„A nyelvet – mondotta –, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen rendbe hozni, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtetten munkálkodjék.” (A nyelvművelő Kosztolányi)

*

A szavaknak is van tőzsdéjük, hol a folyóbeszéd naponta jegyzi az új árfolyamokat. (Nyelvtudás)

*

Az emberek folyton beszélnek. Mióta megszülettek, szavak zümmögnek köröttük. (Abécé a nyelvről és lélekről)

*

A nyelv él, lüktet, fejlődik. Folyton-folyvást növekszik. (Abécé a nyelvről és lélekről)

*

You step out of your house, get in your car, drive around the corner, and there it is: STOP! You pull up at your local bank, you’re just about to enter, and it hits you in the face: ENTRY. Inside, the bank takes your money, you turn to leave, and there it is: EXIT. What a strange world we live in! We are surrounded by signs virtually everywhere. They request, direct, command. But where is the man that words, paints and installs them all?

Signs have been around since time immemorial. Consider Moses’ Tablets of Law. The Ten Commandments are basically the ten most important notices. Don’t steal, don’t kill! Pray to God and love your fellow human beings!
Signs are out there everywhere. “QUAE SURSUM SUNT QUAERITE,” says the inscription on the dome of Esztergom Cathedral: SEEK THE THINGS THAT ARE ABOVE! What a difference from ENTRY and EXIT! As you look up in search and light a cigarette, the warning on the box routinely slips your attention: SMOKING CAN SERIOUSLY DAMAGE YOUR HEALTH!

Signs are even more striking when you’re abroad. Do this, mind that! Don’t feed the birds or chain your bike to objects around! Lucky you there’s no sign that prohibits breathing!

The language of English signs is a world unto itself. Some are horribly formal and complicated: UNDER NO CIRCUMSTANCES MUST BICYCLES BE CHAINED TO THESE RAILINGS! Others are plain and simplistic: BE CAREFUL WET PAINT! One encourages passersby to take a train by sporting a twisted proverb: THE EARLY BIRD CATCHES THE TRAIN (taken from the early bird catches the worm).

As the Dalai Lama once said, Europeans are prisoners of their own calendars, which direct their lives. As I see it, Europeans are directed by instructions on tables. When I was a kid, I used to spend summer holidays at my grandparents’ in a small village in the countryside. I remember no signs or tables in the village, and yet, everyone went about their business perfectly all right. I suggest that we work towards an ideal world where everybody knows their duties without written instructions.

Ferenc Cserháthalápy

Nemrég olvastam Cserna-Szabó András Sömmi című, Rózsa Sándor életéről szóló regényét, és megragadott az egyik mondat, illetve abban egy fölsorolás:

„Mikor a Sándor megtudta, hogy a Ferdinánd császár jogerősen elutasította az ő kegyelmi kérvényét, akkor az esthomályos, bengyókos lelkére végképp reá ült a búskomorság súlyos, fekete madara, és onnan azt elhajtani többé nem lehetett semmivel, se nővel, se borral, se betyárkodással, csak pöfékelte a hosszú pipáját a szűrjén lustán heverve naphosszat a Sándor, és nézte borúsan, némán az eget, egykedvűen hallgatta a fülemüle csattogását, a varjú rebbenését, a harkály kopogását, a vadliba gágogását, a vércse vijjogását, a galamb burukkolását, a gerle nyögdécslését, a szarka csörgését, a bíbic sírását, a pacsirta hangicsálását, a fürj trityegését, a nádi veréb káricsolását, a vízityúk pittyegését, a szalonka pisszegését, a gólya pattogását és a holló kotyolását, vagy máskor csak motyogott magában, mint egy csajbókos…”

A könyvre amúgy is jellemző az ízes magyar nyelv használata, de a madárhangoknak itt leírt változatos megnevezései különösen tetszettek. Több se kellett, kutakodni kezdtem, milyen egyéb szavakat lehet találni nyelvünkben, amelyek a madarak hangját hivatottak leírni.

