Megjelent: Magyarország 1978/23: 23. o.

Végre! Sok évtizedes várakozás után az ünnepi könyvhétre megjelent a Magyar Szinonimaszótár, az MTA Nyelvtudományi Intézetének újabb nagy vállalkozása, O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva kiváló jelentőségű munkája. Felütve a megfelelő címszavakat, így is fogalmazhatnánk: elhagyta a sajtót, napvilágot látott, „kijött” a rokon értelmű szavak szótára. Itt a stiláris minősítés szerint vál („választékos”) és biz („bizalmas”) kifejezéseket használtunk. De bővíthetnénk még a variánsok körét az utalásokban szereplő címszavak idevágó szavaival, például: kiadták, közzétették publikálták stb. Magunk is hozzátehetnénk további szinonimákat, hamarjában régiesen: ponyvára került, pongyolán: a kiadó „kihozta”, közhelyszerűen: a könyvpiac újdonsága stb. A lényeg mindenesetre egy és ugyanaz: elkészült a minden tollforgató ember számára úgyszólván nélkülözhetetlen segédeszköz, a gondolatok árnyalt, szabatos, találó megfogalmazásához kalauzul hívható kéziszótár. (Kosztolányi: „A nyelv a tudósnak ereklye, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Közös érdekünk, hogy ez az ereklye minél tisztább, ez a hangszer minél zengőbb, ez a fegyver minél fényesebb és élesebb legyen.”)

Elhullott stafétabot

Az új kiadvány bevezetőjében olvassuk, hogy az első szinonimaszótárt 1718-ban adták ki francia nyelven (Gabriel Girard: La justesse de la langue française ou les différentes significations des mots qui passent pour être synonymes). Azóta különféle nyelveken, kivált angol, francia és német nyelven számos szinonimaszótár készült. Népszerűségükre jellemző, hogy például Johann August Eberhardnak Synonymisches Handwörterbuch der deutschen Sprache für alle, die sich in dieser Sprache richtig ausdrücken wollen című kötete 1802-től 1910-ig tizenhét kiadást ért meg. A jeles külföldi példák már rég követésre sarkallták a magyar nyelvtudomány művelőit, ám az ügy mindmáig nem jutott tovább a jó szándékú, félbemaradt vagy csak korlátozott figyelmű kezdeményezéseken.

Elsőként 1870-ben Finály Henrik vállalkozott a rokon értelmű szavakkal összefüggő kérdések tisztázására, majd a Magyar Nyelvőrben (1886) Bélteky Kálmán kezdte szorgalmazni a gyűjtés megkezdését. Tisztában lévén a feladat nagyságával, ezt írta: „Az épület fölemelésére nem egy-két kéz, nem is egypár futó esztendő, hanem sokunknak egyesült tevékenysége s évek lánczolata szükséges.” Ő maga a Magyar Nyelvőr hasábjain több szinonim szócsoportot tett közzé, hasonlóképp szarvas Gábor, Thewrewk Emil, Bánóczi József, mások. Mindez azonban – ide értve: a rokon értelmű szavakról megjelent elméleti tanulmányokat is – csak magnak tekinthető, amely akkoriban még nem tudott szárba szökkenni.

Az első termés 1907-re érett meg. Ezt a dátumot viseli Póra Ferencnek A magyar rokonértelmű szók és szólások kézikönyve című munkája, amely 800 fogalomköri csoportba foglalta a műbe fölvett, de gyakran nem rokon értelmű, csupán egy fogalomkörbe vonható harmincezernyi szót, szólást. Ilyenformán ez a maga nemében úttörő munka – írja Ruzsiczky Éva – nem minősíthető szinonimaszótárnak. (Balassa László 1958-ban Garmada címmel kiadott kötetében: „Mostanában az egyre elmélyülőbb szótárírói munkálatok idején sok kritika éri Pórát, mindamellett megérdemli az utókor háláját, hiszen csaknem előmunkálatok nélkül alkotta meg művét.”)

