A fordítás szabályairól szóló legutóbbi bejegyzésemet azzal a megállapítással zártam, hogy a gyerekkönyvekre eltérő elvek vonatkoznak, mint a „felnőtt” irodalomra. Nézzük meg most részletesebben, méghozzá a Micimackó (azaz a Winnie-the-Pooh) Karinthy Frigyes nevével összeforrt fordítása apropóján, mi is az oka a nagyobb fordítói szabadságnak, és meddig terjedhet a hűség határa!

Kultúránként és koronként is változik, mit tekintünk jó fordításnak. Ma már például a megváltozott irodalmi és társadalmi kontextus miatt aligha neveznénk fordításnak a magyar „ősfordítás-kor” egyes, extrémen honosító metódust követő átiratait, amelyekben Mérey Sándor tolla alatt Lear királyból Szabolcs vezér lett, III. Richárdból pedig Tongor. Az olvasói kultúra ugyanis még nem készült föl a magyar szövegben megjelenő idegen nevek és egyéb kulturális hivatkozások értelmezésére. Ez mára természetesen megváltozott, a gyerekkönyvek esetében azonban némileg még hasonló a helyzet, ugyanis a gyerekek még nem képesek fölfogni a kulturális távolságot. Éppen ezért, a közönséghez való alkalmazkodás szempontját szem előtt tartva, a gyerekkönyveket a felnőtteknek szólóknál sokkal inkább „honosító”, „domesztikáló” eljárással szokás fordítani, azaz nemegyszer inkább beszélhetünk átültetésről, átdolgozásról, mint szigorúan vett fordításról. Hasonló a helyzet a Micimackó esetében is.

Többek között Karinthy Ferenc visszaemlékezéséből is tudható, hogy Karinthy Frigyes a magyaron kívül egyetlen más nyelven sem tudott valami jól. A nevével fémjelzett fordításokat nővére, a kiváló nyelvtehetség, Karinthy Emília készítette – valószínűleg ennek köszönhetően ismerjük mi, magyarok, Micinek a szóban forgó mackót. Karinthy tehát a nővére által készített Winnie-the-Pooh-fordítást dolgozta át, viszonylag nagy szabadságot engedélyezve magának.

Kétségkívül hibák, félrefordítások is előfordulnak a Karinthy-féle fordításban. Például „éléskamra” lett a zsírosbödön jelentésű angol szóból, és „fürgén felugrott” a „he got up slowly”-ból (= lassan föltápászkodott), illetve „fókatojás” a sirálytojásból (seagull’s egg). Ezeknél fontosabb azonban, hogy a mű stílusa, hangulata is sokat változott, többek között a (talán önkényesnek mondható) betoldásoknak és elhagyásoknak köszönhetően. Hogy csak pár apróbbat említsek ezek közül: amikor Bagoly magyaráz valamit az eredetiben, Karinthynál az szerepel: „magyarázta Bagoly a gyengébbek kedvéért”; a szimpla bólintásból pedig „önérzetes” bólintás lesz nála. A szövegben szereplő dalok magyarítása egyértelműen átköltés, sőt a Karinthy-féle fordítást indulatosan ostorozó Molnár Miklós szerint hamisítás. Igaz, ő az egész fordítási módszert tolakodónak, támadónak és önzőnek tartja, magát a fordítást pedig „kriminális kudarcnak”, „irodalmi bűnténynek”.

Tény, hogy a magyar fordítás a megszokottnál jóval nagyobb szabadságot enged meg magának, és a fent idézetteknél nemegyszer jóval drasztikusabb átalakításoknak is tanúja lehet, aki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti szöveggel. Karinthy a saját olvasóközönsége ízlését szem előtt tartva fordított, sőt saját ízlése szerint alakította át a szöveget, néhol ironikusabbá téve, néhol tompítva az eredeti szövegrész giccsbe hajló szentimentalizmusán. Jó példa erre az elefántkaland végén szereplő párbeszéd Róbert Gida és Micimackó között, ahol az eredetiben a következő áll:

– Ó, Medvém! – mondta Róbert Gida. – Mennyire szeretlek!

– Én is – mondta Mackó.

Ehelyett Karinthy fordításában ezt olvashatjuk:

– Ó, te csacsi Mackó – mondta Róbert Gida –, ha tudnád…

– Tudom – mondta Micimackó. És úgy érezte, csakugyan tudja.

Ahogy Kappanyos András is fölhívja rá a figyelmet, ez már nyilvánvalóan nem szándéktalan félrefordítás, hanem tudatos döntés. Karinthy túlment a fordítás keretein, sőt talán az átdolgozásén is. Már-már önálló művet hozott létre, amely generációk számára jelentett meghatározó élményt.

Ti mit gondoltok?

• Kár, hogy Karinthy felülírta számunkra a Milne-szöveg olvasásának eredeti élményét.
• Jó a Micimackó, de kellene mellé egy hűbb Winnie-the-Pooh-fordítás is.
• Szerencsések a magyarok, amiért Karinthy ilyen bátor magabiztossággal nyúlt hozzá az eredeti szöveghez, és egy sokkal jobb művet hozott létre!

Szabó Mihály, a TINTA Könyvkiadó munkatársa 

(Alan Alexander Milne 134 évvel ezelőtt született.)

Források:

• Kappanyos András: Bajuszbögre, lefordítatlan
• Micimackó ázik
• Molnár Miklós: Miért Mici a mackó?
• Takács Ferenc: Fordította Karinthy Frigyes