Ady Endre beceneve általában Bandi volt, s érdekesek az életében becenevet érdemlő nők, akik közt voltak futó kalandok („kis női csukák”) és levelezőpartnerek, de meghatározó szerepet játszó személyek (Léda, Csinszka) is. A legfőbb forrás Dénes Zsófia, aki jól ismerte Adyt, Lédát, Csinszkát, Bölöniéket és Ady Lajosékat is (állítólag Ady Lajosné 1943 tényleges szerzője), valamint Benedek István, aki átfogóan igyekezte tárgyalni Ady szerelmeit (1992).

A szerelmek között első Kíváncsi Illi: Varga Ilona (Benedek 1992: 87–95).

Léda: Brüll Adél, Diósy Ödön felesége; Léda férje Dodó, akinek „kellett a harmadik” (Dénes 1967: 241); 1904–1912 között tartott Ady életében Léda-korszak.

Alább olvasható híres személyekről elnevezett ételeket felsorakoztató sorozatunk záródarabja – jó étvágyat kívánunk hozzá! Az előző rész itt olvasható. A levesek nevének eredetéről itt, a sütemények nevének eredetéről itt olvashat bővebben.

A XX. század második felében a kitüntetetten sok ételt – borjúszeletet, májat, pogácsát, kiflit, tortát – neveztek el gróf Szapáry Gyula (1832–1905) miniszterelnökről. Szilágyi Dezső (1840–1901) jogászról, politikusról vette nevét a Szilágyi módra készült kappansült vagy egyszerűbben Szilágyi-kappansült nevű fogás. A Tiszák közül gróf Tisza István (1861–1918) emlékét őrzi a Tisza-szelet és a Tisza-bomba. Mint az eddig említett nevekből is kiderül, Magyarországon is általában gyakori volt, hogy az ételek arisztokratákról kaptak neveket, így az említett Esterházy Pál Antal hercegről és az említett Bethlen-családból talán leginkább Bethlen István grófról (1874–1947).

Zsolnay Vilmos (1827–1900) keramikus a névadója a Zsolnay módra készült borjúborda nevű fogásnak, és gyárának porcelánedényeit sok vendéglátóüzlet használja. Munkácsy Mihály (1844–1900) festőművészről nevezték el a kocsonyázott tojás Munkácsy módra és a Munkácsy-kenyér nevű ételeket, Feszty Árpád (1856–1914) festőművészről pedig a Feszty-bifszteket (Gundel 1984: 65, Szakál 1990: 46–48).

A fogas és a borjúborda hasonló módon készül Gundel módra. Ugyancsak a Gundelekről vette nevét a Gundel-saláta, s vendéglőikről a Gellért-saláta, a parfé Gellért módra, valamint a Liget-saláta. Italo Santelliről (1866–1945), az olasz származású, de sokáig Magyarországon élt vívómesterről lett elnevezve a Santelli-rántotta, mivel a Gellért-szállóban ez volt kedvenc tízóraija. Érdemes megjegyezni, hogy míg a Gellért módra jelzett ételek általában a Gellért Szálloda szakácsai által alkotott specialitások, külön Szent Gellért (980 körül–1046) püspök nevét viseli Orosz József receptje, a süllőszeletek Gellért püspök módra.

A böjt tágabb értelemben valamely szakrális vagy erkölcsi indítóokból eredő önmegtagadás, főként az érzéki élvezetekről való lemondás (absztinencia); szűkebb értelemben a táplálkozás korlátozása, részben az ételek fajtáját és/vagy mennyiségét, részben a táplálkozás idejét illetően. Nagyböjt, illetve húsvét után eredtünk a böjtöléshez kötődő szavak etimológiájának nyomába.

Böjt a keresztény egyházakban már az őskereszténység idejétől többféle formában szokásos. A magyar katolikus egyházban ismert az évnegyedi kántorböjt fogalma: ‘negyedévenként egy meghatározott hét három napjára terjedő böjt’. Ez a latin quatuor tempora (‘négy idő’) népetimológiás elferdítése, s a szokás valószínűleg (a szintén apostoli eredetűnek tartott nagyböjthöz hasonlóan) a IV. században keletkezett Rómában.

