Az alábbiakban személyekről elnevezett cukrászdai süteményeket veszünk sorra.

Több kivételtől (Kugler, Dobos, Gerbaud, Gundel, Kedvessy, Rákóczi, Suhajda stb.) eltekintve a megnevezésükben személynevet tartalmazó ételek nevüket nem az alkotó személyéről kapták. Sok közöttük a tiszteletből adott fantázia-ételnév, s gyakran akkor viselik híres emberek nevét, ha azoknak kedvencei voltak. Viszonylag ritkán, s talán csak egyes cukrászkészítmények esetében fordul elő, hogy a tulajdonnévből köznév vált. Ilyen például a sacher nevű nemzetközi hírű bécsi tortakülönlegesség, melyet állítólag Franz Sacher, Metternich herceg szakácsa 1838-ban készített először. Van olyan vélemény is, mely szerint a Sacher-torta megalkotója Eduard Sacher (1830–1892) volt.

Nyilvánvalóan egy Magdolnáról (francia Madeleine) nevezték el az illata révén Marcel Proust által halhatatlanná tett madeleine (általában többesben: madeleines) nevű süteményt, de több eredetlegendája is van.

Magyar vonatkozású érdekesség, mégpedig süteménykülönlegesség az indiáner vagy indusfánk: tejszínhabbal töltött csokoládéfánk. A bécsi Theater an der Wien XIX. századvégi intendánsa, a magyar Pálffy Ferdinánd gróf készíttette szakácsával, amikor egy indus művész lépett fel. Ezzel lepte meg a színház látogatóit.

A dobostorta összetétele: öt darab piskótalap közé betöltött könnyű csokoládékrém, amelynek tetejére olvasztott cukorból készült karamell-lap kerül, ami a tortának jellegzetes külsőt biztosít. Dobos C. (Károly) József (1847–1924) szakács, csemegekereskedő, vendéglős, szakíró, régi magyar szakácsdinasztia leszármazottjának alkotása. Az ő csemegeüzletében 1884-ben hozták forgalomba, több változatban elterjedt, vidéki falvakban is régóta ismert.

A minyon (francia mignon ‘kicsiny, kedves, apró’) vajkrémmel ízesített, kis alakú sütemény, melyet rendszerint színes fondant-nal vonnak be. Sokféle formában készítik: lehet szegletesre vágott, kerekre kiszúrt, kúp- vagy gömbalakú stb. Nevét állítólag egy 1665-ben Párizsban élt Mignot nevű cukrásztól kapta, aki először készítette, később a királyi udvar szállítója lett. Magyarországon Kugler Henrik (1830–1905) neves cukrász készített először minyont, ezért hívták hosszú ideig kuglernek. Az ő nevét őrzi a Kugler-teasütemény, a Kugler-szeletek, a Kugler-falatok és a Kugler-fondant. Kugler 1858 őszén a pesti József tér 12. alatt nyitott cukrászdáját áthelyezte a Régi Színház (utóbb Gizella) tér 1. (ma Vörösmarty tér 7.) alá, s üzletét Budapest legnevesebb cukrászdájává építette ki. Kugler cukrászdáját 1884-ben Gerbaud Emil (1854–1919) genfi születésű cukrász és csokoládégyáros vette át, majd 1886-ban kisebb csokoládégyárat rendezett be. Gerbeaud-ról elnevezett specialitás az úgynevezett zserbó vagy zserbószelet (Gerbaud-szelet), amelynek készítésekor omlós tésztából készített lapokat rétegesen betöltenek lekvárral, majd csokoládéval vonják be őket.

A marcipán nevét korábbi feltételezések szerint Szent Márkról, Velence védőszentjéről kapta (olasz marzapane ‘Márk kenyere’; a magyarból ismeretes marcafánk, marcifánk stb. változatban is, a fánk analógiás hatására). Az olaszban a XIV. században megjelenő szó valószínűleg a Bengáli-öböl keleti partján fekvő Martaban város nevére vezethető vissza, ahol azt a tartóedényt, dobozt nevezték először így, amely az édességet tartalmazta; később érintkezéses alapon magát az édességet is jelölte. Magyarországon a marcipán állítólag már Mátyás király és Aragóniai Beatrix lakodalmán megjelent, mégpedig sakktábla és sakkfigurák formájában.

