Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 98–100. oldal.

Ez a szó akkor került át az angol nyelvből a franciába (valamint más európai nyelvekbe), s terjedt el széles körökben, amikor az esküdtszék vele jelölt intézményét a francia forradalmi Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1790-ben angol mintára Franciaországban is meghonosította (Fraser Mackenzie: Les relations de l’Angleterre et de la France d’après le vocabulaire. I. Les infiltrations de la langue et de l’esprit anglais. Paris, 1939). Magyarországon e szóval először az Angliáról szóló útleírásokban, társadalomrajzokban találkozunk, s csak valamivel később fordul elő, de egyre gyakrabban az aktuális eseményekről szóló időszaki sajtótermékekben, így Németh László a Sopronban 1795-ben megjelent Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírása c. könyvében pl.: „Legfőbb Birája minden Ángluſznak 12 vele eggy állapotbéli esküdtteknek gyűléſe (petty Jury)” (276); „Máſik Birája minden Angluſznak a’ 17 haſonlókép váloſztott esküdt ſzeméllyeknek gyüléſe, (great Jury)” (276); „Ezeknek végzéſek (Verdict, verum dictum.) ſzerént határozza meg a’ Királyi Biró a’ büntetést” (276). Érdekessége Németh könyvének, hogy a szó angol hangalakját is igyekezett megadni, megközelítő magyar átírásban, így: „Skotziában... a’ Dſorrik (Jury) ott is ſzokásban vagynak” (278). „A’ legfőbb Törvény Székek Edinburgban vagynak ’s Törvényt ülő Széknek (Court of Seſſions), melly előtt Dſorrik nem itélnek..., neveztetnek” (279).

„»A jókedvű adakozót szereti az Isten.« Az adakozás Isten ajándéka, amelyet testvéri kezeken át akar adni. Az adakozás gyakorlása Isten vagy emberek felé érzett szeretet és hála. Minden darab kenyérben és fillérben, amelyet jó szívvel adtak, Isten áldása, gondolata és dicsősége megy tovább a világon.” (Ravasz László)

A segítőkészség az együttérzésen alapuló következetes viselkedés. Együttműködési készséget és bizakodást igényel, ezzel egy segítő közösséget építhet, és az erkölcs alapköve. „Az élet minden tette, bármilyen kicsiny is, vagy jót, vagy rosszat hordoz magában. A legkisebbnek tűnő feladat hűséges elvégzése vagy elmulasztása ajtót nyithat az élet leggazdagabb áldásai vagy legnagyobb csapásai előtt. A vidám és készséges szívvel megvalósított, naponkénti egyszerű, önmegtagadó cselekedetekre örömmel tekint Isten. Csak akkor lehet áldás az életünk, ha önmagunkat elfelejtve ápoljuk magunkban a szerető, segítőkész lelkületet. Az apró figyelmességek, az egyszerű, kicsiny szívességek az élet örömeit jelentik, elmulasztásuknak pedig nem kis részük van az ember boldogtalanságában.” E. White-ot követve megállapíthatjuk, hogy a segítés az igaz emberré válás lehetősége, hiánya pedig az elembertelenedéshez vezet. Az őszinte segítőkészség mások iránt a jószívűségben, a szív egyenességében, tisztaságában nyilvánul meg. A segítségnyújtás – ha valóban belső indíttatásból jön – jó érzéseket kelt bennünk, hiszen fontosnak, hasznosnak, alkalmasnak érezhetjük magunkat általa.

Fényes Adolf: Testvérek

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 97. évf. 1973., 488–489. oldal.

E szó eredetével a szakirodalom már többször is foglalkozott. Melich nyelvünkben német jövevénynek tartotta, Körösi az olasz eredetet hangsúlyozta. Karinthy az utóbbit nem fogadta el. A német nyelvben is élő szót Kluge az olaszon és latinon át erős fenntartásokkal az arabig vezette vissza. A Nagyszótár adatgyűjtéséből tudjuk, hogy a XVIII. század utolsó évtizedétől kezdve nyelvünkben kimutatható trafikol, trafikáz, trafikáns és trafika s ezek származékai, valamint összetételei a ’kereskedik, szövetkezik, tárgyal, ármánykodik’ jelentéskörbe tartoznak. Csak főelemükkel és időbelileg alkotják előzményét a dohányárusítással kapcsolatos jelentésű trafik szónak. Ez utóbbinak dohány vonatkozású jelentése nem magyar földön jött létre, mégpedig jóval a magyar nyelvben való megjelenése előtt. A Nagyszótár cédulaanyaga 1854-től tudja adatolni a ’dohánybolt’ jelentésű trafik szót, valamivel későbbről az azonos jelentésű trafika főnevet, a trafikás (dohányboltos) szót, a trafikol (trafikban kapható dohányt szív) igét, valamint összetételeket, mint trafikdohány (kincstári jövedéki dohányáru), trafik füst (az előző füstje) stb.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 97. évf. 1973., 486–488. oldal.

