A közelmúltban jelent meg a TINTA Könyvkiadóban T. Litovkina Anna Angol és amerikai közmondások gyakorlókönyve című kiadványa. A szerzővel Kiss Gábor, a kiadó igazgató-főszerkesztője beszélgetett ebből az alkalomból.

Kiss Gábor: Melyik az Ön legkedvesebb angol közmondása?

T. Liovkina Anna: Nekem nemcsak egy van, hanem több is. Mivel pozitív gondolkodású ember vagyok, a legkedvesebb angol közmondásaim között főleg optimista közmondások vannak, mint

If at first you don’t succeed, try, try again;
Laugh and the world laughs with you; cry and you cry alone;
Where there’s a will there’s a way.

Magyarul ezek így hangzanának:

• Ha először nem sikerül, próbálkozzál újra és újra.
• Nevessél, és a világ veled együtt nevet, sírjál, és egyedül fogsz sírni.
• Ahol van akarat, ott van lehetőség.

Kiss Gábor: Ön Moszkvában született, tökéletesen beszél magyarul. Mi vezette, hogy ilyen kiválóan megtanulja nyelvünket?

T. Liovkina Anna: Annak idején szerettem a magyar popzenét, például a Neoton Família és a Locomotiv GT moszkvai koncertjén is voltam. Finnugrisztikával szerettem volna foglalkozni. Ám ami a legfontosabb: tudtam, hogy a magyar nyelv a világ egyik legnehezebben elsajátítható nyelve. És szeretem a kihívásokat, azt, ami kevés embernek sikerülhet. 18 éves koromban a Moszkvai Lomonoszov Egyetem Bölcsészettudományi Karán kezdtem tanulni magyarul. Mivel jól tudjuk, hogy Practice makes perfect – vagyis Gyakorlat teszi a mestert –, amikor harmadéves hallgató lettem, nyelvtudásomat igyekeztem a gyakorlatba átültetni: idegenvezetőként, tolmácsként kezdtem dolgozni, Moszkvában és a Szovjetunió más vidékein. Tolmácsoltam filmfesztiválokon Moszkvában és Odesszában, több magyar zenésszel és sportolóval bejártam a Szovjetunió majdnem minden köztársaságát. Kísértem a Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Magyar Operettszínházat. A moszkvai Világifjúsági Találkozón tolmácsoltam a világhírű Farkas Bertalan űrhajósnak. Bár nem is nagyon kellett tolmácsolnom, mert kiválóan beszélt oroszul.

Megjelent: Magyarország 1982/18: 26. o.

Majd hat évtizede, 1923. január 30-án terjedelmes cikk jelent meg a Nemzeti Újságban arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia előző napon tartott „összes ülésén” Gombocz Zoltán egyetemi tanár beszámolt az első magyar nyelven írott vers felfedezéséről. A lap közli azt a 37 sornyi szöveget is, amelynek itt a professzor Ómagyar Mária-siralom címet adta. A szöveget egyébként egy, a belgiumi leuveni egyetemi könyvtárban levő kódexben találták meg.

Pontosabban: a kódex akkor még nem Leuvenben, hanem Berlinben volt más kéziratokkal, ősnyomtatványokkal és egyéb értékes régi irományokkal együtt. Itt „lajstromozta” ezeket az iratokat Georg Leidinger, a bajor állami könyvtár kézirattárának igazgatója a német „jóvátételi bizottság” megbízásából. Ezt a bizottságot a versailles-i békeszerződés VIII. részének II. fejezetében a 247, pont arra kötelezi, hogy pótolja a német hadsereg által 1914-ben lerombolt leuveni egyetemi könyvtár elpusztult régi kódexéit és egyéb becses iratait. A bizottság antikváriumokban, magánszemélyektől több értékes — zömében középkori — iratot vásárolt; 1922 tavaszáig sikerült az előírt értékű dokumentumok összegyűjtése.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

A cenzúra a megfelelő vízellátás.

