1533-ban, Murmelius lexikonában bukkan fel először: „Lauendula: Leuendula”, majd 1552-ben Lauendula bokor alakban olvasható (OklSz.).

Vándorszó a latinból. Neve a ’mosni’ jelentésű latin lavare igéből ered. A névadás azzal magyarázható, hogy ezt a növényt használták a mosdóvíz és a fehérnemű illatosításra. A kicsinyítő képzős latin szó elsősorban a botanikai szaknyelv révén több más nyelvbe is bekerült.

A Szigetközben molyfű, molfű a neve. A Pliniusnál olvasható blattaria növénynév a latin blatta ’moly’ szóból képzett. A név magyarázata több forrásban is olvasható. Melius Juhász Péternél: „hánd a ruhác közzé és nem hadgya a Molynac meg enni”; majd Veszelszki Antal említi: „moly fünec tsak onnét hívatik, hogy a molyokat e’ fű magához vonzza, és egybe reá sereglenek”; illetve jóval később Kassai József azt írta: „a’ molyokat magához vonja, és rá sereglenek”. A Szigetközben ma ruhásszekrényekbe teszik az erős illatú növényt. Tény, hogy maga a levendula nem túl hatásos a molyok ellen, de a növényből kivont tömény olaj kis darab vattára csepegtetve távol tartja a molyokat.

A Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó, aromás illatú, évelő félcserjék. A hajtásaikban lévő kesernyés ízű illóolaj nemcsak a legelésző állatok kedvét veszi el a rágcsálástól, de a konkurens növények magjainak csírázását is gátolja. Jellegzetesen xerofil, szárazságkedvelő növények. Vízszívó gyökereik a talajba 3–4 m-re is lehatolnak. Kényesek a felesleges nedvességre, különösen a téli nyugalmi időszakban. Meleg- és fényigényes növények, a téli fagyokat jól tűrik, fagykárt csak kivételesen hideg, hótakaró nélküli években szenvednek el.

Új szókat fölszólításra gyártani bajos. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

S miért kötözködünk szakadatlan derék, új szavainkkal, mikor a régi-rosszat készségesen elfogadjuk. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

A halhatatlan szavak túlélik az embert és történelmet. (Szokásmondások)

*

Az új szavakat az emberek nézegetik, mint a frissen vert pénzt, melynek még nem ismerik kibocsátóját, szavatolóját, árfolyamát. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

Majdnem mindennap elém biceg egy-egy öreg szó, kiérdemült cselédje a nyelvhasználatnak, falábbal, remegő tipegéssel, hebegő nyelvvel. (Öreg szavak)

*

Az új szavak mechanikusan kiszorítják a régieket; amit az egyik oldalon veszt a nyelv, visszanyeri a másikon. Olyanforma művelet ez, mintha egyik zsebünkből a másikba csúsztatjuk a pénztárcánkat. Vagyoni egyensúlyunk azért nem inog meg. (Öreg szavak)

*

A legtöbb öreg szót még humoros árnyalatában sem érezzük. Csak kong és bong, ostromolja fülünket, dobhártyánkon túl azonban nem jut. (Öreg szavak)

*

A szavak értékét nem lehet mérleggel és rőffel mérni. A szó értéke mindenekelőtt a helyzetétől függ, s annál nagyobb művész valaki, minél inkább újat tud varázsolni a régiből. (Öreg szavak)

*

A XIX. században a kedves népiesen: rózsám, angyalom, vagy finomkodva: hölgyem, szépem. Efféle bók úgy illik mai kedvesünkre, mint öreganyánk ódivatú kalapja. (Szavak értéktőzsdéje)

*

Az új fogalmakra új szavak keletkeznek. (A színésznő százéves)

Íme egy sokoldalúan felhasználható gyógynövény, melyet kertünkbe ültetve vagy balkonládában is termeszthetünk.

Fűrészes levelű, halványsárga ajakos virágú, erdei gyógynövény. A méhek szeretik ezt az illatos növényt, ez magyarázza a Melissa nemzetség nevét (görög meli 'méz' > melissza 'mézelő').

Levele a konyhában is használatos; apróra vágva salátába, halhoz fehér mártásba, majonézbe, savanyúkáposztába téve, pácolt heringhez, baromfihoz, disznóhúshoz adva igen jó ízjavító. De gyümölcssalátába, gyümölcslevesbe, zselébe, likőrbe is tehetjük.

Október hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.