A protestáns egyházakban csak nagypénteken szokásos a böjt, Jézus Krisztus szenvedése és halála emlékére, a többi böjt megtartása általában egyéni elhatározáson múlik. A hetente tartott, pénteki böjt nem volt kivételes a még a protestáns magyarságnál sem, s erre utal az egykori, nyelvjárási péntekes ‘aki pénteken böjtölni szokott’ szó. A déli szláv eredetű Péntek családnév szokásos értelmezése szerint a gyermek születése napjaként vált személynévvé, ám egyes esetekben nem kizárt a böjttel való kapcsolata sem.

A magyar böjt szó elsősorban katolikus ünnepi napok megnevezésében található meg: böjtelő kedd ‘a húsvét előtti 7. vasárnap utáni kedd’, böjtfogadó szerda ‘hamvazószerda, szárazszerda’, böjtfő (a latin caput ieiunii tükörfordítása) ‘böjtfő szerda, hamvazószerda, a húsvét előtti 7. vasárnap utáni szerda’ és ‘böjtfő vasárnap, a húsvét előtti 6. vasárnap’, böjtközép ‘a húsvét előtti harmadik vasárnap előtti szerda’, kántorböjt ‘negyedévenként egy meghatározott hét három napjára terjedő böjt’. Böjti napokról vett régies hónapneveink: böjtelő hava ‘február’, böjtmás hava ‘március’. A böjti réce (Anas querquedula) vonuló madár, s szaknyelvi nevét onnan kapta, hogy hozzánk kora tavasszal, általában márciusban, böjt idején érkezik. A böjt szó ecetes, savanyú, olykor korpás, máskor aludttejes, megint máskor gyümölcsös levesételek, egykor böjti táplálékok meghatározásában is előfordul (cibere, keszőce, kiszi, kudari, zsufa). A farsang definíciójában is legalább közvetve szerepel a böjt, mivel vízkereszttől hamvazószerdáig (a böjt kezdetéig) tart.

A farsangtól húsvétig tartó nagyböjtöt a néphagyomány „Cibere vajdának” (a böjti ételnek) „Konc királyon” (húsos, zsíros eledeleken, farsangi torkosságon) aratott győzelmeként jelenítette meg. A böjt befejezését pedig Európában nemzeti ételjelképekkel ünnepelték (német Hans Wurst ‘Kolbász János’, francia Jean Potage ‘Leves Jancsi’, magyar Paprika Jancsi). Az ételjelképek a feltámadás megjelenítői, s gyakran valami apróból, felaprítottból, eldörzsöltből keletkező dolog a jelképnek választott étel. 

A ‘reggeli’ jelentésű szók több európai nyelvben szó szerint ‘böjtszegés’ jelentésűek (francia déjeuner, spanyol desayuno, katalán desdejuni, angol breakfast), s az éjjeli böjtöléssel állnak kapcsolatban. A mauritiusiban (francia alapú kreol nyelv) karem ‘böjt’, s a francia carême (ófrancia quaresme) folytatása, ami a latin quadragesima ‘negyvenedik (nőnemben)’ szóból jön (ami utal a keresztényeknél, mégpedig katolikusoknál szokásos húsvét előtti negyvennapos böjtre), s egyaránt jelöli a szigeten a keresztények húsvét előtti nagyböjtjét, a muszlimok ramadán hónapját betöltő böjtjét és a helyi hinduknál is szokásos, a holi ünnepet kísérő táplálkozási élőírásokat. (A mauritiusiban a ‘böjt’ és a ‘negyven’ jelentésű szók, a karem és a karant között az etimológiai kapcsolat már nem átlátható. A régi magyar nyelvjárásokból is ismert viszont a negyvenel ‘húsvét előtt negyven napon át böjtöl’ szó.) Mauritiuson a helyi kreolban már a munkamegoszás átszervezését követően tidezene ‘reggeli’ (szó szerint, etimologizálva ‘kis böjtszegés’), dezene ‘ebéd’. Mindenesetre a karem szó átfogó, a különböző vallási szokásokra egyaránt használatos jelentése bizonyíték a böjt egyetemes jelentőségére. A franciában a carême mellett ‘böjt’ jelentésű még a jeűne, amely a kései latin ieiunus ‘koplaló, éhező’ folytatása. A germán és szláv kifejezések a tartás, megtartás fogalmára vezethetők vissza. (Germán például az angol fast, német Fasten ‘böjt’, szláv például az orosz poszt, cseh pűst ‘böjt’, szlávból átvétel a román post). A magyar böjt a középfelnémet bíht ‘gyónás’ szó átvétele, a böjt és gyónás intézménye közötti, érintkezésen alapuló névátvitelt valósítva meg. Hasonló az átvitel, a metonímia a gyón etimológiája esetében, mely az ótörök juwun ‘mosakodik, tisztálkodik’, s nem a szintén ótörök jonga ‘vádol’ átvétele. A böjt régi neve volt még a sanyargatás is, sőt ezt fejezhette ki a koplalás szó is.