A balesetek okozói a karambolok.

Mint a villám, úgy csapott bele a fölismerés villáma.

A magyar kultúra apáról fiúra száll.

Az épület visszhangzik a tömegtől.

Az anekdota néhány mondatnyi kiterjedésű, gazdag belső rímekben, betűrímekben.

Az anekdota az egész művön keresztülvitt költemény.

Az anekdotára példa: Poe: A róka és a holló.

Megjelent: Magyarország 1981/35: 21. o.

Kosztolányi írja: „A »tej« számomra csakugyan »tej«, mert harminchat éves múltja van, ahány éve élek, de a »Milch« bennem csak huszonhat éves, a »lait«, a »latte« és a »milk« pedig alig húsz. Néha nem is hiszem el, hogy valóban »tej«-et jelentenek. Gyermekkoromban elnevettem magamat, amikor először hallottam idegen nyelvet. Micsoda jöttment játékszavak. Hiába, csak az anyanyelvem az igazi, a komoly nyelv...”

Tej... avagy Miclh, milk, latte, lait

Melyik érzékeny fülű nyelvtanuló ne élt volna át hasonló érzést, a kimondhatatlanul nehéznek tetsző angol, német stb. szavak memorizálása közben, még ha értelme rögtön tiltakozva el is hessentette a gyerekes berzenkedést?

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Hamlet igaz ügyet támogató érveivel legyőzte a furfangos Claudiust.

Hamletnek, ha jól meggondoljuk, az udvari bírósághoz kellett volna fordulnia.

Hamlet a fülest apja szellemétől kapta.

Hamlet anyja bestiális módon hozzáment férje gyilkosához.

Fortinbras királyt nagyon felzavarta felesége halála, azt a tanulságot hagyja, hogy az erkölcsi fertő mekkora tragédiát okozhat.

Minden porcikám Hamlettel azonosul.

Hamlet halálát a beavatottság, az inadekváltság okozza.

Gondolok itt a Hoféliával való viszonyára.

A TINTA Könyvkiadó, személy szerint Kiss Gábor igazgató-főszerkesztő fontosnak tartja, hogy a magyar szótárirodalom jeles alkotásai szabadon hozzáférhetők legyenek online módon. Éppen ezért a kiadó az elmúlt években fejlesztőmunkáinak eredményeképpen 5 kiváló, mára már klasszikussá vált magyar szótárt szolgáltat a honlapján.

Baróti Szabó Dávid munkássága és a Kisded szótár

„Senki nem bírja teljesebben az anyai nyelvet, mint ő, a háromszéki székely […], a ritkább szavak és kifejezések gyűjtője, a Kisded szótár emlékezetes írója” (Arany János).

Baróti Szabó Dávidot az utókor mint költőt, műfordítót és a nyelvújítás előfutárát tartja nyilván. Pedig Kisded szótárának összeállításával az első egynyelvű magyar szótárt alkotta meg. Így igen jelentős helyet foglal el szótárirodalmunkban, és ezt az elsőbbséget, sajnos, kevésbé hangsúlyozták mind ez idáig.

Elhangzott 2019. április 16-án a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán tartott könyvbemutatón.

Bevezető. Hálátlan foglalatosság a szótárírás, különösen a szakszótáraké. A szerző esetleg évtizedek szorgos munkájával gyűjtögeti, rendezgeti az anyagot, s amikor a kötet végre megjelenik, alig vesznek róla tudomást. Vagy ha mégis, a bírálók a benne lévő anyag méltatása helyett hosszú listát állítanak össze a kötetből kimaradt szavakról. Én ez utóbbit a végére hagyom, s előtte igyekszem érzékeltetni, milyen bonyolult feladatokkal jár egy ilyen munka elkészítése.

