Megjelent: Magyar Nyelv, 119. évf. 2. szám, 228-231. o.

1. A magyar nyelvújítás lendületében született meg és 1835-ben látott napvilágot az első – még igen karcsú – magyarító szótárunk. A Gyalulat közel háromezer „idegen” szónak kínálja fel nyelvújításkori megfelelőjét. A reprint kiadás alkalmat ad arra, hogy közelebbről szemügyre vegyük ezt a kevésbé ismert, de tudománytörténetileg értékes szótárunkat.

A könyv főcíme elgondolkodtató: ezt a szót ma nem használjuk (a számítógépek lexikális ellenőrzője is pirossal húzza alá). Mit jelenthet a gyalulat? Egyáltalán, használunk-e hasonlóan képzett szavakat?

A gyalulat igéből képzett névszó, pontosabban: főnév. A gyalul jelentését az ÉrtSz. alapján a következőképpen határozhatjuk meg: 1. gyaluval munkál, simít; 2. gyaluval apró szeletekre darabol valamit; 3. alakít, formál, csiszol. Nyilvánvalóan a harmadik jelentésből kell kiindulnunk jelen esetben. Két gyakori főnévképzőnk van. Az -ás/­és: elvont cselekvést, történést jelentő főnevet képez, pl. aratás, dobolás; pusztítás; a cselekvést jelentő főnevet cselekvésnévnek is nevezzük (nomen actionis). Az ­at/­et: leginkább a cselekvés, történés eredményét jelentő főnevet képez, pl. határozat, kövezet (nomen acti). Mai nyelvünkben is létezik ez a képzőpár: pusztulás – pusztulat (egy újságcikkben olvastam: „látjuk, mi történt ott, ahová továbbmentek. Elszabadult bűnözés, nők elleni tömeges erőszak, terrorcselekmények, no-go zónák, pusztulat” (Magyar Nemzet 2022. nov. 26. 3), de sok hasonló párt idézhetünk.

Azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Régi akadémiai nyelvtanunkban ez olvasható az -at/-et képzőről: „Régebben meglehetősen sok elvont cselekvést, történést jelentő származék is alakult vele: ámul­at, bán­at, mozdul­at, vadász­at; becsül­et, él­et; igyekez­et, szeret-et.” (MMNyR. 1: 376; tudom, azóta sok új összefoglalás született, de ez az adatgazdag könyv máig értékes.) Történeti grammatikánkban pedig ezt olvashatjuk: „A nyelvemlékek adatai szemléletesen tükrözik az -ás/-és fokozatos térhódítását, s ezzel párhuzamosan az -at/-et visszaszorulását a cselekvésnevek képzésében” (Szegfű 1992 in: TNyt. II/1: 291).

Mindent összevetve ezt állapíthatjuk meg: gyalulás – cselekvés, folyamat, alakítás, csiszolás, formálás; gyalulat – a cselekvés eredménye: a megformált, csiszolt dolog, átvitt értelemben a finomított, csiszolt szó; de ha tekintetbe vesszük a régebbi jelentést, akkor a cselekvést is jelentheti. Egyszóval a könyv címe kettős jelentésű: jelenti a szavak csiszolását, alakítását, művelését; s jelentheti a csiszolás, alakítás, művelés eredményét is: a nyelvművelő tevékenységet és a nyelvművelő tevékenység eredményét, a javított vagy a teljesen új szót. Végül is az új és a javított szavak vannak felsorolva a szótárban.