Ez az angol szó nyelvünkben ma már csak a lósportok híveinek szókészletében él, ’lóversenyezés’ és ’lóversenypálya’ jelentésben. Az ősi germán eredetű szó eredetileg és hosszú időn át ’gyep, gyeptégla, tőzeg’ értelemben volt használatos az angol nyelvterületen. A ’lóversenypálya’ jelentése is a lósportok klasszikus hazájában, Angliában alakult ki, a XVIII. század közepén. Mielőtt nálunk, mintegy másfél évszázada, ez az utóbbi jelentés meggyökeresedett volna, megjelent ’tőzeg’ jelentésben is. Így Németh László 1795-ben Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírásában azt közli, hogy hasznos dolog „a’ törf, mellyel a’ Hollanduſz tüzel” (75), s megállapítja, hogy „törfje Hiberniának elég vagyon” (206). Ugyanő betűképpel szerepelt a szó Franz Dávidnak németből fordított Grönland históriájában 1810-ben: „Törf minden motsárokban van homokkal követtsel elegy, de tüzelni semmit nem ér, a’ lapályos helyekenn jó Törföt is lehet találni... A legjobb Törf az ollyan puszta ſzigetekenn és kopasz kősziklákonn nő, hol sok madarak ſzoktak tanyázni, ezeknek ganéjja a’ földet öszve keveredvén, mohval fűvel bénő… jól ég és melegít” (76). Ugyanígy Lassú István 1827-ben megjelent Nagy Británnia… leírásában: „Skócziának… törfje annyi, hogy építésre is használják” (16). Egy származéka pedig már 1801-ben Benkő Ferenc Magyar Géográfiájában: „a’ Botáni Báj vagy ſziget... a’ föld elegyesen fövenyes, maraſztos és törfös” (2: 245). A törf alak még 1833-ban is előfordul a Közhasznú Esmeretek Tárában: „van mesze, márgája és törfje melly legjelesebb ásványgazdagsága Pomerániának” (9: 403).

Mind e művek német forrásokon alapulnak. A német nyelvben azonban e korban már Torf az irodalmi nyelvi alak, a Törf pusztán nyelvjárási változat. (De lehet a törf az angol turf szónak német mintára átfonemizált változata is.)

A törf alak mellett már a XIX. század elején megjelentek a turf szónak egyéb változatai is. Így 1810-ben Hübner Lexikonában: „A’ posványság, torfa lapok számosak Cheshirben” (1: 697), majd a már említett Közh. Esm. Tárában 1833-ban: „turfa vagy gyeptőzeg” (5: 273). Ez a turfa alak maradt uralkodó nyelvünkben az egész XIX. században, így pl. Térey Pálnál 1859-ben az Angol-skóthoni naplóban: „[A liverpool–manchesteri vasúti vonal] oly feneketlen mocsárokon s turfarétegeken vezet keresztül, melyen minden töltésezési és lecsapolási kísérletek meghiúsultak” (144). Ezt a turfá-t különösképpen csak az évszázad legvégén (1899) szótározta először Babos Kálmán. Ekkorra azonban már jórészt ki is szorította a tőzeg a nyelvi úzusból, mely szót a NyÚSz. már 1823-tól kimutatta.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 97. évf. 1973., 350–351. oldal.

Ez az eredetileg babonás tilalmat jelző szó nyelvünkben legelőször földrajzi nevek alkotóelemeként jelent meg. Benkő Ferenc 1796-ban a Parnassusi időtöltésekben (IV. rész 40) a Csendes-óceán kapcsán említette, hogy „Nevezetesebb Szigettyei… Tonga-Tábu…” stb. Ugyane területről írva Kanya Pál a Népszerű földrajzi oktatás (1847) c. tankönyvében a szókapcsolat második elemének jelentését is megmagyarázta: „Legnevezetesebb szigetek: Tonga tabu (szent Tonga)” stb. (522).

Bővebb és tárgyszerűbb magyarázatot találunk „La Perousenak 1785, 1786, 1787 és 1788-ik esztendőben tett Utazásának veleje” c., Pesten, 1817-ben megjelent műben, melyet Kis János a „Nevezetesebb utazások tárháza” c. sorozat harmadik kötetében tett közzé Halasy Mihály fordításában. La Pérouse e könyv 102–3. lapjain leírta az akkori Sandwich-szigetek bennszülötteinél tett látogatását, melynek során „azt mondottam nékik, hogy én Taboo vagyok, és ennek a’ szónak, mellynek értelmét én az Anglus tengeri utazóknak tudósításaikból tudtam, tökéletesen ollyan foganatja lett, a’ millyent tőle vártam.” E passzushoz La Pérouse a taboo szónál a következő lapalji jegyzetet fűzte: „Ez a’ szó az Ő vallásbeli rendtartásaik szerént ollyan dolgot jelent, mellyet nem szabad nékik kezekkel megilletni, vagy pedig ollyan szentséges helyet mellyre nem szabad nékiek lábokat letenni.”

