A 2023. évnek szinte utolsó munkanapján jelent meg a Madách-enciklopédia a TINTA Könyvkiadónál. Alcíme szerint: Az ember tragédiája címszavakban. Ebből az alkalomból beszélgetett Praznovszky Mihály főszerkesztővel Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője.

Kiss Gábor: Így év vége felé, karácsony táján tán aktuális a kérdés, hogy emlékezik vissza gyermekkora teleire, karácsonyaira?

Praznovszky Mihály: Aki az 1950-es években volt kisgyermek, az tudja: a karácsony mindenki számára egyforma volt. Formailag szegényes, tartalmilag boldog. Könyv és társasjáték – ezek az első ajándékaim, s néhány kezdetleges fémjáték, egy kishajó a fürdőkád vizén a gyertya melegével hajtva s keringve. S persze mellettem még négy testvérem. A család közös öröme volt a legnagyobb karácsonyi élményem.

Praznovszky Mihály, a Madách-enciklopédia szerzője

Hol végezte tanulmányait, iskoláit?

A szülővárosom, Salgótarján, életem első 18 évének helyszíne. Az Acélgyári iskola, amelyet még a Horthy-rendszerben építettek, tornateremmel és kis uszodával. Az új építésű Május 1. úti iskola s persze a Madách Gimnáziumban eltöltött négy esztendő, ahol először találkoztam Madáchcsal és életművével. Madáchos diáknak lenni nagyon nagy élmény volt.

A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium

Tanárai közül ki volt különösen nagy hatással önre?

Kiváló tanáraim voltak egytől egyig. Felismerték bennem, mire vagyok alkalmas (a reál tudományokra nem, békében is hagytak ezekkel), s a történelem s az irodalom felé tereltek. Kelemen Erzsébet és Balogh Endréné a magyar irodalomban, Ravasz Dezső, Kovács János a történelemben.

Ki indította el az irodalmár pályán? Kit tekint mesterének?

Elsőnek a könyvtárosokat említem, akik már gyermekként beengedtek a felnőtt részlegbe „garázdálkodni”. A történelemből R. Várkonyi Ágnes, aki utcabeli szomszédunk volt, akire mindmáig példaként tekintek. Az irodalomtörténetben pedig Kovács Sándor Iván, akinek sziporkázó szelleme a kezdetektől fogva magával ragadott. Madáchhoz pedig Kerényi Ferenc vezetett el, ha tudok valamit, azt kizárólag neki köszönhetem.

Sokat foglalkozott Mikszáth Kálmánnal és Madách Imrével. Ha jól sejtem, két ellentétes jellem. De mi a közös bennük?

Egyfelől a nógrádiságuk. Harminc kilométerre születtek egymástól, s ha hozzáteszem még a gyökereiben oda való Krúdy Gyulát, Komjáthy Jenőt, Kékkő várában Balassit, azt hiszem, szerencsés vidéken születtem. Másfelől a bölcsességük, bár Mikszáth közel sem volt olyan filozofikus alkat, mint Madách, de a létezés alapvető kérdéseiről egyformán gondolkodtak. S persze a humoruk is – bár azt hisszük, Madách valamiféle megkeseredett ember volt, ez közel sem igaz.

Madách Imre portréja

Az ember tragédiája világirodalmi szintű mű. Mivel lehet ezt alátámasztani?

Azzal, hogy megjelenése óta (1862. január) nemzedékek sorát készteti a létezés alapvető kérdéseinek vizsgálatára. Könyvtárnyi irodalom értelmezi, magyarázza, elemzi vagy éppen vitatja. Másfelől a statisztika: az én számításaim szerint 41 nyelvre fordították, ezek több mint 125 kiadásban jelentek meg, állandó színpadi jelenléte pedig a legfőbb bizonyíték klasszikus erejére. Úgy vélem, itthon és külföldön az előadások száma már meghaladja az ötezret. S ez a szám évről évre nő.

Az ember tragédiája igen gondolatgazdag mű. A 21. század embere számára ön szerint melyek a legfontosabb üzenetei a drámának?

