„Élnek még? Ó, én még gyakran találkozom velük. Olykor-olykor, mint az öreg koldusok, mankóikkal kopogtatják meg az ajtónkat. ” (Kosztolányi Dezső)

Nem véletlenül választottuk Kosztolányinak a Nyugat 1909. szeptember 1-jén megjelent Öreg szavak című tárcájából a fenti részletet, mely ma a Nyelv és lélek című gyűjteményes kötetében olvasható. Mostani írásunkban ugyanis a régi szavaink világába tekintünk be. Szándékunk kettős, részint felhívjuk olvasóink figyelmét a magyar nyelv olyan régi szavaira, melyek java része ma már nem tagja aktív szókincsünknek, ám olvasmányokban, korabeli történetekben számtalanszor találkozhatunk velük, részint pedig mint több ma is használatos szavunk elődjéről szólhatunk róluk.

Valamennyi nyelv egy-egy nemzet kultúrájának hordozója; így van ez magyar anyanyelvünk esetében is. Nyelvtani rendszerének egységessé tétele, alkalmankénti felülvizsgálata a nyelv szabályos és helyes használatának egyik alapfeltétele. Ám ugyanilyen kötelességünk, hogy szókincsét is több szempontból - időről időre - számba vegyük.

A szókincs tagolódása és változása

A nyelvek szókészlete tagolt. A magyar nyelv is több szempont alapján rétegződik. Ilyenek: a szavak társadalmi fontossága; a szavak eltérései tájak, tájegységek szerint; a szavakat használó társadalmi rétegek szerint, eredetük szerint, de e szempontsorba tartoznak a szavaknál összetettebb nyelvi egységek is (vö.: Hernádi S., 1972).

A nyelvek szókincse folyamatosan változik: folyamatosan születnek és áramlanak be a nyelvbe új szavak, ugyanakkor a már nem használatos elemeinek használata előbb csak ritkul, aztán lassan feledésbe merül, majd kiveszik a nyelvhasználatból. E folyamat azonban nem minden korban azonos ütemű. Amikor a társadalom, annak anyagi és szellemi kultúrája gyors változáson esik át, a szókincs módosulása erőteljesebbé válik. A mögöttünk hagyott évszázad gyors és időnként váratlan változásai is nyomot hagytak nyelvünkben. Korábban közismert szavaink kikerültek a nyelvhasználatból, ám azelőtt soha nem hallott szavak is megjelentek és gyorsan elterjedtek beszédünkben és írásunkban. Szókincsünk elemeinek változására, több esetben egy-egy szó elfeledetté válására nincs észszerű válasz. Pl.: eltűnt a verő, hogy helyet adjon az idegen kalapácsnak, és a búzafő szavunk sem tudott megbirkózni a szláv kalász szóval.

A kalapácsra már nem mondjuk azt, hogy verő

A társadalom, vele együtt a mindennapi élet változásával tevékenységek, tevékenységi formák szűnnek meg, következésképpen a tárgyi világ eszközei, a hozzájuk fűződő hagyományok előbb csak háttérbe szorulnak, egy idő elteltével pedig teljesen megszűnnek; az őket jelölő, a hozzájuk tartozó szavak fokozatosan kiesnek az egyéni és a kollektív emlékezetből, eltűnnek a nyelvhasználatból. A beszélők számára idegenül csengenek, ismeretlenné válnak ezek a szavak. Nyelvi hagyományaink ápolása, megőrzése érdekében ezért fontos összegyűjteni, kimenteni a feledés homályából őket és szótárba foglalni a még fellelhetőket. Ebből a nemes szándékból született meg mai írásunk tárgya, a Régi szavak szótára című kézikönyv.

Kiss Gábor (főszerk.): Régi szavak szótára

A régi szavainkat őrző szótár jellemzői

Elengedhetetlen, hogy nyelvünk régi időket idéző alapegységeit, a régi szavainkat, kifejezéseinket ne csak a szépirodalmi és egyéb írásos művekben találhassák meg a jelen és a jövő érdeklődő olvasói, hanem egy, a nagyközönség számára összeállított szótárban is.

