Terhes vagy várandós?

Nyelvhasználati gondolatok

Megjelent: Magyar Nőorvosok Lapja • 2017; 80: 234-235

Meglepődve olvastam a Magyar Nőorvosok Lapja főszerkesztőjének felkérését, hogy a terhes, várandós, állapotos stb. kifejezések eredetéről, helyes használatáról írjak. A kéziratok átnézésekor — írja a főszerkesztő — ugyanis kiderült, hogy ugyanarra az állapotra sokféle kifejezés létezik, és közülük nyelvi szempontból nem mindegyik helyes.

A kérdésről korábban Berényi Mihály [2] írt gondolatokat „Gyermekáldás vagy terhesség?” címmel; ezeket a Magyar Orvosi Nyelv hasábjain közöltük. Ebből idézek.

Elöljáróban idézzük fel, hogyan határozza meg a Magyar értelmező kéziszótár (2003) e két címszavunkat.

  • Gyermekáldás: gyermek születése és megléte a családban.
  • Terhesség: terhes (méhében magzatot viselő) nő állapota. Ezek szerint mind a kettő emberrel kapcsolatos. Vagy mégsem?

Gyermekáldás a fővárosi állatkert majomházában.

Ott szült a kismama? Annyit késtek a mentők?

Gyermekáldás a Vadasparkban.

Megszületett az erdész utóda? Nem.

Hármas gyermekáldás a perzsa leopárdoknál.

https://www.startlap.hu/utazas/uploads/sites/3/2023/07/nyiregyhaza_allatkert_leopard.jpg

Itt már sejtettem, hogy nem az állatgondozónak lettek hármas ikrei.

Hasonló címekkel nemritkán találkozhatunk némelyik újságban. Miért van sok kóbor kutya? Mélyen emberi a felelet:

A nem kívánt kutya-gyermekáldás következményeit kiperdítik az utcára.

https://api.hvg.hu/Img/981ba3b7-9144-4244-a8b1-39094b1840d5/d99a7afe-5831-4e95-a71a-84dbdc74e02b.jpg

Hát ezért. Vonakodva, de elviselem annak az újságírónak a stílusát, aki ilyen szövegkörnyezetben idézőjelbe teszi a gyermekáldást. (Mennyivel könnyebb az angoloknak! A gravidity egyformán terhesség, állapotosság és vemhesség.)

Érdekes, hogy a gyermekáldásban benne van a már megszületett gyermek is, aki a terhesség idején többnyire a magzatvízben úszkált, és nem is hívták gyermeknek, de annak várták. Ezért lehet a gyermekáldás bőséges, a terhesség meg nem. Másképpen viselkedik ez a két szó, ha jelzőt próbálunk készíteni belőlük: van terhes, de nincs gyermekáldásos. Még érdekesebb ismeretekre tehetünk szert, ha összehasonlítjuk a két szó jelzőit, a gyermekáldást és a terhességet tartalmazó mondatokat.

https://images.pexels.com/photos/3094422/pexels-photo-3094422.jpeg

Hogy mennyire nem mindig kerül megfelelő szövegkörnyezetbe ez a két szó, arra hadd idézzek két elrettentő mondatot!

Tudattalanul vagy tudatosan, de félnek a gyermekáldás ellen. Amióta a mesterséges gyermekáldás elleni védekezés lehetőségének eszméje terjedni kezdett...

Ha már egyszer áldás az a gyermek, akkor nem félni kell tőle. A mesterséges gyermekáldás elleni védekezés pedig — finoman fogalmazva — elképesztő ostobaság. Nem tetszik az elhalasztott gyermekáldás, a nem született gyermekáldás, a sikeres gyermekáldás. Az sem, hogy „házasságukat 8 gyermekáldás kísérte.

Sajnálatos volna, ha a »nagy« értelmező szótárunk (1980) által a terhes címszóra megadott szinonimák (másállapotban van, gyermeket vár, állapotos, várandós, viselős), vagy a Magyar szókincstár szavai (kismama, másállapotos, anyai örömök elé néz, pocakos) elfelejtődnének [3]. Amikor mi szakszerűen azt mondjuk valakire, hogy gravida, gondoljunk arra, hogy mennyi mindent foglalhat magában ez az idegen szó!”

https://images.pexels.com/photos/3376797/pexels-photo-3376797.jpeg

Berényi szellemes írása is rámutat a helyes szóhasználat fontosságára, miszerint a szót a jelentésének megfelelően alkalmazzuk. Másfelől a nyelvek sajátja, hogy ugyanazt a fogalmat többféleképpen is képesek kifejezni, jóllehet árnyalatnyi különbség azért felfedezhető közöttük. A többféle szó/ szókép használata a szóismétlés helyett, a színes fogalmazás nyitja. Bonyolítja a helyzetet, hogy a szavaknak lehet többféle jelentése - a szövegösszefüggésből derül ki az értelme az adott alkalmazásban. A tudomány viszont pontosan fogalmaz: törekszik egyféle fogalmat mindig ugyanazzal a szóval kifejezni. A szakkifejezések többségénél ez így is van, de a kivétel sem ritka, még a nemzetközi orvosi nyelvben sem.