Gundel Jánosnak (1844–1915) a magyar vendéglátóipar és a magyarországi idegenforgalom úttörőjének fia, Gundel Károly (1883–1956) vendéglős és gasztronómiai munkák írója, a magyar vendéglátóipar egyik vezető egyénisége volt. 1910-ben átvette a városligeti Wampetics Vendéglőt (Bp. XIV. Állatkerti körút 6., mely azóta a "Gundel” néven ismert). Az ő találmánya a Gundel-palacsinta, amelynek tölteléke (rumba áztatott mazsola és cukrozott narancshéj, valamint dióbél) egysíkú és éppoly lágy, mint maga a palacsintatészta. A már megtöltött palacsintát kell, közvetlenül tálalás előtt, forró vajban ropogósra sütni, s a csokoládémártást csak az utolsó másodpercben szabad ráönteni. Ez a palacsinta eredetileg sosem lángolt, így a flambírozáskor ellángolt volna ugyanis az ízesítő rum is. A nemzetközi gasztronómiában egyébként crêpes Suzette a naranccsal és likőrrel ízesített, a vendég asztalánál készített és égve felszolgált palacsinta elnevezése.

A rigójancsi nevű cukrászsüteményt könnyű felvert tésztából (összetétele: liszt, kakaó, vaj, porcukor, tojás) készítik, csokoládéfondant-nal és csokoládés tejszínhabbal vonják be, kockákra felvágva választó- (Wachs-) papírral védik. A hagyomány szerint nevét Rigó Jancsi (?–1927) kalandos sorsú cigány muzsikusról kapta. Rigó Jancsi a XIX. század végén elcsábította Chimay belga herceg feleségét, egy amerikai milliomos lányát, feleségül vette, de később elvált tőle, s Amerikában koldusszegényen hunyt el. Állítólag felesége nevét őrzi a Chimay módra készült töltött tojás.

A "nemzet csalogányáról”, Blaha Lujza (1850–1926) színésznőről nevezték el a Blaha Lujza-tortát. Fedák Sári (1879–1955) primadonna nevét viseli a Fedák-torta.

Kossuth Lajos (1802–1894) nevét számos étel őrzi, többek között a Kossuth-kifli és a Kossuth-torta. Ausztriában is ismert az úgynevezett Kossuth-koszorú, "amelyet egy pest-budai cukrászmester kreált 1848 tavaszán, s Pesten is, Bécsben is meghonosodott. Ma már csak Ausztriában sütik, nálunk feledésbe ment”.

A "haza bölcséről”, Deák Ferencről (1803–1876) kapta a nevét a Deák-torta és a kuglóf Deák módra.

II. Lipót belga király lányának, Lónyay Elemér nejének, Stefánia (1864–1889) hercegnőnek nevét őrzi a Stefánia-torta, amely a dobostortához hasonló sütemény, pirított cukortető helyett azonban kakaóval van meghintve.

Mátyás király feleségéről, Beatrix (1452–1508) királynéról nevezték el a Beatrix-tortát. Rákóczi János (1887–1966) mesterszakács Kedvessy Nándor (1869–1960) szakácsművész tanítványa volt. Az ő kreációja a Rákóczi túrós lepény. Posztobányi István (1898–1985) mesterszakács nevét őrzi a Posztobányi-puding. A bomba Fészl módra a XIX. század elején Németországból bevándorolt szállodás Fészl család (eredetileg Fessl) emlékét őrzi.

Hauer Rezső (1865–1951) cukrászmester Esztergomban, majd Stühmer Frigyes cukorka- és csokoládégyárában Budapesten tanult. 1887–1896 között Gerbaud Emil budapesti cukrászüzemében dolgozott, később önállósította magát. 1901-ben uzsonnateremmel bővített cukrászdája kiváló készítményeiről városszerte ismertté lett. Az I. világháború után csokoládé- és bonbongyártásra is berendezkedett. A Cukrászati Gyár által 1949-ben átvett cukrászdája szakmai hírnevének megőrzéseként az 1970. évi korszerűsítésétől Hauer Cukrászda néven üzemelt. Róla kapta nevét a Hauer-krémes.

A Bécsben 1870-ben megalakult Pischinger & Söhne bonbont és csokoládéféleségeket gyártó cég névadója, Pischinger Oszkár 1888-ban ostyákból újszerű, tartós tortát készített (Pischinger-torta), s ezt külföldre is szállította. A XX. század elején Budapesten is létesített hasonló üzemet. Jelenleg is készítik a Pischinger-szeletet, -tortát.

A suhajda csokoládéformában elhelyezett, csokoládékrémmel töltött sütemény, mely nevét Suhajda János (1886–1946) csokoládégyárosról kapta. Készítményét, mely 1933-ban Párizsban Grand Prix-t és aranyérmet nyert, a cukrászok utánozták.

 Galambos Kristóf