A szótár jellege és összeállításának motivációja

Nemcsak a nyelvtudomány szempontjából fontos kiadványról van itt szó. Hanem a hétköznapi ember számára is kiváló segédeszköz egy ilyen szótár. Hiszen használatával elérhetővé és főként érthetővé válnak a régi és mára már homályos jelentésű szavakat tartalmazó írások, de képet kaphatunk általa nyelvünk régebbi, esetenként évszázadokkal korábbi állapotáról, életéről is.

A Régi szavak szótára azokat a szavakat teszi közkinccsé, melyek nyelvünk korábbi évszázadaiban még többnyire széles körben használatosak voltak, de mára már ismeretlenül csengenek a magyar anyanyelvűek nagy többsége számára; vagy ma élnek ugyan, de nem vagy nem csak a régi jelentésükkel használjuk őket. A szótár nem adja meg, nem sorolja fel a nyelvünkben ma is élő szavak széles körben használt mai jelentését, minden esetben a szónak csak a régies jelentését magyarázza.

A magyar nyelvet beszélők nyelvismeretük és szókincsük alapján több csoportba sorolhatók. Ezért vannak olyan szavaink, melyek az idősebb nemzedékek előtt még ismert jelentéssel bírnak, de a fiatalok számára már értelmezhetetlenek. Ezért e szótár összeállításakor a szerkesztők a lehetségesig figyelembe vették a fiatalabb nemzedék feltételezett nyelv- és szóismeretét is.

Kiss Gábor, a kötet főszerkesztője

A szótár nyelvi anyaga és felépítése

A szótárba felvett és ott értelmezett, megmagyarázott szavak helyzete nem egységes. Ezért a célszerű használat érdekében a szerzők a címszavakat az alábbi főbb csoportokba sorolva rendezték el:

A) A címszavak osztályozása régiségük szerint

a) Kihalt szavak

Ide sorolható mindazon szó, mely ma már ismeretlen napjaink nyelvhasználói előtt, hiszen e szavak legtöbbje már több évszázada nem él aktívan a magyarul beszélők ajkán. Például:: aszó ’kiszáradt völgy’. Néhány esetben ezeket a szavakat megőrizték számunkra a családnevek vagy a helynevek, ugyanis az Aszód településnévben benne rejlik az aszó szó.

b) Elfeledett szavak

A címszavak jelentős csoportját teszik ki azok, amelyek ma már önállóan ugyan nem használatosak, de alakjukból, formájukból még következtethetünk korábbi jelentésükre. Például: a régies istáp ’bot, támasz’ megőrződött az istápol ’támogat, segít’ szóban.

c) Kiveszőben lévő szavak

E szócsoportba tartoznak az elmúlt évszázad vidéki, paraszti gazdálkodásának szavai (pl.: járom, iga), melyeket az idősebb nemzedék egyes tagjai még jól ismernek, a fiatalabbak azonban már nem tudják, hogy mit jelentenek. Szerencsés esetben egy csoportjuk esetleg hallomásból ismeri, de nem használja őket, mert azok passzív szókincsük peremére szorultak. Ugyancsak a kiveszőben lévő szavak közé sorolják a szerzők a korábbi polgári világra jellemző szavakat (pl.: komorna).

Kiveszőben van a járom szó

B) A címszavak osztályozása jellegük szerint

a) Szavak

A címszavak egy része olyan szó, amely mára már minden jelentésében és teljes egészében réginek minősül. Például: a nadály ’pióca’ olyan régies szó, amelynek nincs ma használatos más jelentése. A pityke szavunk is ma már legfeljebb régi dalokból lehet ismert, de széles körben egyik jelentése sem használatos: 1. ’fémből, főleg rézből készült füles, lapos gomb <rendszerint férfi felsőruhán>’ 2. ’értéktelen dolog’.