Comte de la Pérouse (meghalt 1788), a Csendes-óceán neves francia hajósa, akinek útinaplója Voyage de la Pérouse autour du monde címen Párizsban 1797-ben jelent meg négy kötetben, a tabu intézményére vonatkozó ismeretét a francia etimológusok szerint James Cook kapitány angolul 1784-ben (francia fordításban 1786-ban) megjelent Voyage to the Pacific Ocean c., harmadik utazásáról szóló művéből merítette, melyben az 1777-i bejegyzések között a taboo szó többször is előfordul. Cook előtt a szót Európában nem ismerték. A szó mind a mai napig él a Csendes-óceán szigetvilágának nagy részében, sokféle alakváltozatban. A Cook és La Pérouse által használt alak a tongai nyelv szava.

James Cook

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 364–366. oldal.

Ez a szó több mint egy fél évszázadon át keveset mondott a legtöbb magyarnak. Hosszú ideig csak egy volt a sok pesti szállodanév közül. Két-három évvel ezelőtt azonban máról holnapra közismert és közhasználatú lett, amikor az akkortájt elkészült első gyalogos aluljáró, majd az új földalatti villamos vonal egyik megállója a közelében levő szállóról az Astoria nevet kapta. Ahogy évről évre növekszik Budapest forgalma, úgy válik egyre ismertebbé a neve, még vidékiek között is, ennek a főváros szívében levő fontos átszállóhelynek és útvonal-kereszteződési csomópontnak. Ez az egyetlen teljességgel idegen elnevezés az új földalatti megállóhelyei sorában, érdemes tehát kissé utánanézni, hogyan is került nyelvünkbe.

John Jacob Astor

Az Astoria név a történelemben először 1811. április 12-én jelent meg (Lewis A. McArthur: Oregon Geographic Names. Portland, Ore. 1928. 450). E napon alapították meg a Csendes-óceán partján, a Columbia folyó torkolatánál azt a 3 kis épületből álló telepet, mely a távol-nyugati amerikai őserdők indiánjaitól és prémvadászaitól megvásárolta az értékes gereznákat, majd továbbította őket távoli piacokra. A település egy New York-i üzletembernek, John Jacob Astornak, illetve az ő irányítása alatt álló American Fur Companynek volt jelentős jövedelmet hajtó vállalkozása. A település azonban gyorsabban gyökerezett meg, mint a neve, Astoria. Két évvel megalapítása után, 1813-ban a bizonytalan hovatartozású terület brit fennhatóság alá került, Kanada része lett, s az Astoria nevet elvetve az angol királytól a Fort George nevet nyerte.

Fort Astoria 1813-ban

„A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyűlöletre feleljen megbecsülés.”

(Lao-ce: Tao Te King – Az Út és Erény könyve)

A megbecsülés képessége egy fontos erény, amely arra tesz készségessé, hogy a megismert jót belsőleg a neki járó fokon értékeljük, és külsőleg a megfelelő módon fejezzük ki tiszteletünket. Az igazságosságnak részeleme, a szeretettel társul; ellentéte a megvetés és a megbecstelenítés. Sajátos alapja az értéktudat, mely az emberben a becsület, Istenben a legfőbb jó, az anyagvilágban a teremtés céljának, rendeltetésének való megfelelésen alapul. Többnyire mentális fölismeréssel kezdődik, mellyel jónak ítélünk valamit, és ennek megfelelően beszélünk róla, birtokoljuk és bánunk vele. Az ember megbecsülésének tárgya az istenképiségből fakadó személyi méltóság; a keresztény embernek pedig az istengyermekség, a Krisztushoz tartozás. A Szentírás szerint a legnagyobb megbecsülést, amit az ember kaphat, a létével kapta a teremtésben: Isten a képmásának teremtette őt, és minden más teremtett dolgot őrá bízott. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 8:14-16). Sőt, az elbukott ember ismét és ismét lehetőséget kap Istentől az újrakezdéshez, Isten visszaadja az elvesztett megbecsülést. A Szentlélek különböző kegyelmi ajándékai egymás megbecsülésére, komolyanvételére és engedelmességre késztetnek, ezt tükrözik a szó szinonimái is: alázat, hódolat, elismerés, nagyrabecsülés, renomé, respektus, tekintély, tisztelet, illetve cselekvő formáiban: becsben tart, elismer, értékel, felnéz rá, megbecsül, meghajol előtte, méltányol, méltat, nagyra tart, respektál, sokra tart, tisztel (Kiss Gábor, főszerk. Magyar szókincstár. Tinta Könyvkiadó, 2017).