2. A Gyalulat szótár gazdag anyagából csak néhány csoportot emelek ki, figyelemfelhívó szándékkal:

1. Máig érvényes, jó megoldások szép számmal vannak a könyvben. Kiss Gábor azt írja, hogy kb. 250 sikeres, ma is használt nyelvújítási szót teremtett Kunoss Endre. Csak néhány példát közlök (a szerző eredeti helyesírásával): Cassa: pénztár; Classis: osztály; Correspondentia: levelezés; Cursus: árfolyam; Despota: zsarnok; Director: igazgató; Disponál: intézkedik; rendelkezik; Echó: viszhang; Email: zománcz; Eminens: kitünő, jeles; Ens: lény; Espirit: szellem; Fiacker: bérkocsi, bérkocsis; Fluth: dagály; Herbarium: füvészkönyv, növénytár; Humanus: emberséges; Importál: behoz, hasznot hajt; Influxus: befolyás; Ingenieur: mérnök; Ingenue: őszintén, nyiltan; Jus: jog; Krágli: gallér; Kvártély: szállás; Legatio: követség; Liebling: kedvencz; Liberalis: szabadelmü, szabad gondolkodású [A szabadelmű tkp. szabadelméjű, nem hiba; ti. többen is elírásnak vélték.]; Mémoire (memoár): emlékirat; Metallum: ércz; Metamorphosis: átváltozás; Módi: divat; Natio: nemzet; Novator: újitó; Numerál: számlál; Obstaculum: akadály; Orange (oranzs, promeráncs): narancs; Orcus: alvilág; Sanctionál: megerősít, szentesít; Sceleton: csontváz; Sententia (das Uhrteil): ítélet; Sententia (det Satz): mondat; Spékel: tüzdel (szalonnaszeletekkel); Strumf: harisnya; Strickel: köt; Tapet: szőnyeg.

2. Számos olyan jó megoldása van, amelyeket ismerünk, de nem lettek általánosan használatosak: Cosmopolita: világpolgár; Dáma: hölgy, asszonyság; Democratia: népfölség, népuraság; Emigrans: kibujdosó; kiköltöző; Evangelium: örömhír; örömkövetség; Fictio: költemény [Költött mű, nem a vers szinonimája.]; Functio: mivelet, munkálat, működés; Iskola: tanoda; Lexicon: szókönyv; Ministrál: egyházi szolgálatot tesz; Nuncius: hirmondó, küldött; Oratio: szavalás, szavalat [Akkoriban szóval történő elmondást jelentett, nem versmondást.]; Reducál: visszavezet, visszaszállít; Rethorica: szónoktan; szónoklati v. szónoki tudomány; Sacramentom (sacramentum): egyházi szentség; Zukmis (tzukmis, Zugemischtes): csemege, nyalánkság [Ma inkább édességet mondunk.]; Zwillingek: ikerek v. ikrek.

A kötet eredeti címlapja

3. Vannak furcsa megoldásai, ezeket nem fogadta be a nyelvhasználat, maradt az idegen szó: Corruptio: romlottság, feslettség; Diplomata: országnok; Diplomatia: országnokság; Dissonans: hangviszályos; Evolutio: kibomlás, kifejlődés; Gestus: tagmozgalom, tagjárat; Gynaekologia: nőismeret tudománya; Hekatomba: sircsarnok; Ideál: fönkép, bálovány (bálvány); Illiberalis: rabelmü, lekötött gondolkozásu; Katedra: szószék, szónokpolcz; Kehely: pohár, virágcsésze; Krystall: jeg; jegzet; Krystallisatio: jegesülés; Liberia: cselédruha; Matróz: hajóscseléd; Norma: szabda [Feltehetőleg: amit megszabnak.]; Parochia: papház; Parodia: ellendal, gunyszerü mímelés; Rheuma: rheumatismus, csúz, csúzosság; Retorta: szegöny; Sál: fátyol; Salon (szalon v. szála): terem; Scandál (a’ versben): mértékel, verstagol; Somma / Summa: öszvet; Tolmácsol: nyelvez, magyaráz.

