Emberölés – gondatlanul?
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2012. június.
Sietek megnyugtatni jogászainkat, jeles jogtudósoktól a még kezdő joghallgatókig mindazokat, akik hivatásuk gyakorlásakor valamilyen módon és minőségben Iustitia szolgálatában állnak, hogy írásom túlnyomó része nem ennek a címbeli, kétségtelenül groteszk szókapcsolatnak elemzését tartalmazza. Ezt inkább csak azért írtam cikkem élére, hogy felkeltsem olvasóim figyelmét, érdeklődését. De néhány mondatot ez is megér, mivel a jogi nyelvnek olyan kifejezésére utal, amely minden más – tehát nem jogász (ügyvéd, ügyész, bíró stb.) halandó számára, ha nem is visszás, de legalábbis elgondolkoztató.
Miről is van szó? Arról, hogy az egyszerű, hétköznapi ember a nem szándékosan elkövetett jogsértést, illetve ilyen tevékenységet józan paraszti ésszel gondatlanságból eredő, gondatlanságból elkövetett veszélyeztetésnek, emberölésnek stb. nevezné, ám a jogi nyelvhasználatban e helyett a rövidebb gondatlan, illetve a gondatlanul elkövetett forma járja. Főleg az utóbbi a visszatetsző a laikusok számára. Szemléltetésül idézek is két ilyen, jogásznyelven megfogalmazott mondatot internetes hírportálokról: „A gondatlanul elkövetett emberölés is gyilkosság, aktív életviteli cselekedet.”; „A Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal gondatlanul elkövetett emberölés gyanúja miatt nyomoz Kecskeméten.” Ezek a megfogalmazások a hozzá nem értő számára azt a képtelenséget sugallják, hogy az emberölést nem gondatlanul, hanem gondosan, gondosabban kellett volna végrehajtani! Ez a gondatlanul elkövetett formula mindenképpen pongyolaság; még akkor is, ha a Büntető Törvénykönyvben is fel-felbukkan. A gondatlan emberölés, gondatlan veszélyeztetés kifejezések már kevésbé riasztók. Ez a magyarázata annak, hogy értelmező kéziszótárunk a gondatlan melléknévnek ’felületes, nem gondos’ jelentésén kívül ’gondatlanságból elkövetett’ jelentését is megadja, de jelzi, hogy ez az igazságszolgáltatás nyelvének szakszava. A Google keresőprogram adatai egyébként jól igazolják az általam mondottak érvényességét. A gondatlanságból elkövetett (emberölés, veszélyeztetés stb.) formára négyszázezer adatot rögzítenek. Ez tehát a legtermészetesebb. A gondatlan (emberölés) alakra tizennégyezer adatot találunk, tehát az előbbinél nagyságrendekkel kevesebbet. Szakmai szövegekben ezek is megszokottak. A gondatlanul elkövetett emberölésre azonban csak tíz-húsz idézet az adathalászat eredménye, s nem ok nélkül, mivel ez a legfélrevezetőbb megfogalmazás.
De mindez csupán a csalétek, a csali volt. Mint már jeleztem, cikkem fő témája nem ez, hanem a gondatlan melléknévhez hasonló, -tlan, -tlen, -atlan, -etlen, -talan, -telen fosztóképzős melléknevek alakpárjainak vizsgálata, szemléltetése. Nincs sok ilyen alakpárunk, de ami van, az érdekes és tanulságos. Közülük a legfigyelemreméltóbb éppen a gondatlan – gondtalan alakkettős.
A gondatlant az eddigiekből már ismerjük; tudjuk, hogy ez a forma a jogi nyelvi, ’gondatlanságból elkövetett’ jelentésén túl azt jelenti: ’felületes, nem gondos’. Igen ám, de gond főnevünknek a gondatlan formán kívül idővel még egy változata született, a gondtalan. Mai jelentései: ’gondoktól nem háborított, gond nélküli’, pl. gondtalan gyermek, gondtalan élet, jólét, öregség sb. Csakhogy e változat megszületésekor még szó sem volt ilyen jelentésbeli elkülönülésről! Amikor a két alak már egymás mellett élt, még nemegyszer ugyanabban a jelentésben éltek velük, sőt éppen a mai használatukkal ellentétesen! Jókai még így írt „A régi jó táblabírák” című regényében: „Krénfy gondatlan arccal lépett az asztalhoz, s meggyújtá szivarát”, Szigligeti Ede pedig Zsidó című énekes színdarabjában így: „De édes ifjú úr, a mostani ifjúság igen gondtalan, könnyelmű, többet költ, mint kellene, és lehetne”. Könnyű belátni, hogy a gondatlan és a gondtalan között az utóbbi másfél évszázad alatt végbement jelentéselkülönülés figyelembevételével ma a két szóalakot éppen megcserélnénk az idézett példákban.
De nemcsak ezekben, hanem néhány más fosztóképzős alakpárban is. Pl. az ízlelőszervben keltett érzetet jelentő íz szavunknak is két fosztóképzős változata fejlődött ki: az íztelen és az ízetlen. (Azért jelöltem meg a szó alapjelentését, mert van egy másik, ettől teljesen független, a végtagok külön mozgatható részeit, továbbá valaminek legkisebb részét, porcikáját jelentő íz szavunk. Ez itt most nem érdekel bennünket.) Az íztelen és az ízetlen egyaránt előfordult – ha nem is egyenlő arányban – mind ’íz nélküli, rossz ízű’, mind ’kellemetlen, ízléstelen, értéktelen’-féle jelentésben. Ezek tekintetében érdekesen alakult a nyelvhasználat. A két alak között ma nem teljes, hanem csupán részleges jelentésmegoszlást találunk. Az ízetlen és az íztelen egyaránt használható ’íz nélküli’ és ’kellemetlen ízű’ értelemben, tehát valamilyen étel, ital lehet ízetlen is, íztelen is. ’Ízléstelen, durva, sértő, idétlen’ jelentésben azonban ma már csak az ízetlen alakot használjuk. Egy rossz tréfa csak ízetlen lehet, íztelen nem.