A szaktudomány számontartja Gárdonyi Géza torzóját is. Magyar Sinonim Szavak, illetve Magyar Szókülönböztető Szótár címmel tervezett munkája töredék maradt, 1908–1910 között készült feljegyzései mindössze 570 szót tartalmaznak (a kézirat 1924-ben az Egyesült Államokba került, s csak a közelmúltban érkezett haza, Egerbe). S figyelemre méltó előzmény Balassa László már említett Garmadája is. Noha csak hét rokon értelmű szócsoportra korlátozódik, egy-egy csoportban (alszik, megy, hajnalodik, alkonyodik stb.) bőséges szóválasztékot mutat be, a menni igére például mintegy 300 szinonimát sorakoztat fel, s mindegyiket irodalmi idézetekkel illusztrálva. (Balassa László az Eötvös József Gimnázium magyar nyelvi szakköre lelkes diákjainak közreműködésével hozta létre a szűkre szabott vizsgálódási körben szinte felülmúlhatatlanul gazdag gyűjteményét.)

Egy átfogó igényű és korszerű szinonimaszótár azonban még mindig váratott magára, megteremtésének feltétele a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának (I–VII. kötet) létrehozása volt. Köves Béla és O. Nagy Gábor már az első kötet megjelenése előtt tervezetet nyújtott be az MTA szótári bizottságának egy ötszáz rokon értelmű szócsoportot felölelő munka elkészítésére. A döntő lépés 1961-ben történt, amikor is az MTA Nyelvtudományi Intézete megbízást adott O. Nagynak egy egykötetes, harminc-harmincötezer címszót tartalmazó, száz-százhúsz íves nagy szinonimaszótár elkészítésére. Mérhetetlen munka, O. Nagy egymagában gyürkőzött neki. Eltelt tíz év, s nem haladt a remélt mértékben, a szerzőt más feladatok is terhelték. Ekkor a sürgető igényeket kielégítendő egy körülbelül tízezer címszós, harminc-negyven íves kisszótár szerkesztésére gondolt. 1973 májusában azonban tragikus körülmények között meghalt, s a lefut címszóig elkészült nyers kézirata gazdátlan maradt.

A Nyelvtudományi Intézet Ruzsiczky Évának adta kezébe az elhullott stafétabotot. Ruzsiczky: „A munka átvételekor a nagy szótár folytatására a feltételek nem látszottak biztosítottnak. Ugyanakkor a szinonimaszótár iránti érdeklődés egyre fokozódott, sőt már-már valószínűtlenül nagy méreteket öltött. Ebben a helyzetben nem minősülhetett az igények kielégítésére elegendőnek az O. Nagy Gábor által is csak átmeneti megoldásnak szánt kis szótár tető alá hozása. Így került sor pusztán a keretek kitágításával – a tervezett nagy és kis szótár helyett közbülső megoldásként – ennek, a műfajában kéziszótár jellegű változatnak a kidolgozására.” A koncepció tehát O. Nagytól származik, tőle maradt hátra a szótár törzsanyagának terjedelemre csaknem negyven százaléka, első megfogalmazásban, Ruzsiczky Évára hárult viszont a többi szócikk megírása, a kézirat egységesítése és megszerkesztése. Alig felbecsülhető értékű teljesítmény.

A különféle nyelveken eddig megjelent ilyen szótárnak mind a szinonima fogalmának értelmezésében, mind pedig felépítésükben nagy eltéréseket mutatnak. Van olyan, amely a címszóhoz tartozó rokon értelmű szavaknak puszta felsorolására szorítkozik, s van olyan – magyarázó szótár –, amely először kiemeli a szócsoport valamennyi tagjára érvényes, közös jegyeket, majd rámutat az egyes szinonimák sajátos vonásaira, jelentés, használati kör vagy stiláris érték szempontjából. Némelyik szótár irodalmi idézetekkel érzékelteti a különbségeket. Másutt a példák a magyarázat szerepét töltik be. Nagy eltérések tapasztalhatók a kidolgozott szócikkek számában is.