A pályázat célja
A magyarországi könyvtárak ellátása a magyar nyelv új, korszerű szótáraival. A közelmúltban végzett reprezentatív felmérés eredménye azt mutatja, hogy a hazai könyvtárak túlnyomó részében sajnálatos módon csak több évtizedes, elavult magyar szótárak találhatók. Ezek a régi, korszerűtlen szótárak nem tükrözik szókincsében gyorsan változó nyelvünk mai állapotát, alkalmatlanok az anyanyelvi kompetencia hatékony fejlesztésére. A TINTA Könyvkiadó, mint a magyar egynyelvű szótárak legnagyobb kiadója, átérezve felelősségét pályázatot ír ki, hogy a magyar könyvtárakban széles körben elérhetőek legyenek a magyar nyelv mai állapotát leíró új szótárak. A TINTA Könyvkiadó szótárai közül többet a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottsága a Kiváló Magyar Szótár díjjal tüntetett ki.

A részletes pályázati felhívás és az adatlap letölthető innen

Hazánkban körülbelül 2006 óta sejtik, mit is takar ez a fogalom, napjainkra pedig szinte minden második alternatív, botcsinálta versfaragó-rapper-művész fiatal slammernek tekinti magát.

 A műfaj felkapott lett, kilépett a névtelenség homályából.

Hogy szakszerűen, miképp lehetne megfogalmazni a slam poetry jelentését, arra drága wikipédiánk egy kissé leegyszerűsített, ám mindenki számára érthető leírást tett közzé:

„A slam poetry egy olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket előadják pár percben, és ezek után értékelik egymást. Általában numerikus értékelést használnak, mint például a nullától tízig terjedő skála. Célja egymás szórakoztatása, kisebb hírnév szerzése, elgondolkodtatás.”

Nos, ez helytálló, viszont a slam mégis túlmutat ezen. Általában- ha csak nem komolyabb versenyekről van szó-, bárki jelentkezhet. Ez a definíció azt az alkalmat és helyet jelöli, ahol elhangzik egy-egy költemény. De ezen az alkalmon elhangzó versek összességét és magát a műfajt is jelenti a slam poetry szó.

Néhány éve történt, egy hangulatos, füstös pincekávézóban, hogy a téglafalnak támasztott könyvespolcon felfedeztem egy idős, dohos szagú kis könyvet. Ahogy lapozgatni kezdtem, kiderült róla, hogy nagyjából húsz éves (talán több is volt), és az akkori szleng divatos szavait foglalja össze, fordítja embernyelvre. Olyan érdekes, sosem hallott sok cifra szóval ismerkedtem meg a kis szlengszótárnak köszönhetően, mint a krapancsák, a bűzropi, ami más szóval bláz vagy koporsószeg, csak hogy néhányat említsek. Elgondolkodtatott: vajon tényleg használták egy időben ezeket a szavakat, vajon megtörtént, hogy valamikor egy csapatnyi tini az iskola mögött bagózott, olyan természetességgel beszélgetve szlengül, mintha nem is lehetne másképp, mikor valaki azt mondta, „Héj Gyuri, adjál már egy koporsószeget, légy oly szíves!”?

Augusztus elején Széphalmon jártam a Magyar Nyelv Múzeumában, de most nem is erről a szép élményről szeretnék írni, hanem arról, hogy visszafelé jövet megtekintettük a híres sárospataki könyvtárat. (Hivatalos neve: Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Nagykönyvtár.)

Kicsit bosszúsan indult a könyvtárlátogatás, mert nehezen találtuk meg. Persze, ha már ez ember egyszer felfedezte, hogy hol is van a cél, akkor másodjára már könnyebben találna oda. Mint a református kollégium udvarán a tájékoztató tábla hirdeti, minden órában indul csoport. Még bőven volt időnk, hát a trópusi melegben a közelben lévő cukrászdában megittunk egy kólát. Aztán ücsörgés (nem szürcsölés!) közben megláttam, hogy pont szemben van egy könyvesbolt, fizettünk, aztán gyorsan át is mentünk a könyvesboltba terepszemlére. Sajnos, egyetlen TINTA könyvet vagy szótárt sem találtam, az amúgy nem túl nagy boltban. Hát mit mondjak, elszomorodtam. Indultunk vissza a könyvtárhoz, mert közelgett az "egész óra". Megvásároltuk a nem túl drága belépőt, és mint kétszemélyes csoport, elsétáltunk az első emeleti könyvtár nagy vasajtajához. Mint megtudtuk tűzvédelmi szempontok miatt is van a vasajtó. Belépve szép nagy, hosszúkás könyvtárterembe jutottunk. Körben polcok, régi és újabb könyvekkel. A galériával együtt sem túl magas teremnek a tetejét két sorba rendezett oszlopok tartják. Meglepetten hallgattuk, hogy a mennyezet lapos, csak a festő ügyes ecsetje varázsolta oda látványnak a kupolát.

Szeptember hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.