Eredeti megjelenés: Eruditio – Educatio, Vol. 17, Issue 2022 / 2, 126-131.

A Tinta Könyvkiadó gondozásában megjelent etimológiai kéziszótár két kiadása között tizenöt esztendő telt el, míg a szintén tudományos, egyben ismeretterjesztő igényű Szlovák nyelv tömör etimológiai szótára (SESS) már négy évvel az első kiadás (Králik 2015) után megjelent nagyobb részt javított és csupán pontszerűen bővített változatban (Králik 2016). A SESS és Zaicz Gábor Etimológiai szótára (Esz) is kb. 10-10 ezer szócikket tartalmaz, mindkét szótár szerkesztési vezérelve volt a tudományos-ismeretterjesztő kézikönyv jelleg és a köznyelvi szókészlet feldolgozása. Ismeretterjesztő jellegű megjegyzés olvasható például a mássalhangzó-torlódás feloldásáról kár szavunk példáján, máshol utal a szóképzés analogikus voltára, pl. -li: hecsedli, cetli, valamint az archaizálódás folyamatát is jelöli, kiveszőben lévő szó pl. a német eredetű gigerli ’piperkőc’ jelentésben.

Az újonnan megjelent kötet, Zaicz Gábor Etimológiai szótárának bemutatása mellett érdemes kitérni egy areális szomszédunk, a szlovák nyelv etimológiai lexikográfiájára is. A szlovák etimológiai szótárban a szláv és idegen eredet elemzése dominál, kevésbé foglalkozik a szóképzéssel, a képzők etimológiája pedig olyan önálló formában, ahogy azt T. Somogyi Magda elkészítette, teljes mértékben hiányzik.

A szlovák Etimológia és nyelvjárási lexikográfia (Králik 2020) című monográfia rámutat a dialektusok és az etimológia kölcsönös összefüggéseire, általános ajánlásokat fogalmaz meg a lexémák feldolgozása kapcsán, elindul a nyelvjárási szavak eredetének elemzése útján, és 130 példa segítségével mutatja be, hogy a Szlovák nyelvjárási szótár eddig megjelent két kötete milyen szélesebb szláv és közép-európai összefüggéseket rejt.

Az Etimológiai szótár mindkét kiadása (Zaicz 2006; 2021) A magyar nyelv kézikönyvei sorozat köteteként jelent meg, az egyes szócikkek elkészítését azonos szerzői gárda között osztották fel, ám a 2. kiadáshoz új lektor csatlakozott Balázsi József Attila személyében. A kiadó lexikográfia iránti elkötelezettségét mutatja, hogy Kiss Gábor sorozatszerkesztő állította össze a szavak első írásos előfordulásának sorrendjét és eredet szerinti csoportosításukat. Eltekintettek a bevezető római számos oldaljelölésétől, a szótárrészen nem kezdődik újra az oldalszámozás. Az előszó változatlan, a 2. kiadáshoz különálló előszót írt Zaicz Gábor.

Zaicz Gábor (fõszerk.): Etimológiai szótár

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 502–504. oldal.

Az amerikai angol nyelvben, melyből ez a szó hozzánk került, nem létezett és ma sem létezik ilyen köznév. Az angol nyelvterület más tájegységeiben sem. Bármely angol egy- vagy kétnyelvű szótár tanúsíthatja ezt. Ellenben létezett egy King Camp Gillette nevű amerikai feltaláló és vállalkozó (1855–1932), akinek családneve az angol nyelvterületen kívül közszó lett.

King Camp Gillette

A wisconsini származású, fejlett gyakorlati érzékű Gillette egy műszaki árukat forgalmazó kis cég utazó ügynöke volt az 1890-es évek elején. Főnöke arra biztatta, találjon fel valamit, amit egyszeri használat után el lehet vagy el kell dobni, de amire minduntalan szükség van. Csak ilyesmiből lehet gyorsan meggazdagodni. A találmány mint ötlet 1895-ben született meg: egy mindkét szélén éles, vékony acél lemezke, valamiféle tartóba foglalva, borotválkozás céljára. Az ötlettől a megvalósításig hat keserves év telt el technikai és pénzügyi akadályok leküzdésével. A fő nehézség a megfelelő vékonyságú, simaságú, keménységű, élességű és főleg olcsóságú acéllemezek kihengerlése volt. E kérdések megoldása után a feltaláló 1901 decemberében nyújtotta be Bostonban szabadalmi kérvényét és még még ugyanazon évben tőkeerős támogatók segítségével megalapította az American Safety Razor Companyt. (A cég később a Gillette Safety Razor Company nevet vette fel.)

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 501–502. oldal.