A graviditás szakszó már közszó is, a magyar megfelelői még sokkal inkább. Váltogatásuk tehát megengedett, sőt színesíti a közleményeket is, ha nem megy az értelmezés rovására. A választást a szövegkörnyezet irányítja.

Folytatva Berényi Mihály gondolatát, nézzük a várandós szó jelentését. Az Értelmező szótár+ ezt írja: „Méhében magzatot viselő (nő). A várandós anyát kímélni kell. Várandós nők ültek... Rokon értelmű szavak/kifejezések: terhes, állapotos, (népi) viselős. Gyermeket vár. Áldott állapotban van. Anyai örömök elé néz. Tájnyelvi: várós, boldogállapotos, hasas.”

https://images.pexels.com/photos/12259711/pexels-photo-12259711.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&w=1260&h=750&dpr=1

A graviditás kifejezés a gravis szóból származik, ezért terjedt el a fordításból eredő terhesség kifejezés. A magzat a méhben lehet teher, ha nem kívánt, az asszony nem tartja meg, avagy betegséggé fajul. Ezért a terhesség kifejezést csakis az ilyen állapotokra használom: terhességmegszakítás, nem kívánt terhesség, méhen kívüli terhesség, méhnyaki terhesség, üszökterhesség, terhességi trophoblast-betegségek — az utóbbinál találóbb a fogamzási trophoblast-betegségek elnevezés.

Az újszülött a világ csodája, a biológia láncszeme, minden ezért van. Gyönyörűen fejezi ki és festi Stekly Zsuzsanna képe, a Földre szállt angyal.

https://agoraszolnok.hu/wp-content/uploads/2022/06/Terhestorna_Klub_nyito-1080x650.jpg

Hosszas küzdelem eredményeként már elterjedt a várandós a terhes, a várandósság a terhesség helyett. A gyermeket váró asszony a várandós, az állapot a várandósság (két s-sel). Szóösszetételekben, szószerkezetekben is tökéletesen helyettesíti a terhesség kifejezést: várandósrendelés (terhesrendelés), várandósgondozás (terhesgondozás), várandóstorna (terhestorna), várandóssági szövődmény (terhességi szövódmény) stb. A készülő orvosi helyesírási szótárban jelenleg ez található:

  • Várandós várandóst, várandóssal, várandósfogászat, várandósgondozás, várandósotthon, várandósrendelés, várandóstorna, várandósvizsgálat, várandósgondozó intézet, anya, asszony méh, nő, késő várandós, kora várandós.
  • Várandósság: késővárandósság, koravárandósság.

A várandósság szövődményeire nem alkalmazzuk a terhességi jelzőt; a várandóssági a megfelelő.

  • Várandóssági: anémia, csíkok „striae gravidarum cukorbaj „diabetes gravidarum", cukorvizelés, diabetes mellitus „gesztációs diabetes mellitus", dermatosis, glucosuria/glycosuria, hányás,  hegek, hormonális vizsgálat, jelek, kor, kórelőzmény, májfolt, neuropathiák, — ödéma/vizenyő, pszichózis, rángógörcs, tanácsadás, tanácsadó, torna, toxikózis, tünetek, vérszegénység, vesebaj, vészes hányás, vizsgálat: késővárandóssági (szövődmény), koravárandóssági (elváltozás).
  • A terhességmegszakadást vetélésnek mondjuk, nem pedig várandósság-megszakadásnak. A teherbe ejt, teherbe ejtés szabatosan megtermékenyít, megtermékenyítés, a teherbe esés, a teherbe esik pedig fogamzás, fogan.
  • A magyar nyelv gazdag a várandós/várandósság rokon szavaiban: áldott állapotban lévő, állapotos/állapotosság, másállapotos/másállapotosság, másállapotban van, viselős, gyermeket vár, babát vár, gyermekáldás, gyermekvállalás, kismama, kismamagondozás stb. [6]. Ezek még tudományos közleményekben is előfordulhatnak, noha azokban a várandós, állapotos és az ezekkel kapcsolatos kifejezések a leginkább helyénvalók.
  • A graviditási vagy gesztációs jelzők fölöslegesek, a várandóssági megfelelően helyettesíti — ez azért is szerencsés, mert így elkerülhető a kétféle írásmódjuk (graviditas/graviditás, gestatiós/gesztációs) és a felemás írásuk (gesztatios). Alkalmazásuk szorítkozzék a forrásnyelvi szószerkezetekre (graviditas extrauterina).

Dr. Bősze Péter

IRODALOM

  1. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára. VI. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó; 1980.
  2. Berényi Mihály. Gyermekáldás vagy terhesség? Magyar Orvosi Nyelv 2007; 7: 93-94.
  1. Eőry Vilma (szerk.) Értelmező szótár+. Budapest: Tinta Könyvkiadó; 2007.
  2. Kiss Gábor (szerk.) Magyar Szókincstár. Budapest: Tinta Könyvkiadó; 2003.
  3. Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó; 2003.
  4. Tóth Emil. Orvosi szavaink helytelen értelmezéséről és néhány felesleges idegen szó használatáról. Magyar Orvosi Nyelv 2002; 2: 34.