Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Tinta Könyv­kiadónál az Új szavak II. című kötet. A gyűj­te­mény számos kérdést vet fel a nyelv szókincsének vál­to­zá­sá­val, gazdago­dá­sával kapcso­lat­ban. Erről is kérdeztük a szer­zőt, Minya Károlyt.

Szokatlan egy könyv címében a római kettes. Mire utal?
Természetesen arra, hogy az Új szavak I. folytatása, és bízom abban, hogy meg fog jelenni a harmadik, negyedik rész is. Úgy gondolom, hogy újszó-alkoholista (vagy újszó-holista?) vagyok, egyszerűen mértéktelen módon iszom a szavakat. Gyűjtöm, sőt ismerőseim is ezekkel ajándékoznak meg (ha nem is a születésnapomon). Szerintem ezek gyűjtése számomra élethosszig tartó program. A kötet alcíme még közelebb visz a tartalomhoz: Nyelvünk 800 új szava értelmezésekkel és példamondatokkal.

Melyik a három legkedvesebb szava a gyűjteményből?
Nehéz kérdés, hiszen minden új szónak nagyon örültem a fellelése pillanatában. De ha mégis választanom kell, akkor talán a bringamoped jelentéssűrítő összetétel, amely azelektromos kerékpár egyszavas megfelelője, és jómagam alkottam. Kedvelem a buliliba szót is, mert nagyon találó, a hangzásával már közelít a hangutánzó és hangulatfestő szavakhoz, de természetesen nem az. Ez az agyonfestett, elsősorban buliba járó, buta, érzéketlen lányt jelenti. Harmadsorban nem szó, hanem szószerkezet a kedvencem, és ez az elektronikus lábnyom. Azok a jelek, nyomok, amelyek a digitális világban a felhasználó online jelenléte után maradnak, és amelyekből következtetni lehet a tevékenységére. Nagyon szeretem aHacktion magyar televíziós sorozatot. Abban például minden nyomozás során többek között ezen a nyomon indulnak el.

Van a kötetben egy ,,utótag szerinti szómutató’’. Ebből látható, hogy a szótárban sok az összetett szó. Mi ennek az oka?
A Kazinczy nevével fémjelzett nyelvújítás korában a szóképzés volt a legjelentősebb szóalkotási mód, napjainkban viszont a szóösszetétel. Nehéz erre válaszolni, annyit azonban mindenképpen valószínűnek tartok, hogy a jelentéssűrítő összetételek azért olyan nagyszámúak, mert egyre összetettebb és fejlődő világunkban egyre bonyolultabb információt kell továbbadni és rögzíteni. Az az igazság, hogy pontosan nem tudom az okát. Még gondolkodom, utánanézek a hazai és külföldi szakirodalomban, és tanulmányt írok róla.

A szóösszetételen kívül hogyan lehet még új szavakat alkotni?
Lehet szóképzéssel (pl.: emeltezik, promózás); jelentős, és némi paradoxonnal élve a ritkább szóalkotási módok közül egyre gyakoribb az elvonás (pl.: hiánypótol) és a szóösszerántás (pl.: arckini); ezenkívül létrejönnek szavak rövidüléssel (pl.: ballib). Szókincsbővülési mód még a jelentésbővülés (pl.: eltol, láma), a tükörfordítás (pl.: botlatókő, újraírható), a szószerkezet mint lexikai egység (pl.: adatvédelmi biztos, dombornyomott bankkártya).

Három tanulmánykötete is megjelent a Tinta Könyvkiadónál az újonnan képződött szavakkal, vagyis a neologizmusokkal kapcsolatban. Miért éppen ezekkel kezdett el foglalkozni?
Egykori tanszékvezetőm, Mező András ajánlotta a témát, amikor a kisdoktorimat kezdtem írni. Ezért a mai napig hálás vagyok neki. Másrészt egyszerűen vonzódom az új szavakhoz. Megtalálom őket, rám találnak. Ilyen szempontból – ahogy Balázs Géza nyelvész kollégám, barátom mondja – mindig bekapcsolt üzemmódban vagyok. Van mellettem toll és ceruza, így felírom; az újságot szó szerint lyukasra olvasom, mert kiszakítom belőle a neologizmust tartalmazó cikket; és ha biciklivel közlekedem, akkor sincs gond, mert a telefonom hangrögzítőjére mondom rá. Új szavakkal még nem álmodtam…

Lehet, hogy megválaszolhatatlan a kérdés, de miért kerülnek a nyelvbe új szavak?
A szókincs mindig alkalmazkodik a változásokhoz, rugalmas, ez a legváltozékonyabb nyelvi réteg. A folyamat ugyanakkor mindig kétirányú. Egyes szavak kikopnak, mert szükségtelenné válnak. Például eltűnnek a tárgyak vagy a fogalmak, amelyeket jelölnek (ezek az archaizmusok). Viszont egyidejűleg természetesen keletkeznek újak (neologizmusok), hiszen a világ változik, a technika, a tudomány stb. fejlődik. Minél intenzívebbek a nyelvközösséget érő új (gazdasági, politikai, művelődési) hatások, annál nagyobbak a nyelvi változások is.

