep: a kasza megkalapálására szolgáló rövid nyelű, viszonylag súlyos fejű kalapács
- kéménykotró: kéményseprő
- kerékcsapa: keréknyom
- kéve: összekötött gabona-, illetőleg szalmacsomó
- kézvonó: kétnyelű vonókés
- koperta: levélboríték
- korc: szoknyafélének, gatyának az a hajtásszerű része, amelybe madzagot fűznek (s így erősítik a ruhát a derékra)
- kordély: egy fajta kétkerekű közlekedési eszköz
- kóstál: kerül valamibe
- kuruglya: (kenyérsütéskor használt) szénvonó
- lajtorja: létra
- langaló: kenyérsütéskor a kenyér tésztájából készített, a sütőkemencében megsütött lepény
- mácsik: főtt tészta
- magló: anyadisznó
- megmonyaz: (baromfit) megvizsgál, hogy várható-e tőle tojás
- mezsgye: két szántófölddarabot egymástól elválasztó, kb. arasznyi szélességű földsáv
- ókula: szemüveg
- ösztöke: a szántáskor használt rövid nyelű, kis ásószerű szerszám (az ekekormányra tapadt földet, a csoroszlya előtt összegyűlt gazt piszkálják el vele)
- padmaly: küszöb
- parlag: műveletlenül hagyott szántóföld
- pitli: puttony, az állatok itatására használt faedény
- rékli: könnyű nyári női blúz
- sarabol: (füvet) sarlóval vagdos
- sárgaföld: agyag
- saroglya: az istállóban a marhák elé, kb. fejmagasságban a falra erősített, rácsszerű készítmény, melybe a szálas takarmányt helyezik
- sétáló: a fali óra ingája
- spórhelt: takaréktűzhely
- sróf: csavar
- stampedli: pálinkás pohár
- sulykol: (ruhát) mosáskor a sulyokkal ver
- sulyok: vastag, téglalap alakú nyeles falap, mellyel mosáskor szokták a ruhát verni, hogy könnyebben megtisztuljon
- szakajtó: szalmából font kis alakú, kosárszerű készítmény
- szaletli: kis lugas
- szapul: (ruhát) lúgos vízben kifőz
- szárnyasegér: denevér
- szecska: géppel apróra vágott rozsszalma
- szőlőgerezd: szőlőfürt
- tarló: kalászos növénynek a növény levágása után a földben maradó hegyes töve
- tócska: tócsa
- tóka: vizesgödör
- tragacs: egy kerekű, kézi tolóeszköz
- tüskésborz: sündisznó
- tyúkfi: kiscsirke
- útkotró: útkaparó
- ülésdeszka: az a vastagabb, a két végén peremmel ellátott deszkadarab, melyet az oldalas szekéren az oldalak két-két zápjára erősített lécdarabra helyeznek, s amelyen ülnek, ha szekéren mennek a mezőre
- üsző: fiatal tehén, melynek még nem volt borja
- vájdling: nagyalakú bádogtál
- vekni: hosszúkás alakú pékkenyér
- vérszopó: pióca
- vidra: a kosárfonáshoz használt fűzfavessző
- vőfély: a vőlegény és a menyasszony legényismerőse, aki a lakodalomban a régebbi szokásoknak megfelelően bizonyos feladatokat látott el
- zabla: a kantárra szerelt s a ló szájába illeszthető kis vaspálcika (amellyel a lovakat kormányozni lehet)
- záptojás: romlott tojás (ha feltörik, nagyon büdös)
- zuhogó: folyóvíznek olyan része, ahol természetes képződményként vagy szabályozás révén néhány métert esik a víz
- zséter: fejőedény
- zsúp: kévébe összekötött rozsszalma
Forrás: TINTA Könyvkiadó – Kis magyar tájszótár
A kiadó két tájszótára itt rendelhető meg kedvezményesen:
https://www.tinta.hu/Tajszavak
https://www.tinta.hu/Hogyan-mo