Galambos Kristóf

A mai nap a magyar költészet napja, ennek apropóján adjuk közre Kicsi Sándor András nyelvész írását a tíz legszebb magyar szóról. Kommentben várjuk kedves olvasóink véleményét: szerintetek melyek a legszebb magyar szavak?

Korszerűtlen elmélkedésnek számíthat a tíz legszebb magyar szón töprengeni, pedig a kérdés újabban internetes fórumokon is felmerül. A jelöltek felvételekor jelentésbeli és hangzásbeli szempontok rivalizálnak. Az addigi eredményeket Szépe György (1959) és Zolnai Béla (1964: 52–54) foglalta össze, egy újabb gyűjtést pedig Laczkó Mária adott közre (2009).

A tíz legszebb magyar szó első listáját francia példára Kosztolányi Dezső állította össze: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír (1933/1999: 212, idézi Szépe 1959: 56 és Zolnai 1964: 53). Nem világos például, hogy a szív és a sír szót mint igét vagy mint főnevet vette-e fel. Kosztolányi maga is elismerte, hogy a lista önkényes: egyaránt jellemzi őt magát és a magyar nyelvet. Mindenesetre kiválasztott szavai rövidek, választékosak, versbe valók.

Kosztolányi Dezső listázta először a tíz legszebb magyar szót

A nyelvművelőként és stilisztaként ismert Fábián Pál huszonegy „kellemes hangzású” szót említett: alamizsna, álom, bazsalikom, lant, csillámlik, költő, zeng, balzsam, mosoly, remény, kellemes, kandalló, cimbalom, malom, lomb, pázsit, fülemüle, délibáb, alélt, szellő, csemege (1958: 152). Fábián is hangsúlyozta, hogy valamely szó kellemes vagy kellemetlen hanghatása nagyban függ az egyéni véleménytől.

1958-ban már véleménykutató ankét, egy hetilap körkérdésére adott válaszok alapján állítottak össze listát a szerkesztők a tíz legszebb magyar szóról: csend, csillag, fény, gyöngy, illat, könny, lomb, szelíd, szellő, tündér (Szépe 1959: 57, idézi Zolnai 1964: 53). Kosztolányi listájának tagjaival csak a gyöngy közös, Fábián Pál szavaival pedig csak a lomb. A beküldött szavakat megszámolva a következő listát kapták: szerelem, béke, szeretet, szabadság, szellő, édesanya, haza, szív, élet, csillag, továbbá tavasz, anya, álom, gyermek és hajnal (Szépe 1959: 57).

A gyöngy vajon tényleg egyike a legszebb magyar szavaknak?

Laczkó Mária egy budapesti peremkerületi szakközépiskolában, mind a négy évfolyamon (15–18 évesek körében) végzett felmérése szerint a tíz legszebb szó a szerelem, család, szeretet, gyönyörű, szép, szeretlek, virág, barátság, anya, csodálatos, továbbá kedves (2009: 117). Ugyanitt a tíz legcsúnyább szóra is rákérdeztek, s a válaszok között az iskolai környezetet tanúsítóak mellett bizony előítéletet mutatók is felbukkannak: kurva, halál, hülye, köcsög, ronda, szar, cigány, csúnya, buzi, geci, továbbá nyomorék, tanulás, iskola, bunkó, háború, betegség, buta, büdös (2009: 118). Bár a szép a nyelvben időhöz és helyhez kötött kategória, a szerelem az 1958-as (beküldött szavak) és a 2009-es listán egyaránt vezet, s mindkettőn megtalálható még a szeretet és anya is.

 Kicsi Sándor András

Irodalom

Fábián Pál 1958. A szóhangulat kérdései. In Terestyéni Ferenc (szerk.): A magyar stilisztika vázlata. Budapest: Tankönyvkiadó. 149–173.

Kosztolányi Dezső 1999. A tíz legszebb szó. Pesti Hírlap 1933. november 19. In Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Budapest: Osiris. 211–212.