Harmincezer egység

A Magyar Szinonimaszótár mintegy harmincezer rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz, tizenkét és fél ezernyi címszó köré csoportosítva. Elsősorban azok a lexikai egységek kerültek a szótárba, amelyek jelentésük, fogalmi tartalmuk szerint közel állnak egymáshoz, csupán kis mértékben, árnyalatilag különböznek egymástól, és a kommunikációban hasonló szerepet töltenek be, vagyis azonos helyzetekben, szószerkezetekben, szövegkörnyezetben használatosak. Ahol szükséges, a szótár a címszó és a mellette feltüntetett szinonimák között fennálló tartalmi, hangulati és egyéb különbségekre utalások formájában figyelmeztet. Olykor példával világítja meg egy-egy szinonimának a címszóéval egyező vagy attól eltérő használati körét. Mindebből következik, hogy a szótár feltételezi a szavak jelentésének ismeretét, tehát nem kíván egyszersmind értelmező szótári funkciót is ellátni.

A szerző-szerkesztő tájékoztatójában rámutat, hogy a mű főképp azoknak készült, akik hivatásukból következően kapcsolatban vannak a nyelvvel; akik mint az irodalom művelői vagy mint fordítók, szerkesztők, lektorok, tanárok stb. mondanivalójuk árnyalt, pontos, stílusos megfogalmazására törekednek, és eközben a helyzethez, az alkalomhoz illő, legszerencsésebb kifejezést keresik. De a kötet az anyanyelvi műveltség fejlesztésében és az iskolai oktatásban is nagy hiányt pótolhat – írja. Minthogy viszonylag sok idegen szót tartalmaz, jelentős segítséget nyújthat a megfelelő magyar szinonimák megkereséséhez, és így a magyaros fogalmazáshoz. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni a hosszú és áldozatos munkáról, amely e kötetben testet ölt, s amely százados lemaradást hoz be egyszerre egész közművelődésünk javára.

Szegény és gazdag

A kritikátlan ünneplés azonban méltatlan lenne a műhöz és a szerzőkhöz. Ruzsiczky Éva jegyzi meg a bevezetőben, hogy tökéletes szótárt nem ismer a tudománytörténet. Csakugyan. A Magyar Szinonimaszótár sem elégít ki minden várakozást, csak nagy ritkán alkalmas például az írói „eszközök” gazdagítására. Amikor a kötet még „meleg” példányait az újságíróknak átadták, Ruzsiczky Éva elmondotta: a rokon értelmű szavaknak csak körülbelül egynegyede szerepel a szótárban. S ez az egynegyed bizony nem sok. Akármely író- vagy újságírópalánta „kiráz az ujjából” annyi szinonimát, amennyit egy-egy szócikk felvonultat. Sajnos, éppen a kifejezésbeli finomságok, a tájnyelvi vagy irodalmi különlegességek, a szokatlan, zamatos fordulatok hiányoznak a szótárból, marad: a hétköznapi szókincs. Említettük, a Garmadában a menni igének vagy 300 szinonimája olvasható. Itt csak mintegy húsz, a jelzett más szócikkek változataival együtt sem több talán mint ötven. Egyszóval: a szótár nem elégíti ki a magas mércéjű írói igényeket, szógyűjteménye szegényebb annál.

Egy késői utód, a Magyar szókincstár

Másrészt viszont gazdagabb, mint kellene – ezt is sajnálatosnak tartjuk. Szómutatójának k betűjénél például a következő szavakat találtuk: kaja, kasa, kégli, klafa, komcsi és így tovább. Elgondolkoztathat a kérdés: mi a helye az argónak egy nyelv szókincsében? Helyes-e egy akadémiai kiadványban mintegy törvényesíteni az ilyen és efféle kifejezéseket? Miért zsugori a szótár ott, ahol az irodalmi értékű szinonimákban dúskálhatna, s miért nagylelkű ott, ahol az aszfaltnyelvvel találkozik?

Kíméletlen kérdéseink nem csökkentik tisztelgő elismerésünket: a Magyar Szinonimaszótár létrehozását nyelvtudományunk korszakos, nagy tettének tekintjük, s bízunk benne, hogy ezen az alapon most már sor kerülhet a nagyszótár megalkotására.