Eme angol szó pótlására a nyelvújítás kora megalkotta az alagút szót, amit a TESz. első ízben 1836-ból adatol. Az új magyar szó lassan gyökerezett be nálunk, s szélesebb körökben csak akkor terjedt el, amikor már látható és használható lett a budai Lánchídfő és a Krisztinaváros között, a Várhegy alatt fúrt és 1856-ban megnyitott, e szóval jelölt 350 méter hosszú „műtárgy”. A Déli pályaudvarhoz tartozó vasúti alagút négy évvel később épült. Ezek voltak az első tömegközlekedést szolgáló szintbeli alagutak e nemben a fővárosban, létrejöttük nélkül az új szó még lassabban honosodott volna meg.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 353–354. oldal.

Miként az egzotikus szavak jelentős része, ez is először útleírásban jelent meg nyelvünkben. Éspedig elég későn, mivel magyar utazó csak a múlt század második felében jutott el az USA csendes-óceáni partvidékének azon részére, ahol az e szóval jelölt tárgy akkor még elég nagy számban látható volt. (Azóta nagyobbik részük múzeumokba került.) Kecskeméthy Aurél, a színes tollú újságíró ugyan már 1876-os útja kapcsán megemlítette, hogy „Mulatságosak az indiánok által készített fa- és kőszobor bálványok is. Egy ily élénken színezett óriás vagy négy öl magas, s egymás nyakára ülő rémképekből alkotott. Az alsó óriás fölfal egy tengeri szörnyet. Ez óriás tetején ül a másik, s ugyancsak tépázza üstökénél fogva; ennek tetejében a harmadik, ki fölfalni készül mind a hármat” (Éjszak-Amerika 1876-ban, 1877. 57). Kecskeméthy nem használta a totem szót, sem az általa leírt tárgyra a totemoszlop szót, s a téma valószínűleg nem is érdekelte különösebben.

„Tiszta szívvel élni: ez a legnagyobb bölcsesség, amit pedig a bölcsek kigondoltak, azt a még bölcsebbek meg is tették.” (Friedrich Hölderlin)

A bölcsesség az Ószövetségben isteni tulajdonság, mely a világ teremtésében és kormányzásában nyilvánul meg. Egyik jelentéssíkja szerint a Szentlélek hét ajándéka közül a legértékesebb, belénk öntött erény, mely az elmét készségessé teszi az isteni szempontok szerinti gondolkodásra és cselekvésre. A görögöknek három nagy fogalmuk volt az emberi értelem körülírására. Az újszövetségi írók átvették ezeket a szavakat, mert elismerték, hogy Jézus — és csak egyedül ő – mindhármat magában egyesítette. Az első e szavak közül a sophia, a végső dolgokról való tudás, amely igazságossággal és erkölcsösséggel párosul. Alexandriai Kelemen meghatározásában „megismerés az emberi és isteni dolgokról és azok okairól”. Arisztotelész szerint pedig „a legmagasabb dolgok megismerésének legtökéletesebb formája, nemcsak végkövetkeztetéseiben, hanem az alapvető okoknak áttekintésében is”. Augustinus úgy gondolja, hogy az „örök dolgok megismerése”. Ciceró sapientiának nevezi, a legvégső megismerésnek tartja, amit az emberi értelem elérhet.

Leonardo da Vinci: Vitruvius-tanulmány

A második kifejezés a fronesis, ami okosságnak vagy értelemnek fordítható. Gyakorlatibb természetű, az ember tetteire vonatkozik. Arisztotelész úgy határozza meg, mint igazságos tett, amely az értelem erénye, ami által az emberek az élet változó rendjében a jó és rossz között okos döntésre juthatnak. Platón úgy írja le, mint az értelem képességét, amely el tudja dönteni, mit tegyen, és mit hagyjon el. Cicero prudentiának fordítja, mint annak fölismerését, amit az embernek keresnie kell, illetve amit el kell kerülnie.

A harmadik görög szó a synesis, az a kritikus ítélőképesség, amely a tényeket észszerűen kombinálja, amely az emberek közötti különböző eljárásokban, értékekben és viszonyokban megfelelően különbséget tesz. Arisztotelész azt írja, hogy az ítélőképességről szól. Démoszthenész és Thuküdidész kifejezésre juttatja: a helyzetünk helyes mérlegelése biztosítja a helyes állásfoglalást, ezzel az erőt és bátorságot.