Laczkó Mária 2009. A szavak ereje napjainkban. In Az anyanyelv az életemben. Egy pályázat legjobb darabjai. Budapest: Anyanyelvápolók Szövetsége – Tinta Könyvkiadó. 115–127.

Szépe György 1959. Melyik a legszebb magyar szó? In Bélley Pál (szerk.): Hasznos mulatságok 7. A nyelvek világában. Budapest: Gondolat. 56–57.

Zolnai Béla 1964. Nyelv és hangulat. A nyelv akusztikája. Budapest: Gondolat.

Az előző két bejegyzésben cukrászsütemények és a levesek neveit vizsgáltuk. Főételeket, köreteket és salátákat is gyakran neveztek el híres személyiségekről. Ilyen ételeknél a személynevek egy része az étel alkotóját jelzi, de a vendéglősökről, szakácsokról, cukrászokról nevet kapott ételek egy részéről is vitatható, hogy ők alkották-e az ételt, vagy csak róluk nevezték el. Az alkalmazott több tucatnyi személynév között ínyencek, államférfiak, hadvezérek, írók, zeneszerzők, művészek, arisztokraták szerepelnek.

A személyekről vett ételnevek döntő többsége a magyar gasztronómiában pontosan meg nem határozható időben, valamikor a XIX. század második fele és a XX. század közepe között keletkezett. Dobos C. József 1881-ben kiadott szakácskönyvében már említett Batthyányi (sic!), Csekonics, Károlyi, Pálffy, Szapáry, Széchényi (sic!), Zichy módon készített ételeket. Ami a nagy magyarokat illeti, Szent Istvánról (970 körül–1038) nevezték el a Szent István módra készült áttört burgonyagolyót, ami hús- és halételek körete. Nyilvánvaló, hogy a Hunyadi töltött rostélyos nevét Hunyadi Jánosról (1385–1456) kapta, de nem tudni mikor és ki alkotta. Hunyadinak egyébként „Több étel viseli a nevét, pl. töltött tojás hidegen, torta, szarvasszeletek”. A Zrínyi család valamely tagjáról kapta nevét a Zrínyi módra készült tojáslepény. Megfejthetetlen az is, hogy a borjúbordák Bethlen módra nevű étel az iktári vagy bethleni Bethlen család mely tagjáról kapta nevét. Az is csak valószínű, hogy a szarvascímer Bocskai módra a történelmi famíliából Bocskai Istvánról (1557–1606) lett elnevezve. Nyilvánvalóan Thököly Imréről (1657–1705) nevezték el a Thököly-koktélt.

Gróf Hadik András (1710–1790) tábornagy, fővezér, hadtörténetíró emlékét őrzi a bevert tojás Hadik módra és a libamájszeletek Hadik módon. Nem tudni, hogy a báró, majd gróf Nádasdyak melyikéről kapta nevét a Nádasdy-gombóc és a Nádasdy módra készült juhászpecsenye. A főnemesi Pálffy család valamely tagjáról, talán Pálffy Jánosról (1664–1751) lett elnevezve a Pálffy-rostélyos, Azt sem tudni, hogy a Károlyi grófok kiterjedt családjából ki volt a Károlyi-saláta névadója. Szakál László szerint Károlyi Mihályról (1875–1955) lett elnevezve a leves tojással, gróf Károlyi módon készítve, a Károlyi-káposzta, az említett Károlyi-saláta és a Károlyi-szeletek. A Wesselényi családból valószínűleg báró Wesselényi Miklós (1796–1850) emlékét őrzi a Wesselényi-karéj.

Az Esterházy-rostélyost egyesek Esterházy Miklós József hercegtől (1714–1790), mások Esterházy Pál Antal (1786–1866) hercegtől származtatják, megint mások szkpetikusak a névadó személyét illetően. Az Esterházy-rostélyos plebejusabb szellemű étlapokon fertődi rostélyos néven is szerepelt. Erdei Ferenc népies szakácskönyvében lényeges szociolingvisztikai vagy pragmatikai különbségre hívta fel a figyelmet: a rostélyos szó szerint rostélyon (és nem mondjuk nyárson vagy bográcsban) sütött húst jelent. „A konyhai-vendéglői rostélyos egészen más valami, az nem sütési módot jelent, hanem a marha egy bizonyos húsrészét (azt, ami a sertésnél a hosszúkaraj)” – magyarázta Erdei. Tehát marhahúsnál nagyjából a hátszín megfelelője.