A közelmúltban jelent meg Jäger Tamásnak A halál völgyében is velem voltál c. kötete a TINTA Könyvkiadóban. Ebből az alkalomból beszélgetett vele a kiadó egyik munkatársa.

Mikor érezted először, hogy valami nincs rendben az egészségeddel?

Amióta az eszemet tudom, tisztában vagyok a szívhibámmal és azzal, hogy korlátozott a fizikai teljesítőképességem.

Gyerekként hogyan élted meg a betegséged első jeleit?

Az életem része volt mindig. Egy adottság, ami változhatatlan.

Volt-e olyan pont, amikor először kimondták: ez komoly szívprobléma?

Az volt a helyzet, hogy mindent lehetett csinálni, amit bírok. Így aztán nem jártam be testnevelésórára, nagyon fárasztott a futás és általában minden sport, de például nagyon sokat bicikliztem gyerekkoromban és fiatalkoromban is.

A könyv szerzője, Jäger Tamás (jobbra) és a TINTA Kiadó igazgatója, Kiss Gábor (balra)

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

Korábbi írásomban áttekintettem, hogyan alakultak ki az egyes kultúrák számrendszerei. Ebben a részben azt járom körül, vajon meddig tudtak számolni finnugor őseink, milyen számrendszert használhattak?

A számnevek minden nyelv legősibb rétegeibe tartoznak, ennélfogva ezek a nyelvrokonság fontos bizonyítékai.

A finnugor nyelvekben a számnevek hatig közös, ősi eredetre mennek vissza: két ~ vogul kit, osztják kät, votják kïk, zürjén kïk, mordvin kavto, cseremisz kok, lapp guokte, finn kaksi (töve: kahte-), észt kaks; három ~ vogul χūrum, osztják kolem, votják kviń, zürjén kujim, mordvin kolmo, cseremisz käm, lapp  golbma, finn kolme; négy ~ vogul ńila, osztják ńelä, votják ńïľ, zürjén ńoľ, mordvin ńiľe, cseremisz näl, lapp  njeallje, finn neljä; öt ~ vogul at, osztják wet, votják viť, zürjén vit, mordvin veťe, cseremisz wäc, lapp  vihtta, finn viisi (töve: viite-); hat ~ vogul kat, osztják kut, votják kvať, zürjén kvajt, mordvin koto, cseremisz kut, lapp  guhtta, finn kuusi (töve: kuute-).

Jasper Jones: 0-9 (1960)

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

Az első, kezdetleges számfogalmak már a történelem hajnalán kialakultak, majd a kereskedelem fejlődésével, a gazdasági tevékenységek bővülésével a számolás egyre bonyolultabbá vált.

Az állatok számát, az eladott javak mennyiségét, a hiteleket kezdetben kavicsokkal, csomókkal, rovásbotokkal ellenőrizték. Egy, a mezőre kiterelt marha egy kavicsot jelentett, s ha este megvolt a megfelelő számú kavics, a pásztor és a gazda nyugodtan hajthatta álomra a fejét. Az adósságokat botokra rótták, ez a szokás sokáig fennmaradt. A számadó juhásznak a rovásbotra vésett adatok alapján kellett elszámolni az állatokkal. A kocsmáros a hitelben elfogyasztott italokat felrótta a mestergerendára, a szomjas torkú adós ebből tudta, „mennyi van a rovásán”. A csomózást az inkák fejlesztették tökélyre, a kipu-nak nevezett írás- és számrendszerrel tartották nyilván a termést, a raktárkészletet, a csillagászati adatokat.

A legkezdetlegesebb számolási mód csak az egyeseket ismerte: például valamiből hat dolog jelölésére hat pálcikát rajzoltak. Az egy és kettő megkülönböztetését bizonyos nyelvekben a duális (az ún. kettes szám) alakjai őrzik (a magyarban ennek egyetlen nyoma a kettő számnevünk). A három már nagyobb lépés volt, ennek nyelvi nyomait mutatják a sorszámnevek. A nyelvek egy részében az első és a második más tőből képződik, mint a tőszámnevek, de a harmadiktól kezdve „helyreáll a rend”, ilyen például az angol one ’egy’, two ’kettő’, three ’három’ – first ’első’, second ’második’, third ’harmadik; olasz uno, due, tre – primo, secondo, terzo; svéd ett, två, tre – första, andra, tredje; lengyel jeden, dwa, trzy – pierwszy, drugi, trzeci; finn yksi, kaksi, kolme – ensimmäinen, toinen, kolmas, és ilyen a magyar is.