b) Szójelentések

Jelentős azoknak a szótárban található szavaknak a száma, melyeknek ma is van köznyelvi jelentése és használata is, azonban a mai mellett létezett egy — mára már kihalt — régies jelentése is. Például: a borda szót a ma használatos ’testrész’ jelentésen kívül régen használták ’szövőszék szálak tömörítésére szolgáló eleme, takácsborda’ jelentésben is. Vagy az agy szónak a mai ’agyvelő’ jelentésén kívül a régiségben volt ’koponya, koponyacsont’ jelentése is. (A szótár, mint fent említettük, csak a régies jelentést sorolja fel.)

c) Szóalakok

Az évszázadok során sok szó hangalakja is megváltozott. A szerzők anyaggyűjtéskor ilyen régies szóalakokat is számba vettek, és a végső szerkesztéskor szép számmal felhasználták őket a szótár anyagához. Ennek köszönhetően megtalálható például a tere szó, mely a mai ’teher’ szónak felel meg, de ez okból szerepel a címszavak között a gyió ’dió’ szó is.

A dió régies alakja gyió

A szótár anyaga többéves kiterjedt kutató- és gyűjtőmunka eredménye.

A gyűjtéshez régi magyar nyelvemlékek, a magyar nyelvtörténet kézikönyvei, régi magyar irodalmi művek, szövegek, történeti szótárak, értelmező szótárak, írói szótárak és műszótárak szolgáltak forrásul.

A szótár szócikkeinek felépítése

A Régi szavak szótárában a szócikkek felépítése eltér némely ismertebb szótárétól. Ennek megismeréséhez és a szótár használatának segítéséhez röviden idézzük a szerzők szempontjait.

„...A címszó egyes jelentéseit üres káró jel {} vezeti be. A szavak magyarázata néhol teljes mondatokkal, néhol szinonimákkal történik. A szinonimákat pontosvessző választja el egymástól vagy a meghatározástól. Csúcsos zárójelben olyan értelmi kiegészítéseket adtunk meg, melyek nem tartoznak szorosan a jelentéshez, de a szó pontos értelmezéséhez feltétlenül szükségesek. Például:

dodonai mn {} kétértelmű, homályos, rejtélyes <jóslat>

A kerek zárójelben feltüntetett kiegészítések odaértésével vagy oda nem értésével egyaránt értelmezhető a szócikk. Ez sokszor két szófajú szavak szófaji elkülönítését szolgálja. Például: középbirtokos mn és fn {} olyan (személy), akinek birtoka 100-tól 1000 holdig terjedt.

A korábbi évszázadokban nem volt egységes a magyar helyesírás, illetve országrészenként más-más alakváltozata is használatos volt egy-egy szónak, ezért forrásainkban egy-egy szó gyakran többféle alakban is megtalálható volt. A többféle módon leírt és használt szavakat a szótárban egyetlen helyen magyarázzuk, és erre a helyre utalásokkal irányítjuk a szótár használóját a szavak alakváltozatától. Például: kristély fn lásd kristély”.

Egy oldalpár a Régi szavak szótárából

Összességében elmondhatjuk, hogy a Régi szavak szótára a hazai magyar nyelvi ismeretterjesztés legnemesebb hagyományait folytatja. Tudományos igénnyel összeállított szótár, mely a magyar nyelvet ismerők és beszélők, iránta érdeklődők legszélesebb köre számára készült. Ismeretterjesztő jellege okán forrásmegjelölést nem tartalmaz. A szótár címszavainak száma: 19.250. A gyűjtemény a címszavaknak összesen 26.950 jelentését tartalmazza. Kiváló segédeszköz régi nyelvünk mára már nem használatos szavainak megismeréséhez. Segítséget nyújt a magyar nyelv írásbeli, irodalmi örökségének megértéséhez, az iskolai anyanyelvi nevelés kiegészítőjeként pedig ’Nyelvkutató szakkör’ munkájához bő vizű forrásként adhat üdítő kutatást, nyújthat felüdülést, támaszt és eligazodást.  

D. Kenedli Eszter