A Tragédia kérdező mű, a romantika nagy kérdéseit teszi fel, mint tette Kölcsey, Vörösmarty vagy éppen Petőfi. Madách meglátta azt, ami még akkor kezdett kibontakozni, vagy nem is volt még, azaz a jelen és a jövő negatív jelenségeit. A londoni nagy vásárban minden eladó, a falanszterben ami emberi érték szükségtelen, az űrben az ember nem tud elszakadni létezése bölcsőjétől, s végül az eszkimó szín a legdrámaibb: az ember nem lett, nem lesz úrrá végzetén. Ennél aktuálisabban aligha szólhat nekünk az idők mélyéből.

Hogy született meg a most friss Madách-enciklopédia elkészítésének gondolata?

Emlékszem, mennyi gondot okozott diákkoromban is a Tragédia megértése. Nem könnyű olvasmány egy 17 évesnek, de életre szóló élmény egy felnőttnek. Egyetemi oktatóként egyszer szétszabdaltam egy Tragédia-példányt (az olcsóbbikból), s a szemináriumi diákokkal elkezdtük az egyes problémás kifejezések, szavak értelmezését. Lassan ment, messze volt még az internet világa, félbe is maradt a munka. Évtizedek teltek el, amíg elővettem a cédulákat, s akkor újra nekivágtam, de már „madáchilag” sokkal tapasztaltabban.

Madách-enciklopédia

Kérem, mutassa be az újdonságot!

A Tragédia nemcsak Madách zsenialitásának, de a korátlagot messze meghaladó műveltségének is bizonyítéka. Egyaránt otthonosan mozgott az antik (lásd a római vagy athéni színt) s a modern világban, lásd pl. az alumínium említését. Összesen csaknem 400 olyan szó, név, esemény, fogalom szerepel benne, amelyet ma érdemes értelmezni, megismerni. Ráadásul sok szót ma már nem is használunk, s nem is tudjuk a jelentését. Kedvenc szavam így a zsolna, amely a régi nyelvünkben zöld harkályt jelentett, de számos érdekes újrafelfedezés vár ránk a Tragédia olvasása közben. De ez csak a kezdet a Tragédiához vezető úton: a tudni vágyó diák, tanár, olvasó tovább kalandozhat a könyv segítségével.

Kik voltak a segítői?

Éreztem, hogy az erőm s tudásom egyedül kevés, ezért két jó barátomat hívtam a végső stádium kidolgozáshoz. György Péter a filozófiában és a vallástörténetben segített, György István pedig a társadalomtudományok egyes területeiben. Persze többen is javították, pontosították, mindenki élvezte a munkát.

Számomra az 1960-as évek végén reveláció volt Sinkovics Imre főszereplésével Madách Imre Mózes című színműve. Emlékszik ön is rá? Van más nevezetes színházi élménye?

Több mint 30 Tragédia-előadást láttam eddig, néha a színészekkel együtt mormolom a szöveget, vagy jajdulok fel egy kihagyott, számomra fontos mondat miatt. Láttam a Sinkovits-féle előadást, Váradi Hédivel és Kálmán Györggyel, akkor még kisdiák voltam, de az egész gimnáziumot felvonatoztatták Pestre, mert azért az mégsem lehet, hogy egy madáchos diák ne lássa az előadást. Igazán nagy hatással volt rá rám a zalaegerszegi színháznyitó Tragédia-előadás Szalma Tamással, Fekete Gizivel s a ballonkabátos Luciferrel, Gábor Miklóssal, Ruszt József rendezésében láttam először a megsokszorozott főszereplőket, több Ádámot, több Évát egy előadásban. De hát annyi előadásélményem volt, annyi finom ötletre emlékszem – nem véletlen, nincs az a színházi művész, akit ne izgatna a Tragédia megrendezése vagy egy szerep eljátszása benne.

Most megjelent a Madách-enciklopédia. Mi a következő munkája?

Maradok Madáchnál. Hasonlóan régi álmom s kezdeményezésem volt, hogy Madách feleségének igazságot szolgáltassak. Könyvet írok Fráter Erzsébet igaz történetéből, s csak a hiteles forrásokat használom fel – félresöpörtem minden fantáziálást, kitalációt s hazugságot, amit eddig összeírtak róla. Most már javában benne vagyok a munkában, a címe is ott szerepel a kéziratomon: Aki belehalt a halhatatlanságba.