Szemét, szemét mindenütt

Este, megtelt a konyhában a kis szemetes. Na ki viszi ki az udvaron lévő kukába? hangzik az ártatlan kérdés. Hát miért ne is vállalkoznék a feladatra. Indulok, kinyitom az udvaron lévő kuka fedelét, látom tele van, teljesen megtöltötték már a nejlon szemeteszsákok. Eszembe jut, ma még csak péntek van, és csak szerdán fogják elvinni a szemetesek a kukát. Hova fogjuk tenni addig a felgyülemlő hulladékot? Az az érzésem mintha minden nap egyre több és több szemetet termelnénk. Ha vásárolunk, minden becsomagolva műanyag fóliába, a sajt, a szalámi, a Túró Rudi. A tej, a kefir és a gyümölcslé pedig kartondobozban, a savanyúság kis műanyag vödröcskében. Ha valamelyik élelmiszernek aztán otthon nekiállunk megenni, előtte kicsomagoljuk és aztán ott marad a rengeteg csomagolóanyag, ami megy a szemétbe. Amikor pizzát rendelünk, a futár hatalmas papírdobozban hozza, amit aztán külön gond eltüntetni. Reggel kinyitom a postaládát, 4-5 reklámújság benne. Emlékeztek még a három négy évtizeddel ezelőtti időkre, mikor papírhiány volt? Veszel egy új TV-t vagy mosógépet, a hatalmas papírdoboz jól kibélelve hungarocellel. Recsegtetve-ropogtatva töröd össze kisebb darabokra, hogy valahogy betuszkold a szemetesbe.

Aztán eszembe jut nagymamán, aki egy kis nógrádi faluban élt. Bizony ő az 1960-as években nem termelt egy fikarcnyi szemetet sem. Igaz neki volt sparheltje, a hét végére járatott újság éppen jó volt gyújtósnak. De be se került a házba csomagolóanyag, hiszen a népboltban jóformán csak a kenyeret vettük, azt meg csomagolás nélkül a hónunk alatt vittük haza (jókat törve a sarkából). Emlékszem néhány orvosságos üvegre, amit nem lehetett a trágyadombra kidobni, évekig hánykolódott az ablakpárkányon. Szalonnáért, kolbászért csak a kamrába léptünk át, persze, hogy nem csomagoltuk be míg bevittük a házba. Ha kapálni mentünk a földekre, vagy a szőlőbe indultunk dolgozni, a kis füstölt kolbászt és a kenyeret hozzá vászonkendőbe tettük. A vizet egy literes zöld üvegben vittük magunkkal, aztán az üveget gondosan este haza is vittünk, hogy másnap is használhassuk. Szóval abban a világban nem született szemét, nem volt gond a hulladékgazdálkodás.

Jól van ez így? Nincs jól.

Azért is jutott ez eszembe, mert fényképeket nézegettem, és rákattintottam arra a mappára a számítógépemben, amiben az elmúlt télen a Bécsben készített fényképeimet tartom. Nézem a képeket, azt hiszitek a Stephansdom-ot fényképeztem, vagy a Bécsi Operaházát? Á dehogy, a dugig telt kukákat és az utcai szemeteseket kattintottam le!

Most megosztom veletek a képeket, bizonyságul, hogy ha ez így megy tovább, bizony a szemét mindent el fog borítani. Hiszen jó, hogy ma még a városokból és a falukból kiviszik a hulladékot, de mi lesz, ha már nem lesz hova vinni?

No egy kis nyelvészet is:

szemét: szláv jövevényszó

kuka: cseh jövevényszó, a szó a német KUKA betűszóra vezethető vissza, mely a Keller und Knappich Augsburg gyár nevének kezdőbetűiből keletkezett.

nejlon: angol jövevényszó, az amerikai du Pont vegyi gyár termékének a márkanevéből keletkezett.

hulladék: az ősi ugor vagy finnugor hull szó származéka.

Forrás: Etimológiai szótár, főszerkesztő Zaicz Gábor, TINTA Könyvkiadó

Cserháthalápy Ferenc

a TINTA Könyvkiadó külső munkatársa