4. Előfordul, hogy a szerző javaslatai között van elfogadott megoldás is: Destillál: lepárol, lepárolog, leszivárogtat, leszivárog; Detail: szakmány, részlet; Donatio: adomány, adományzás; Honorarium: jutalom; tiszteletdíj; Hypocrita: álszent, képmutató, szineskedő; Libella: vizszintmérő, egyenző; Limitatio: árszabás, árszabat, határtüzés, korlátozás; Luxuriosus: bujálkodó; fénypazarló; fényüző; fényőrjöngő; Orthographia: helyesirás, helyesirat, irszabály, irszabálytudomány; Redactio: szerkesztés, szerkesztőség; Spitál (ispotál): gyógyintézet, kórház; Surrogatum: pótlék, tusza. 

5. Olykor nem adott megoldást, ebben az esetben megmaradt az idegen szó, illetőleg jövevényszó lett (helyesírásuk természetesen megváltozott). A következőképpen jelölte: Alabastrom: – Ezeket a szavakat kis kezdőbetűkkel sorolom fel: alcohol, angyal, arbócz, balett, bariton, batár, bérmál, camera, canonok, casino, colosseum, drót, fagot, fontol, harmonica, jambicus vers, jambus, kalamáris, kápolna, káptalan, kólika, láva, licitál, menuet, ministerium, pácz, páczol, rakéta, rhombus, spitz (ittasoknál), toga, tonna.

3. Ki volt Kunoss Endre? 1811. április 9-én született a dunántúli Egyházashetyén (mint Berzsenyi), 1844. június 22-én hunyt el Kálózon, fiatalon, harminchárom évesen. Jogot végzett, jegyzői tevékenységével párhuzamosan megkezdte hírlapírói tevékenységét 1836-ban. Sok verset is publikált. Bekapcsolódott a nyelvújítási mozgalomba: két művet tett közzé, az egyik a Szófűzér, a másik az itt bemutatott Gyalulat. „Az idegen szavak elleni küzdelem fontosságáról terjedelmes tanulmányt jelentetett meg a Vörösmarty Mihály által szerkesztett Tudományos Gyűjteményben 1831-ben A nyelvünkbeni idegen szavakról címen” – írja az alapos utószóban Kiss Gábor (119).

„Kunoss Endre nyelvészeti, nyelvtudományi munkássága mind a mai napig nincs részletesen feldolgozva, a Szófüzér és a Gyalulat magyarító szótárainak a nyelvújításban betöltött szerepe tüzetesen még nincs feltérképezve. A Gyalulat mostani reprint kiadása talán hozzájárul ezeknek a hiányoknak az eltüntetéséhez.” (123). Valóban kitűnő szakdolgozati vagy disszertációs téma, jó volna, ha felfigyelne rá egy nyelvészet iránt érdeklődő egyetemista vagy fiatal tanár.

Egy lap a kötetből

4. Engedtessék meg egy szubjektív megjegyzés, illetőleg kérdés: vajon mi a titka a 19. századnak? Mi a titka annak, hogy zseniális írók, költők, zeneszerzők, tudósok serege bukkant a felszínre, s a legnagyobbak mögött nagyszerű tömegek húzódnak meg? Egyszer csak megismerünk egy zseniális fiatalembert, Kunoss Endrét, akiről – valljuk be – nem volt tudomásunk.

A Gyalulat végén Kiss Gábor felsorolja a Tinta Könyvkiadó Mesterművek sorozatának köteteit, 25 tételt! Mindegyik értékes mű. A Tinta Könyvkiadó missziós feladatot is teljesít: pótolja a küldetését feladó Akadémiai Kiadót; a nyelvtudomány prima primissima díjas kiadója, ezt első nyelvújító szótárunk reprint kiadása is megerősíti.

Hivatkozott irodalom

ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára 1–7. Főszerk. Bárczi gézA – orSzágh LáSzLó. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959–1962.

MMNyR. = A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan.1–2. Szerk. toMPA JózSef. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961–1962.

Szegfű MáriA 1992. A névszóképzés. In: TNyt. II/1: 268–320.

TNyt. = A magyar nyelv történeti nyelvtana. II/1. A kései ómagyar kor. Morfematika. Főszerk. Benkő LoránD. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

A. Jászó Anna
ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem