Megjelent: Magyarország 1978/14: 23. o.

Vajon a Duna menti Nagy- és Kismaros helységnevek eredetüket tekintve azonosak-e a Maros folyó nevével? Természetesen – válaszolná erre száz megkérdezett közül kilencvenkilenc. Még a szakemberek közt is akadt, aki ugyanígy felelt a kérdésre, például egy 1971-ben megjelent helytörténeti munka szerzője. Holott a legújabb etimológiai kutatások szerint a Maros folyó még időszámításunk előtt egy görög szótól kapta a nevét, míg a Duna menti Marosok neve szláv – cseh vagy szlovák vagy szerb-horvát – eredetű. Minderről megbízható útmutatást közölnek az Akadémiai Kiadónál a közeljövőben megjelenő Földrajzi nevek etimológiai szótárának, Kiss Lajos munkájának megfelelő szócikkei.

A Maros folyó neve és Kismaros helynév eredete különböző!

A legrégibb alakból

A pesti ember először bizonyára a Budapest címszót fogja megkeresni. Mert azt persze mindenki tudja, hogy fővárosunk mai neve összetett szó, de az már kevésbé ismert, hogy az összetétel első tagja személynév (a cseh Buda-ból vagy a szerb-horvát Budim-ból), s a második tag a „kemence”, „barlang” jelentésű bolgár szóból ered (ami arra utal, hogy mészégető kemencék lehettek valaha errefelé). S ugyancsak sokakat meglephet, hogy fővárosunk neve nemcsak a Kispest–Óbuda-féle jól ismert változatokban bukkan fel újra és újra, hanem a Pest megyei Mikebuda, a gerecsei Pes-kő, sőt az Iowa (USA) állambeli New Buda nevében is, amelyet 1851-ben alapított Újházi László, a szabadságharc komáromi kormánybiztosa, de csak pár évig állt fenn.

A magyar nyelvészek mindig nagy kedvvel foglalkoztak a földrajzi nevek etimológiájával. Kezdetben, az összehasonlító történeti módszer meghonosodása előtt – írja a szótár bevezetőjében Kiss Lajos – a nevek véletlen összecsengéséből, képzettársításokból következtettek az eredetre, s a dilettáns névfejtők ma is ezt teszik. Manapság a tudományos kutatásban csak olyan névelemzésnek van helye, amely a vizsgált név legrégibb ismert alakjából indul ki, kapcsolatot keres a név és az általa jelölt földrajzi hely közt, és figyelmet fordít a névadási szokásokra, valamint a hangváltozás törvényszerűségeire.

Nyelvészeink nemzetközileg is megbecsült eredményeket értek el a földrajzinév-kutatásban, de munkáik szétszórva jelentek meg, s a rokon tudományok erősen érdekelt művelői – történészek, néprajzosok, geográfusok, térképészek stb. (a nagyközönségről nem is beszélve) – csak fáradságosan, hosszas utánjárással férhettek hozzájuk. Indokolt volt tehát egy korszerű földrajzi etimológiai szótár elkészítése, annál is inkább, mert ilyen munka eddig még nem jelent meg nálunk, ha nem számítjuk Pesty Frigyes több kötetre tervezett szótárát, amelyből azonban csak az első kötet jelent meg 1888-ban, és Virágh Rózsa 1931-es, alig százoldalas füzetkéjét. Egyébként már rég nem kapható egyik sem.

Kiss Lajos hat évi munkával hatalmas anyagot gyűjtött össze, s gyűjtését 6850 szócikkbe tömörítette. Ennek nagyobbik fele a mai Magyarország területéről szól. Szerepel itt minden magyar város és község – összesen 3183 –, és megtalálható a fontosabb településrészek, folyók, tavak, hegyek, tájak, egyes határrészek neve. A külföldi földrajzi nevek közül általában azok kaptak helyet a kötetben, amelyek a magyar közönség számára érdekesek vagy fontosak. Így érthető, hogy a szomszédos országokból viszonylag több földrajzi név került a szótárba, mint a távolabb fekvőkből. Nem szerepelnek viszont az olyan országnevek, amelyek tőszavát – például Lengyelországból a „lengyelt” – a közkézen forgó háromkötetes etimológiai szótár már megmagyarázta. Az egyes szócikkek közlik a szóban forgó földrajzi fogalom különböző névváltozatait, első magyar írásos előfordulását és eredetének magyarázatát. Minden szócikket válogatott irodalomjegyzék egészít ki.

Névadási hagyományok

Talán a soknevű földrajzi helyekről szóló szócikkek a legérdekesebbek, mert a különböző elnevezésekből fontos művelődés- és gazdaságtörténeti következtetések vonhatók le. Itt van például Bécs. Ez a szavunk az ómagyarban „(mészégető) kemencét” jelentett, s valószínűleg egy ugyanígy hangzó régi török szóból került nyelvünkbe. A moldvai csángó nyelvjárásban még él köznévi változatban, és borospincét jelent, az elhagyott mészégető üreget ugyanis pincének lehetett használni. A Bécs városnév legősibb forrása vagy az óorosz pecs, ami kemencét jelentett, vagy egy hasonló hangzású és jelentésű káliz szó, s ez került ótörök közvetítéssel az ómagyarba (a szerb-horvát nyelv viszont a magyarból vette át a Bécs szót). Az osztrák főváros latin neve – Vindobona – kelta eredetű, és olyasmit jelent, hogy Vindos birtoka. A német Wien, az olasz és angol Vienna, a francia Vienne, a cseh Videň egy ugyancsak kelta Vedunja szóból származik, ami erdei patakot jelentett, és elsődlegesen a Bécsi-erdőben eredő és Bécstől keletre a Duna-csatornába torkolló Wien folyócskának volt a neve.