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

A színnevek nem alkotnak zárt szómezőt (mint például a hét napjai vagy a hónapnevek), halmazuk elvileg végtelen számú elemből állhat. Egyrészt a modern technológia, a festékipar fejlődésével rengeteg új – a természetben korábban nem létező – színt állítanak elő, másrészt a képi világ egyre erősebben van jelen életünkben, a reklámok újabb és újabb praktikákkal igyekeznek túllépni az ingerküszöbünkön, ezek egyike a színvilág tobzódása, ami együtt jár újabb és újabb színnevek kiötlésével. Egy évszázada valószínűleg csak kevesen ismerték és használták a bézs, ekrü, pink színneveket, nem beszélve az aleoverazöld, avokádózöld, cappuccinobarna, garnélarákvörös, grapefruitsárga, havannabarna, kólabarna, kurkumasárga, lagúnakék, műtőszöld, padlizsánlila, pisztáciazöld, strandkorlátkék, taxisárga, tűzoltópiros, viagrakék árnyalatokról, vagy a reklámvilág színneveiről, mint például a Barbie-rózsaszín, Chianti-vörös, Coca-Cola-piros, Ferrari-piros, Benetton-zöld, Gucci-zöld, Shrek-zöld, Windows-kék.

A barna árnyalatai

Megjelent: Veszprémi Újság, 2026. 02. 14.

Különös idők járnak. Hogy a csillagok, a bolygók állásának ehhez van-e köze, és ha igen, mennyi, én nem tudhatom. Mindenesetre az ember mindig különös érdeklődést tanúsított az égbolt iránt. Éppen a napokban jutottak űrhajósok olyan messzire a világűrben, mint eddig még soha, a földi halandók pedig változatlan lelkesedéssel bámulják az eget. Magam is így vagyok ezzel, nézek felfelé, amerre az Istent sejtem. Szakralitás és romantika kéz a kézben, keresem a távcsövem. Így volt ez valamikor réges-régen ebben a galaxisban, nem kellett hozzá műszer. Hogy az első eget fürkészők mit gondolhattak erről az egészről, nem tudhatjuk, nincsenek feljegyzések. Ha valami konkrétabbat szeretnénk megtudni az évezredekkel előttünk járók elképzeléseiről, marad a jól bevált mondat. Már a régi görögök is.

A Nagy Medve a Mesél az ég című könyvben

Ó, élet, mely hamar ez világbúl kitűnsz!
Ó, rövid élet, tűlünk mely gyorsan röpülsz!
Mint harmat nap előtt, mint hó az tűz előtt,
Úgy tűnsz el előttünk, s kívánságunk előtt.

Víz, tűz, föld és nagy ég tartanak sokáig,
Ember, ezek ura, egy szempillantásig.
Kűfalok, nagy tornyok sok száz esztendeig;
Ember, ki csinálta ezeket, óráig.

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

A napok megnevezésének gyökereit Mezopotámiában kell keresnünk. Az asszír birodalom csillagászai magas szinten művelték tudományágukat. Megfigyelték a bolygókat és az állócsillagokat, vizsgálták a Nap és a Hold mozgását, leírták a nap- és holdfogyatkozásokat. A Hold mozgása adta naptáruk egyik alapját is. Naptáruk tisztán holdnaptár volt, a 354 napos évet 12 hónapra osztották. Náluk a holdtölte külön nevet kapott, ez volt az umu šapattu ’a teljesség, teltség napja’. Később a csillagászok a holdhónapot kisebb egységekre osztották fel, először két periódusra, fogyóra és növekvőre, majd az egyes fázisokat követve négyre. Ez adta az alapját annak, hogy az umu šapattu ünnepét kiterjesszék, így kezdték el megülni a holdfázisok utolsó napját, azaz minden hetedik napot. Habár ezt a periodicitást erősítette a hetes szám mágikus jellege is (Mezopotámiában minden hónap hetedik napját mágikusnak tekintették, ez volt a šibutu napja), a Folyamközben azonban ez a nap még nem szakadt el a Hold járásától, még nem vált a Holdtól független ünnepnappá, erre csak a zsidó vallásban került sor. Ez az ünnepnap a héber šabbath, azaz a szombat ünnepe.

Mezopotámiában a Hold mozgása adta a naptár egyik 

A szöveg forrása: Bocskai István Múzeum, Irodalom Háza (Hajdúszoboszló) Szép Ernő-emlékkiállítása.

