Az embereket a nyelvészetből leginkább két terület érdekli, ezek közül az egyik a nevek világa, a másik pedig a szavak eredete. Hiszen ki ne gondolkodott volna már azon, hogy saját neve honnan ered, van-e a nevének valamiféle titkos, ősi jelentése? Ugyanúgy mindnyájunkban sokszor felvetődik egy-egy szó kapcsán, vajon honnan is eredhet ez a szó, mi az etimológiája, összefüggésben van-e egy hasonló hangzású másik szóval.

A nyelvész elődök már a XVI. századtól keresik a magyarral rokon nyelveket. Ezek a kutatások a reformáció korában egybeestek a nemzeti nyelv felé fordulással. A szótárkészítő és zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert latinul írt magyar nyelvtanában 1610-ben tétován még ezt írja: „Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy milyen eredetre vezethető vissza a magyar nyelv, avagy milyen nyelvekkel van rokonsága, bevallom, nem tudom." Gondolatban átugorva vagy három és fél évszázadot, közben elhagyva Motorkocsi Fóris Ferenc XVII. század végi délibábos szóeredeztetéseit, miszerint Koppenhága tulajdonképpen Kappanhágó, Stockholm pedig Istókhalma, majd magunk mögött hagyva a XIX. század végén zajló (szigorúan nyelvészeti) ugor-török háborút, József Attila a költő érzékenységével így válaszol a feltett kérdésre: „Nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi – ázsiai és európai. Mi is ősiek és modernek vagyunk, európai magyarok.”

Az Etimológiai szótár mostani szintézise előtt a magyar nyelvnek pontosan három és fél szóeredeztető szótára jelent meg. A töredék szám arra utal, hogy a két világháború között Trianon szellemi-gazdasági visszaesést okozó világában Moloch János és Gombocz Zoltán szerkesztésében a vékony füzetenként megjelent etimológiai szótár két évtized alatt is csak a G betűig jutott el, és torzóban maradt. 1941-ben hagyta el a nyomdát Bárczi Géza 351 oldalas, a maga korában igen népszerű kis Szófejtő szótára. A két utolsó nagy összefoglalás Benkő Loránd nevéhez fűződik: az 1978 és 1988 között három kötetben megjelenő Történeti Etimológia Szótár, majd tíz évvel később ennek felújított és rövidített német nyelvű kiadása.

Antikváriumok hosszú listán tartják számon az iménti szótárak előjegyzőit. Jól érzékelte tehát a TINTA Könyvkiadó a felfokozott várakozást, és helyesen mérte fel a nagyközönség számára szóló szótár tudományos alapokon nyugvó ismeretterjesztő koncepcióját. A széles olvasó- (és vevő-) kör megcélzását az is mutatja, hogy a 950 oldalas szótári rész mellett helyet kapott a magyar nyelvemlékek rövid, kétoldalas, de szemléletes listája. A Függelék két hasznos részt tartalmaz: a magyar szavak első írásos előfordulásának sorát, valamint a szavak eredet szerinti csoportokban való felsorolását. A nagyközönség kiszolgálását jelzi, hogy a szótár tartalmazza az etimológiákban használt Szakkifejezések lexikonná is. Az eredet szerinti csoportok összefoglaló táblázata szellemesen a védőborító fülén kapott helyet. A szótár 8945 szócikkben ismerteti a magyar szavak eredetét, és elsőként szótárirodalmunkban a 276 toldalék forrását is bemutatja, összességében a származékszavakkal együtt több mint 20 ezer nyelvi elem eredetét ismerteti.

Az Etimológiai szótár 25. oldala

A szócikkek olvasása és a szavak tanulmányozása ablakot tár számunkra egy olyan régi világra, amelyről írásos történeti emlékeink nincsenek. Hiszen valósággal egy kultúrtörténeti kincsesbánya van elrejtve a szótár szavai mögött, mikor azt látjuk, hogy a kard, nemez, sátor, tehén, sajt, vászon szavak ősi iráni eredetűek. A napjainkban mind többet kutatott honfoglalás előtti kor magyar–ótörök kapcsolataira utalnak a bor, bors, bordó, csalán, kender, kikerics, kökény, som és torma növényneveink. Az 1500-as évekhez ugorva időben, a következő szavak már az oszmán törökök 150 éves uralmának lenyomatai a magyar nyelvben: dívány, kaftán, kefe, korbács és papucs. A glasznoszty, kolhoz, kombájn, kulák, pufajka szavak pedig beszédesen utalnak a XX. századi orosz–magyar kapcsolatokra.