Pécs is soknevű város. Magyar nevére kétféle magyarázat van. Az egyik szerint Bécshez hasonló az eredete, s a szláv nyelvekben különböző formákban előforduló „kemence”, „kályha”, „sziklabarlang” jelentésű szóból származik. A másik magyarázat szerint az összes szláv nyelvben ismert pět (öt) lenne a kiindulási pont. Ez a meggyőzőbb érv, hiszen a város középkori latin neve (Quinque ecclesiae) és ma is használatos német neve (Fünfkirchen) öt templomot jelent, aminek művelődéstörténeti háttere ugyan homályos, de az „öt”-öt mindenesetre tartalmazza. Hátra van még a klasszikus latin Sopianae név; ez talán a „mocsár” jelentésű kelta sop-ból ered.

A szótárban tallózva sok érdekes és elgondolkoztató felfedezést tehetünk, s egyben kibontakoznak előttünk a földrajzi névadási szokások és hagyományok. Feltűnik, hogy sok helynév őrzi az egykori tulajdonos emlékét, s nem is csak az olyan nyilvánvaló nevek, mint Pétervárad, amely a Bánk bánban szereplő Petúr bán birtoka volt, hanem rejtettebb személynevek is, mint Apc, Balf, Küngü stb. Ez utóbbi a Kinga női névvel együtt a német Kunigunda becéző változata lehetett. Szatymaz etimológiailag azonos a szatócs eredetijével, de már az ótörökben is személynév volt, és onnan került a magyarba.

A számos helynevünkben szereplő Vásárhely és az ugyancsak gyakran előforduló vám szó nem igényel különösebb magyarázatot. Magukért beszélnek a szentek nevéből képzett vagy egyéb egyházi vonatkozású helynevek is. Itt legfeljebb azt a kuriózumot érdemes megemlíteni, hogy Bélapátfalva egyaránt őrzi a Bél nemzetség és az ottani cisztercita apátság emlékét, jól példázva a világi és egyházi hatalom összefonódását. Más földrajzi nevekben ősi foglalkozásokra bukkanunk. Kunpeszér például a királyi szolgálatban álló kutyagondozók – peszérek (innen a mai kutyapecér szó) – lakóhelyére, Hodász a hajdani hódvadászokra, Dejtár egy szláv nyelvekben szereplő köznév közvetítésével a fakátrányégetőkre, Fedémes pedig – a „kaptár” jelentésű régi fedém, födém szó alapján – a méhészekre utal.

Egyes helynevek régi nemzetiségek emlékét őrzik, például Nyőgér, ahol egykor a nyögéreknek nevezett török népcsoport lakott, vagy Kalócfa, amely a káliz izmaelita népnév és a fá-ra rövidült „falva” összetétele, vagy Koroncó, amelyben eltorzulva ugyancsak a káliz szó rejlik. A Jászladány szó első része a jászokra emlékeztet, a ladány viszont talán egy iráni népcsoportot jelez. Tállya a nevét vallon telepesektől kapta, akik kivágták az erdőt, a taille szó ugyanis irtást jelent a vallonban és a franciában. A külföldi helynevek közül Párizs annak a gall népcsoportnak a nevét tartotta fenn, amely az akkor még Lutetiának nevezett város körül élt, míg Omaha egy indián törzs emlékét őrzi Amerikában.

A település természeti jellegét jelző helynevek a leggyakoribbak. Ilyen Hásságy, amely hársfák borította terültetet jelez, Kajászó, amelynek első két betűjében a „kő” szavunk bújik meg, s ehhez járul a „völgy” jelentésű régi „aszó” szavunk. míg Eger égerfáktól kapta a nevét. Afrikába átugorva: Addisz Abeba „új világ”-ot jelent, mert amikor II. Menelik császár ide tette át székhelyét, eukaliptuszokat ültetett a kiirtott erdő helyén. Drezda egy erdőt jelentő régi szláv szót hordoz a nevében, Dublin fekete tóra utal, Anatólia napkeletet jelent stb.

Regény nyomán

Egyes földrajzi nevek világnézeti vagy mesebeli eredetet árulnak el. Így a cseh Tábor, a radikális husziták által alapított város a bibliai Tábor-hegytől kapta a nevét, míg Kalifornia egy Rodriguez nevű spanyol író 1500 körül megjelent Esplendian hőstettei című regénye nyomán jutott a nevéhez. Ebben a regényben egy tejjel-mézzel folyó, képzeletbeli országot neveztek Californiának; az ott lakók Chalafia nevű királynőjének nevében talán a kalifa szó csengett vissza. S bár az Amazonas folyónév valószínű végső forrása a tupi-guarini indiánok „szétfröccsenő víztömeg morajá”-t jelentő amaçunu szava, a spanyol Orellana, aki elsőnek hajózta végig a folyamot, az indián szót összekapcsolta az ókori bondákban szereplő amazonok nevével.

A földrajzi nevek mindig csábították az amatőr szófejtőket is, s ezért nekik különösen tanulságos lehet ez a szótár, ha el akarják kerülni az elhamarkodott magyarázatokat. Csak egy példa: Penészleknek semmi köze sincs a penészhez, hanem a „tó” jelentésű plesník cseh szóból származik.

Rubin Péter