Részlet Dékány Istvánnak A magyarság lelki arca című, 1942-ben az Athenaeum Kiadónál megjelent könyvéből, 165‒170. oldal.

"A népsajátságok, úgymond Bajza József, ezer jelekben mutatkoznak. Tett és szenvedés, vallás és erkölcs, tudomány és művészet, jog és törvény, az indulatok és szenvedélyek nyilatkozásai, mindannyi bizonyítványai annak, de semmi annyira vissza nem tükrözi azokat, mint a nép nyelve és története. Azért a népeknek nincs szentebb ereklyéjük és félthetőbb kincsük, mint nyelvük és történetük." Írja továbbá Bajza József: "A nyelv tükre azon népnek, mely beszéli. Belőle megláthatom, mit akar, hová törekszik, mily hajlama van, mit szeret és gyakorol leginkább, szóval miben áll sajátképi élete és vágya." A nyelv, íme, nem annyira az értelmi fogalmak, mint inkább az akarat szerve, vele elsősorban hatunk, sugallunk; de persze tényeket, elméleteket kifejezünk is.

Nyelvünk köznapi robot-használatában napjainkban nem oly közfigyelem tárgya, mint volt akkor, mikor kisdedként felnevelték. Pedig a nyelven minden pillanat használat közben csiszol, – vagy ront egyet. Ma az elszíntelenedés, elvontság fenyegeti, holott nyelvünk a színek és képek országa; mindenekelőtt látunk általa.

A nyelvvel minden szellemi kincsünk alapföltételét, a képzelhető legnagyobbat kapjuk, melyért semmi fáradság nem sok. Nélküle nem lennénk emberek. Nem tudnánk gondolkozni. (A nyelvtanulásról)

*

Mesebeszéd, hogy az anyanyelv megtanulása könnyű. Nehéz, a legnehezebb. Meddig selypítünk, meddig dadogunk, míg hosszú évek múlva az első értelmes mondatot ki tudjuk erőlködni. (A nyelvtanulásról)

*

A gyermekéveink úgyszólván egymásba fonódó, okosan alkalmazott nyelvórákból állanak. (A nyelvtanulásról)

*

Állítólag szegénységünk mögött gazdagság lappang, s ezt bárki megleli, mihelyt anyanyelve kincsesládájában turkál, és nem kapkod idegen pénznemek után. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

A fordítás szabályairól szóló legutóbbi bejegyzésemet azzal a megállapítással zártam, hogy a gyerekkönyvekre eltérő elvek vonatkoznak, mint a „felnőtt” irodalomra. Nézzük meg most részletesebben, méghozzá a Micimackó (azaz a Winnie-the-Pooh) Karinthy Frigyes nevével összeforrt fordítása apropóján, mi is az oka a nagyobb fordítói szabadságnak, és meddig terjedhet a hűség határa!

Kultúránként és koronként is változik, mit tekintünk jó fordításnak. Ma már például a megváltozott irodalmi és társadalmi kontextus miatt aligha neveznénk fordításnak a magyar „ősfordítás-kor” egyes, extrémen honosító metódust követő átiratait, amelyekben Mérey Sándor tolla alatt Lear királyból Szabolcs vezér lett, III. Richárdból pedig Tongor. Az olvasói kultúra ugyanis még nem készült föl a magyar szövegben megjelenő idegen nevek és egyéb kulturális hivatkozások értelmezésére. Ez mára természetesen megváltozott, a gyerekkönyvek esetében azonban némileg még hasonló a helyzet, ugyanis a gyerekek még nem képesek fölfogni a kulturális távolságot. Éppen ezért, a közönséghez való alkalmazkodás szempontját szem előtt tartva, a gyerekkönyveket a felnőtteknek szólóknál sokkal inkább „honosító”, „domesztikáló” eljárással szokás fordítani, azaz nemegyszer inkább beszélhetünk átültetésről, átdolgozásról, mint szigorúan vett fordításról. Hasonló a helyzet a Micimackó esetében is.