A Biblia szerint az embernek a bölcsesség mindhárom lehetőségére szüksége van. Az a tökéletes ember, aki bölcs tekintettel az örökkévalóságra néz, de saját korának az életére alkalmas. A bölcsesség az Isten tulajdona, Jézus az Ő bölcsességéről beszél: „ezért mondta az Isten bölcsessége is: küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat” (Lukács 11,49). Pál is Isten bölcsességéről szól: „Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!” (Róma 11,33). Az ember számára pedig Őt megismerni az egyetlen igazi bölcsesség. Jézusunk is maga a bölcsesség: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől (Korinthoszi I. levél 1,30). Ő megígérte követőinek a bölcsességet. A Teremtőre utal a bölcs fazekas Isten metaforájaként Édes Gergely munkáiban (Hajdu Endre: Szómúzeum. Tinta Könyvkiadó, 2008, 2009 és 2013). A nagy bibliai személyiségeknek is jellemző sajátja volt, csupán két példa: Salamon bölcsességet kért és kapott uralkodásához, a bölcsesség tartotta Józsefet a helyes úton, és hozzásegítette, hogy naggyá legyen Egyiptomban. Pál apostol imádságainak és a tanításainak is a bölcsesség volt a tárgya, mondván, a keresztyéneknek bölcsességben kell járniuk: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván” (Kolossé 4,5). Ha az ember bölcs, „mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével” (Jakab 3,13). Az igazi bölcsesség akkor lesz elérhető, ha Isten Lelke az ember kutató értelmének segítségére siet, de az embernek kell elkezdenie a keresést, ha Istennel akar találkozni. Noha a bölcsesség Istennek ajándéka, ám azt a szellemileg rest ember nem nyerheti el.

Piero della Francesca: Salamon találkozik Sába királynőjével

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 352–353. oldal.

Nem a Simon keresztnevű személyek becenevéről van szó, hanem a húszas évek országszerte divatos táncáról, melynek nevét népszerűsége okán egyidőben különféle tárgyakra is ráruházták. Ez a szó és tánc is angol, pontosabban az amerikai nyelvterületről került hozzánk, akárcsak több más, az első világháború utáni években népszerű társasági tánc is. Jól mutatja a divatot a „felső tízezer” heti képes újságjának, A Társaságnak 1921. január 30-i száma, mely a Technikus Bálról számolt be. „A táncok egymásután következtek, boston, onestepp, fox-trott, azután újra boston, one-stepp, foxtrott, de azután mégis csak boston, boston. A nagy bálokon úgy látszik még mindig a bostoné az elsőség” (60).

Az ünnepélyes bálokon talán még így volt, de a következő évben, 1922-ben már betört a shimmy, s ez lett az intimebb hangulatú összejövetelek felkapott tánca. Shimmyláz lepte meg egész Magyarországot. Hiába tiltotta be a budapesti rendőr-főkapitányság 1921 közepén átmeneti időre a „modern táncokat” (one-step, foxtrott stb.), az ezeknél sokkal „merészebb” shimmy terjedésének nem tudtak gátat emelni. Ezt a 2/2 vagy 2/4 ütemű dzsessztáncot, a foxtrott továbbfejlesztett változatát egykorú leírások szerint „némileg rázásszerű mozdulatokkal táncolták, mintha a táncos le akarná rázni magáról a ruháit”. A nagyon idős nemzedék fülében még ma is visszacseng a kor felkapott slágerének (ma táncdalnak mondanák, s ez rendjén is van) két sora: „Legszebb tánc a simi. Ezt táncolja minden strici.”

A szakemberek pontosan leírták, így Róka Gyula a Tánctanítók Lapjában 1923 szeptemberében: „A blues egyes figurái a Shimmy-Foxban lesznek felhasználva” (4), majd a következő év decemberében ugyanott, a bécsi társas életről beszámolva: „Foxtrottnak a nálunk ismert sima shymmit táncolják” (2). Ugyanő a Modern táncok albuma c. műben 1924-ben: „A blues rendkívül hasonló a Simmyhez, sőt Simmy-Foxnak is nevezik. Zene: 4/4 ütemes Foxtrott vagy simmy” (34). Tehát a táncdallamot is shimmy-nek nevezték, ahogy ez egyébként az egykorú kottahirdetésekből is kiderül.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 103–105. oldal.

Az utóbbi évtizedben a bizalmasabb légkörű társalgásban, a fiatalabb nemzedék élőbeszédében nálunk is terjedni kezd az amerikai angolság e szava, helyesebben: mondatpótló betűrövidítése. Néha már nyomtatásban is találkozunk vele, könnyebb fajsúlyú novellákban, krimi történetekben, sporttárgyú riportokban. Sőt már él egy-két szaknyelv szókészletében is. Érdemesnek látszik egy pillantást vetni arra, hogy mit is jelent, hogyan keletkezett, és mikor kerülhetett nyelvünkbe.