Szép Ernő (1884–1953) a magyar irodalom különleges, egyedülálló alakja volt. Már saját korában ismert és elismert szerző lett, aki mindhárom műnemben (líra, epika, dráma) alkotott. Legelőbb költőként kapott elismerést, majd népszerű színpadi szerző lett, valamint regényei és elbeszélései is komoly olvasói érdeklődésre tartottak számot; többen az abszurd irodalom előfutárának tekintették. Mindezek mellett az olvasók sokasága várta a hírlapokban megjelenő rövid írásait.

Szép Ernő pályakezdése

Szép Ernő 19 évesen Szoboszló, Mezőtúr, Debrecen után a fővárosba került. Az ekkoriban világvárossá váló Budapest volt az ország kulturális és művészeti életének központja is. Szép tanulni és dolgozni érkezett ide. A gimnázium 8. osztályát azonban nem végezte el, nem érettségizett le. Az írásaiból élt meg, újságoknak dolgozott. Kezdetben élclapoknak írt verseket, rigmusokat. Ezt követően neve hamar ismertté vált a szerkesztőségekben, több lapban jelentek meg írásai. 1905-ben a Budapesti Napló munkatársa lett, aminek Ady Endre is dolgozott.

Isten vendége vagy e világon!

Ismerd föl, hogy a fülemüle jól énekel, a bárány jól eszi a füvet: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát, és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.

Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban.

Istent nem ismeri más, csak a magától-értetődés.

A Tinta Könyvkiadó kultúra és nyelvészet iránti elhivatottságát mutatja, hogy nemcsak kiadja, gyűjti is a szótárakat. Az általuk életre hívott Szótármúzeum gyűjtőkörébe ugyanakkor a könyvek mellett – a kiadó nevére utalóan – tintásüvegek és ezeket ábrázoló aprónyomtatványok, valamint a könyvkiadáshoz kapcsolódó egyéb relikviák is beletartoznak. E kollekciót a közelmúltban néhány értékes kisgrafika, ex libris reprodukciójával gyarapítottam, aminek kapcsán született ez a cikk. 

A tintásüvegeket, tintatartókat bemutató képi dokumentumok egyik fajtáját jelentik az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárában is fellelhető ex librisek. Ezek eredeti funkciójukban a könyvek kötéstáblájára ragasztott tulajdonjegyek voltak, melyek a könyv tulajdonosát jelölték. Később fokozatosan elszakadtak a könyvtől, és önálló grafikai lapként műgyűjtés tárgyává váltak, manapság jórészt a gyűjtők grafikai mappáiba kerülnek. A magánemberek mellett intézmények is rendelkezhetnek nagyobb mennyiségű ex libris anyaggal, erre példa munkahelyem, a nemzeti könyvtár több tízezres ex libris állománya. Könyvtárosi feldolgozó munkám eredményeként ezen anyag egyre nagyobb hányada érhető el a Könyvjegytár nevű online tartalomszolgáltató oldalon. Az itt szereplő ex librisek képi világa is igazolja, milyen gyakran előfordul a könyvjegyeken a tintásüveg motívuma. Szemléltetésül erre mutatok be néhány példát a következőkben.

A tinta (latinul: tincta) vízben vagy más oldószerben feloldott festékanyagot tartalmazó keverék, amelyet tintatartóban, tintásüvegben tároltak. Az íróeszköz megnevezésére a 12–18. században nem a magyar toll, hanem a latin penna kifejezést használták. Sokáig a lúdtoll használata volt elterjedt, melyet tintába mártogattak, úgy írtak vele pergamenre, később papírra. Tintába merített pennával, ecsettel rajzoltak, festettek is. A mártogatós fémtoll a 19. században terjedt el, ennek még nem volt belső tintatartálya. Aztán a tollnak többszöri tintába mártása lassúságát kiküszöbölendő feltalálták a tintatartályt tartalmazó töltőtollat, majd a 20. században az olcsó, megbízható használatú golyóstollat.

A motívumkincset tekintve a tintatartók általában enteriőr részeként jelennek meg az ex libriseken. Ábrázolásuk gyakran lúdtollal, melléjük helyezett füzettel vagy könyvvel, petróleumlámpával vagy művészcímerrel, nemegyszer a bölcsességet jelképező bagollyal társul.

Horváth István és Jónás Jenő ex librise