Többek között Karinthy Ferenc visszaemlékezéséből is tudható, hogy Karinthy Frigyes a magyaron kívül egyetlen más nyelven sem tudott valami jól. A nevével fémjelzett fordításokat nővére, a kiváló nyelvtehetség, Karinthy Emília készítette – valószínűleg ennek köszönhetően ismerjük mi, magyarok, Micinek a szóban forgó mackót. Karinthy tehát a nővére által készített Winnie-the-Pooh-fordítást dolgozta át, viszonylag nagy szabadságot engedélyezve magának.

Sajnos a Szókincstár még nem jelent meg 1984-ben, amikor Gyimóthy Gábor e versét írta, valószínűséggel ő is a TINTA Szókincstárát használta volna.

 (képek forrása: internet)

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Tinta Könyv­kiadónál az Új szavak II. című kötet. A gyűj­te­mény számos kérdést vet fel a nyelv szókincsének vál­to­zá­sá­val, gazdago­dá­sával kapcso­lat­ban. Erről is kérdeztük a szer­zőt, Minya Károlyt.

Szokatlan egy könyv címében a római kettes. Mire utal?
Természetesen arra, hogy az Új szavak I. folytatása, és bízom abban, hogy meg fog jelenni a harmadik, negyedik rész is. Úgy gondolom, hogy újszó-alkoholista (vagy újszó-holista?) vagyok, egyszerűen mértéktelen módon iszom a szavakat. Gyűjtöm, sőt ismerőseim is ezekkel ajándékoznak meg (ha nem is a születésnapomon). Szerintem ezek gyűjtése számomra élethosszig tartó program. A kötet alcíme még közelebb visz a tartalomhoz: Nyelvünk 800 új szava értelmezésekkel és példamondatokkal.

Lassan már öt éve lesz, hogy egy január végi napon rendhagyó magyarórát tartottam Pécsett. Hazafelé a pesti vonat indulásáig volt még időm, így bementem a főtérről nyíló Ferencesek utcájában lévő Bagolyfészek antikváriumba. Korábbi látogatásaimból tudtam, hogy a bejáratot belülről egy hatalmas, lusta kutya torlaszolja el, hát óvatosan nyitottam be, aztán a jószágot félve átléptem. Látásból ismertük egymást a bolt tulajdonosával, el is beszélgettünk a könyvszakma aktuális eseményeiről, és megtárgyaltuk a használt könyvpiac legújabb történéseit. Közben nézelődtem, kíváncsian vettem le a polcról egy-egy könyvet. Hirtelen megakadt a szemem egy tenyérnyi fehér kötésű kötetecskén a bejárattól jobbra lévő polcon. Annyit sikerült megállapítanom, hogy középkori magyar szövegeket tartalmaz, a címe A jó élet módja, 1943-ban adta ki a Szent István Társulat. Vívódtam, hogy megvegyem-e. Féltem családom rosszindulatú pillantásaitól, és megjegyzéseitől, hogy ,,Minek kell neked ez a könyv?''. Bár nagyon szerettem volna, mégsem vettem meg. Már a vonaton hazafelé nagyon megbántam, hogy nem csaptam le a kis kincsre. Annál is inkább bánkódtam, mert bizony ezt a kis könyvet, még zakóm belső zsebébe is egy-két hónapra el tudtam volna rejteni, várva azt az alkalmas családi pillanatot, mikor nagyobb rosszallás nélkül előhúzhatom odahaza.

Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, el is felejtettem a nagyon vágyott kis könyvet. De aztán a nyár végén, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete az éves vándorgyűlését éppen Pécsett tartotta, az akkor vadonatúj Tudásközpontban, ahova a TINTA Könyvkiadót is meghívták, hogy állítsa ki az újdonságait a konferencián. (2011-es facebook-bejegyzésünk itt olvasható.)