Előzmények. A most dióhéjban ismertetendő mű nem az első ilyen jellegű kiadvány hazánkban. Korábban is jelentek meg magyar nyelvű nyelvészeti szótárak. A kötet irodalomjegyzékének 29 tételéből 8 kizárólag a terminusok értelmezését tartja feladatának, míg a többi ‒ bár gyakran tartalmaz tematikus kislexikont ‒ egyéb területeket is felölel.

A Nyelvészeti kisszótárt (a továbbiakban Kisszótár) szerzői az érdeklődők széles táborának ajánlják, megjegyezve, hogy „jól használható az emelt szintű érettségire, egyetemi felvételire, illetve az egyetemi nyelvészeti vizsgákra való felkészülés során is”. Ezáltal ‒ bár bizonyára akaratlanul ‒ kapcsolódnak a kínai lexikográfia 3000 éves hagyományához is. Tudniillik ott a legrégebbi szótárak épp azt tekintették feladatuknak, hogy fölkészítsék a jelölteket a hivatalnoki vizsgára, amelyhez a kínai írásjegyek alapos ismerete, a bonyolult rímképletekben való jártasság és némi írói véna szükségeltetett.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban. 

Arany János A rab gólya című verséről

Arany költészetében nagy szerepet játszik a természet, amely a költő személyének alapsejtje.

Arany gólyabőrbe búvik, hogy érzelmeit elmesélhesse.

A gólya tolla egyben a költő tolla, amit a cenzúra kuszál össze.

Arany János verse a rab gólya költözhetetlenségéről szól.

Fölötte repülő társai az eszmék gólyái.

A szárnya mellé dugott fejű madár a magyar ember szűk világképét, korlátoltságát mutatja.

A gólyák tudatosan felvállalják a romantikus váteszszerepet, vezetik a népet a szabadság felé.

Az Arany-típusú emberek cselekedeteire utal, hogy a madár tehetetlenségében előálló unalmában lábait cserélgeti.

A magyar értelmiségi a szárnya közé dugja a fejét.

A magyar nép kiszolgáltatottan áll a Kárpát-medencében, szabadsággal telve.

Az ifjúságnak össze kell fogni, nem kell megvárni a telet, amikor az életnek vége, s könnyen szétrombolható, eltaposható a lélek és a test.

Arany János 1847-ben keletkezett.

Magyarországon kívül már nincs olyan ország, ahol még felütné fejét a hatalom.

A népek szállnak a levegőben a szabadság felé.

Végül a reménytelenség uralkodik, hiszen a fal és a gólya nem tartozik azonos súlycsoportba.

Világossá vált, hogy a magyar jövőkép nyugati irányból keletre fordul. Azt is felismertük, hogy minden keleti siker mélyén valójában az értékrendek, kultúrák, nyelvek ősi és bőséges forrása húzódik meg.

Közel járunk annak újrafelismeréséhez, hogy a valóság valójában a kultúrából, döntően a nyelvből lép elő. A szellemi mintákból erednek a valóság jelenségei. Az jöhet létre a közösségi életben és a gazdaságban, aminek mintái a nyelvben élnek. A nyelv értékei, képességei, szerkezetei és működése – ma még nem mérhető, de jól kivehető módon – hatnak a nyelvet használó emberre, a mindennapokra és a történelemre. Sőt, a mai tudásra és technológiákra épülő korszakban ez a hatás a korábbihoz képest sokszorosára nő és gyorsul.

A világ nyelvei közös tudással, de egyenként sajátos képességekkel rendelkeznek. A magyar nyelv csúcstermék, minél többet tudunk belső szellemi kincseiről, annál jobban képesek leszünk azokból társadalmi és gazdasági eredményeket előállítani. Sőt, arra is képesek leszünk, hogy az eddigi magyar sikerek, továbbá az itthon, de még inkább a világban sikeressé vált magyarok teljesítményének végső titkát is megtaláljuk a magyar nyelvben.

Milyen is a magyar nyelv, milyen kincseket birtokol, és mire tesz bennünket képessé életünk és nemzetünk történelme során?