Jelentése pontosan megfelel annak, amit a brit angolság az all right! szavakkal fejez ki, azaz: ’rendben van, jól van, helyes, igen, egyetértek’. Ezt az everything is all right-ból rövidült brit mondatot a mai idős nemzedék még diákkorában megismerte angol területen játszódó regényekből, detektív- és kalandtörténetekből s egyebek között Verne Gyula könyveiből. Napjaink fiatal nemzedéke azonban már nem ezt a brit mondatot használja, hanem inkább az amerikai oké-t emlegeti. Ha Rejtő Jenő, alias P. Howard három évtizeddel később írta volna regényeit, akkor valószínűleg nem all right-eket, hanem oké-ket használt volna a helyeslés korszerűbb kifejezésére.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 102–103. oldal.

A Nagy-tavak környékén élt észak-amerikai indiánok sátrának nevét gyermekkorunk óta ismerjük Fenimore Cooper és mások regényeiből. Nyelvünkben a szó mégsem szépirodalmi művek közvetítésével lett ismertté, hiszen az első Cooper-fordítás csak 1845-ben látott napvilágot. A szóval már jóval korábban találkozunk egy útleírásban, mégpedig 1818-ban Weld Izsák’ utazásai Éjszaki Amerikának Státusaiban és Felső ’s Alsó Canada’ tartományaiban c. könyvben. A könyv 257. lapján az olvasható az indiánokról, hogy „tsak egy se betsülné nagyobbra a’ legpompásabb épületet is az ő Vigwamjánál.” (Baranyay Ferenc alsóbüki evangélikus prédikátor fordítása.)

Apacs wigwam

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 98–100. oldal.

Ez a szó akkor került át az angol nyelvből a franciába (valamint más európai nyelvekbe), s terjedt el széles körökben, amikor az esküdtszék vele jelölt intézményét a francia forradalmi Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1790-ben angol mintára Franciaországban is meghonosította (Fraser Mackenzie: Les relations de l’Angleterre et de la France d’après le vocabulaire. I. Les infiltrations de la langue et de l’esprit anglais. Paris, 1939). Magyarországon e szóval először az Angliáról szóló útleírásokban, társadalomrajzokban találkozunk, s csak valamivel később fordul elő, de egyre gyakrabban az aktuális eseményekről szóló időszaki sajtótermékekben, így Németh László a Sopronban 1795-ben megjelent Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírása c. könyvében pl.: „Legfőbb Birája minden Ángluſznak 12 vele eggy állapotbéli esküdtteknek gyűléſe (petty Jury)” (276); „Máſik Birája minden Angluſznak a’ 17 haſonlókép váloſztott esküdt ſzeméllyeknek gyüléſe, (great Jury)” (276); „Ezeknek végzéſek (Verdict, verum dictum.) ſzerént határozza meg a’ Királyi Biró a’ büntetést” (276). Érdekessége Németh könyvének, hogy a szó angol hangalakját is igyekezett megadni, megközelítő magyar átírásban, így: „Skotziában... a’ Dſorrik (Jury) ott is ſzokásban vagynak” (278). „A’ legfőbb Törvény Székek Edinburgban vagynak ’s Törvényt ülő Széknek (Court of Seſſions), melly előtt Dſorrik nem itélnek..., neveztetnek” (279).

„»A jókedvű adakozót szereti az Isten.« Az adakozás Isten ajándéka, amelyet testvéri kezeken át akar adni. Az adakozás gyakorlása Isten vagy emberek felé érzett szeretet és hála. Minden darab kenyérben és fillérben, amelyet jó szívvel adtak, Isten áldása, gondolata és dicsősége megy tovább a világon.” (Ravasz László)

A segítőkészség az együttérzésen alapuló következetes viselkedés. Együttműködési készséget és bizakodást igényel, ezzel egy segítő közösséget építhet, és az erkölcs alapköve. „Az élet minden tette, bármilyen kicsiny is, vagy jót, vagy rosszat hordoz magában. A legkisebbnek tűnő feladat hűséges elvégzése vagy elmulasztása ajtót nyithat az élet leggazdagabb áldásai vagy legnagyobb csapásai előtt. A vidám és készséges szívvel megvalósított, naponkénti egyszerű, önmegtagadó cselekedetekre örömmel tekint Isten. Csak akkor lehet áldás az életünk, ha önmagunkat elfelejtve ápoljuk magunkban a szerető, segítőkész lelkületet. Az apró figyelmességek, az egyszerű, kicsiny szívességek az élet örömeit jelentik, elmulasztásuknak pedig nem kis részük van az ember boldogtalanságában.” E. White-ot követve megállapíthatjuk, hogy a segítés az igaz emberré válás lehetősége, hiánya pedig az elembertelenedéshez vezet. Az őszinte segítőkészség mások iránt a jószívűségben, a szív egyenességében, tisztaságában nyilvánul meg. A segítségnyújtás – ha valóban belső indíttatásból jön – jó érzéseket kelt bennünk, hiszen fontosnak, hasznosnak, alkalmasnak érezhetjük magunkat általa.

Fényes Adolf: Testvérek