Az anyagi dolgok megbecsülésének alapja, hogy azok is Isten alkotásai. Isten jónak, az ember szolgálatára és üdvössége érdekében teremtette a dolgokat. E tekintetben bármely dolog megbecsülésének fokát az határozza meg, mennyire szolgálja az ember üdvösségét. Hozzájuk való viszonyulásunk mutatkozik meg tisztességes kezelésükben, mint a tisztaság, a pazarlás kerülése, a rendeltetésszerű használat. „Minden pillanat az eljövendő percek szülőanyja. A pillanathoz való hozzáállása dönti el, milyenné formálja a következő perceket, napokat, hónapokat, s az, hogy mennyire becsüli meg, amit a kezében tart” (R. Lawson).

Hokuszai: Önportré

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 97. évf. 1973., 350–351. oldal.

Blogunkon nemrég volt szó arról (Szendvics szavunk eredete), hogy az angol nyelvben sandwich man-nek nevezik azokat az embereket, akik hátukra és mellükre erősített nagy reklámtáblákkal járkálnak az utcán. Szemere Bertalannak már 1840-ben feltűntek a londoni utcák e jellegzetes figurái, de sem az ő könyve, sem mások úti beszámolói nem használták az angol szót e jelenség leírására. (Toldy Géza 1910-i Szerecsenszótárában a találó „ballagó hirdetés” elnevezést javasolta.)

Ballagó hirdetés, azaz szendvicsember

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 93–96. oldal.

Ez a szó személynévből ered. Az így nevezett ennivaló „feltalálójáról”, a fogalom megalkotójáról kapta nevét. Keletkezése történetét egy francia utazó, Pierre Grosley írta le Londres (1770) c. könyvében. Grosley 1764–65-ben tartózkodott Londonban, s ott hallotta John Montagu pár évvel korábban történt esetét, mely szájról szájra járt a brit fővárosban. Ez a dúsgazdag angol főúr (1718–1792), címe és rangja szerint Sandwich grófja (earlje) nemcsak az admiralitás első lordja volt (azaz körülbelül haditengerészet-ügyi miniszter) és rossz hírű, korrupt politikus, hanem szenvedélyes kártyás is. Egy alkalommal 15 óra hosszat játszott megszakítás nélkül. Hogy ne kelljen még étkezés céljából se letenni a kártyát, a játék közben támadt ötlettel utasította inasát, hogy szeljen le két karéj kenyeret s tegyen közéjük egy-két szelet sonkát vagy hideg sült marhahúst. Ebből kártyázás közben is lehet jókat harapni. Így született meg az első szendvics. Gibbon, a történetíró már 1762-ben kis kezdőbetűs közszóként említette naplójában a sandwich-et a londoni kávéházi harapnivalók között. A megnevezés gyors elterjedésében szerepe lehetett mind a találmány ötletes újszerűségének, mind a lord közismertségének és a sokat emlegetett keletkezéstörténeti anekdotának. Utal erre egy múlt század eleji rigmus is (idézi E. Weekley: The Romance of Words, 1912, a III. fejezetben), mely lord Sandwich nevét összekapcsolja lord Spencerével, akiről egy fajta kurta kabátkát neveztek el (vö. Nyr. 95: 366). „Two noble earls – mondja a versike –, The one invented half a coat, The other half a dinner”. (Két nemes lord... az egyik feltalálta a félkabátot, a másik a félebédet.) A sandwich fogalma és vele a szó távoli országokba és sokféle nyelvbe jutott el. Idővel a mienkbe is.

John Montagu, Sandwich grófja

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 92–93. oldal.

Evvel a szóval valamennyien iskolás korunk földrajzi tankönyveiben ismerkedtünk meg, a rokon jelentésű szavanna és pampák szókkal együtt. Emlékezetessé akkor vált számunkra, amikor serdülőkorunk Bőrharisnya- és Winnetou-regényeiben arról olvashattunk, hogyan üldözték az indiánok a bölénycsordákat a prériken, e végtelenbe nyúló, magas fűvel borított fátlan síkságokon.

Az észak-amerikai kontinens e sajátos földfelszíni jelenségének neve, a préri aránylag új keletű elem az angol szókészletben. Alig kétszáz éve, 1773-ban jegyezték fel először, prairie alakban. Az angol, pontosabban az amerikai angol nyelvben francia eredetű jövevényszó volt. Nyilván azért, mivel a mai Egyesült Államoknak a Nagy-tavaktól délre és nyugatra eső területeit, a ma Közép-Nyugatnak nevezett préri államokat a XVIII. században francia felfedezők hódították meg s telepítették be (és látták el helynevekkel), jóval az angolok előtt. A franciában a szó egyébként latin eredetű, a pratum ’mező, rét’ szóból vezethető le.