Rendszeresen jelennek meg nyelvi ismeretterjesztő cikkei a Magyar Nemzet szombati számaiban. Lehet-e, kell-e védekezni a sok új idegen szó ellen?
Mindenképpen az arany középutat kell keresni. Soha nem volt olyan korszak vagy nyelv, amely hermetikusan elzárta volna magát a külvilágtól, vagyis ne vett volna át szavakat más nyelvekből. A legfontosabb, hogy milyen közegben alkalmazzuk az idegen kifejezéseket. A szakmabeliek körében inkább elfogadható használatuk. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ugyanakkor nem örülök, ha hallom, hogy valamelyik tantárgyat csak angolul oktatják. Jól hangzik, de ha belegondolunk, ezáltal a magyar nyelv elkezd kopni a szókincs peremén. Hiányozni fognak a magyar megfelelők. Milyen büszke volt joggal annak idején Bugát Pál, hogy elsőként tanított magyar nyelven orvostudományt!
Viszont minél heterogénebb egy hallgatóközönség, annál inkább célszerű kerülni az idegen szavakat. Ez már nem is nyelvészeti, hanem az előadó, megnyilatkozó jellembeli, figyelmességbeli kérdése.

Itt van például a pendrive szó. Ezt miért nem magyarosították?
Dehogynem! Magyarosították ők is, az átlag nyelvhasználók is. Meg lehet nézni a szomagyarito.huhonlapon, a leggazdagabb választékkal találkozhatunk. Az már más kérdés, hogy egy magyarítás vajon miért nem terjed el. Miért nem fogadta el a közízlés? Erre nem tudok válaszolni. De rokonértelmű helyettesítőként a honlapon olvasható sok magyar változatot bátran lehet használni.

Ha így folytatódik, lehet, hogy száz-kétszáz év múlva már a magyar nyelv is angol lesz. Nem tart ettől?
Talán ez túlzott pesszimizmus. Igaz, jóslatokba sem kívánok bocsátkozni, hogy milyen lesz a magyar nyelv száz-kétszáz év múlva. Bízom abban, hogy (minden politikai felhang nélkül) divat lesz a nemzeti mindenben, így a nyelvben is. Nagyon sok múlik a jövő generációján, szűkebben tanárain, magyartanárain, még szűkebben a nyelvészeken. Melyik álláspontot részesítik előnyben, melyik mentalitást képviselik? Az előbb említett nemzetit, vagy a világpolgárit, a világnyelvit, ami napjainkban valóban az angol.

Ön nyelvészetet tanít a Nyíregyházi Főiskolán. A lányom most érettségizik, és látom, hogy nyelvtani ismeretei nagyon hiányosak, mert a gimnáziumban nagyon elhanyagolták ezt a területet. Mik a tapasztalatai a főiskolára kerülő diákok nyelvi, nyelvtani ismereteiről?
Nem lehet általánosítani. Vannak nagyon jó diákok, akik érdeklődők és tanulni akarnak. És mint mindig, vannak, akik csak végigülik az órát, és mindent csak letudni akarnak. Nem is értik, hogy mi az a lelkesedés egy ügyért vagy egy ismeretért, újdonságért. Egyébként a középiskolai tanár valóban meghatározó. Van, amelyik nyűgnek tartja a nyelvtant, és azzal a felkiáltással, hogy el vagyunk maradva irodalomból, csak az érettségi előtt tart egy „gyorstalpalót”. Azaz csak akkor veszik át gyorsan a szóbeli tételeket. Ugyanakkor ismerek olyan középiskolai tanárt, aki két nyelvtanórát is tart egy héten.

Azt átérezzük, hogy fontos a magyar és a világirodalom ismerete. No de miért fontos, hogy legyen alapos és széles körű anyanyelvi ismeretünk?
Nem az a fő ok, amit Sylvester János a Grammatica Hungarolatinájában már 1539-ben megfogalmazott: az idegen nyelv tanulásának az alapja a magyar nyelvtan alapos ismerete. De ez is fontos. A leíró nyelvtani ismeretek mellett szükség van minél több fogalmazási és szövegértési gyakorlatra, nyelvi illemtanra és beszédművelésre, amelyek többek között a korlátozott nyelvi kód megszüntetését, az aktív szókincs bővítését, a szegényes és nem hatékony kommunikáció miatt nyelvi hátrányos helyzetben lévők felzárkóztatását célozza. Ez egyúttal a nyelvi esélyegyenlőség megteremtését is jelenti. A gyerekeknek meg kell tanítani, hogy mikor, hol, hogyan illik beszélni, vagyis tudatosítani kell bennük a nyelvi változatok egymás mellett élését és használatát. Aki jól forgatja a szót, sikeresebb az állásinterjún – és általában az életben. Nem beszélhetünk itt sem fölöslegesen megtanulandó ismeretekről, mint ahogy a logaritmusszámítást sem tekintjük annak a matematikában, annak ellenére, hogy a mindennapi gyakorlati életben alig van rá szükség.

Talán nem mindenki tudja, mi az említett korlátozott nyelvi kód.
Ez a fogalom a szociolingvisztika szakkifejezése. Megfigyelték, hogy a hátrányos helyzetű, alacsony társadalmi állású emberek gyakran egy elszegényedett nyelvváltozatot használnak. Erre a megszokottnál kisebb szókincs, viszonylag kevés elvont fogalom ismerete és alkalmazása jellemző. Sajnos ez együtt jár azzal is, hogy a közvetlen környezetüktől kikerülve nehezebben értetik meg magukat. Azoknak a gyerekeknek, akik ebben a nyelvi közegben nőnek fel, komoly nehézségeik vannak iskolában. Az anyanyelvi ismeretek mélyítésével el kell érnünk, hogy mind többen kikerüljenek ebből a nyelvileg – és ennek következményeként társadalmilag – hátrányos helyzetből.

Min dolgozik most?
Az Új szavak II. megjelenése után egy héttel Balázs Gézával jelenik meg egy közös kötetünk, a Kettesnyelvünk. Száz anyanyelvi írás címmel, amely válogatás a Magyar Nemzetben megjelent cikkekből. Mellette pedig folyamatosan gyűjtöm az újabbnál újabb szavakat, hogy idővel leadhassam a kiadónak a szótár következő kötetét!

forrás: http://olvassbele.com/