A majd 130 tulajdonnévi eredetű szó között megtaláljuk a dobostorta, galvánelem, július, makadám, szilveszter szavakat is. A pepita szóról pedig megtudjuk, hogy az apró sötét és világos kockákból álló minta nevét a spanyol Pepita de Ortega táncosnő nevéből kapta, aki 1853-ban ilyen mintájú kendőjében nagy sikerrel lépett fel Magyarországon.

Újdonsága az új etimológiai szótárnak, hogy a toldalékok eredetét is megadja. Nézzük, mit mond például a -ra/-re toldalékról! A fülünkben ismerősen csengő sort hozza a tihanyi alapítólevélből, a hodu utu reá töredékmondatot, és elmondja, hogy az akkor még névutó jellegű reá szócska megrövidült, majd hozzátapadva az előtte álló szóhoz, ragként viselkedik a XIII. századtól.

Részlet a Tihanyi apátság alapítóleveléből

A szótár a függelék első részében felsorolja a címszavakat első írásos előfordulásuk sorrendjében. A sor a kilencszázas évek közepén bizánci forrásokban fennmaradt magyar, kende, gyula, kürt, keszeg szavakkal kezdődik, és a 2001-ben felbukkant netkávézó és a távol-keleti 2005-ös szökőár emlékét idéző cunamival fejeződik be. Köztük megannyi érdekesség, olyan nyelvújítási szavak az 1800-as évekből, mint látcső, irodalom, érem, átlag, dúvad.

Az Etimológiai szótár függelékének második részében közölt adatok alapján a szótár 8670 címszavának eredet szerinti megoszlása érdekes képet mutat.

• Ősi, alapnyelvi szavak 550 db 1%
• Jövevényszavak 3150 db 36 %
• Belső keletkezésű szavak 3570 db 41 %
• Nemzetközi szavak 930 db 11%
• Vitatott eredetű szavak 120 db 2%
• Ismeretlen eredetű szavak 350 db 4%
• Összesen 8670 db 100%

A magyar nyelv jövevényszavai közé azok a szavak tartoznak, amelyek más nyelvből kerültek nyelvünkbe, és idegen eredetük már nem érezhető a magyar anyanyelvi beszélő számára. A szótár 3150 idegen eredetű szavából 940-et (30 százalékot) a latin, 930-at (30 százalékot) a német, 800-at (26 százalékot) a szláv, 280-at (9 százalékot) a neolatin nyelvekből vettünk át, a maradék 200-at (6 százalékot) az egyéb nyelvekből kölcsönzött szavak teszik ki.

A nyelvi mozgás, a szavak áramlása azonban nemcsak egyirányú, hanem a magyar nyelv is adott át, kölcsönzött szavakat a világ számos más nyelvébe. Nemzetközi karriert futottak be a magyar csákó, gulyás, hajdú, huszár, kocsi, lecsó, puli, sujtás szavak. Míg a csákó szót 200 éve Európa-szerte hol vágtázó, hol parádézó magyar huszárok terjesztették el, addig a lecsó szót az 1960-as években konzerveinkkel együtt exportáltuk.

A TINTA Könyvkiadó A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 12. köteteként megjelentetett Etimológiai szótárával sikergyanús könyvet dobott a pangó magyar könyvpiacra. Nem csodálkoznék, ha a kiadó névjegyének számító Magyar szókincstárhoz hasonlóan ez is felkerülne a könyveladási sikerlistákra. (Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete; főszerkesztő: Zaicz Gábor; TINTA Könyvkiadó, 2006, 1000 oldal, 7990 forint)

Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjének írása

Élet és Tudomány, 2006/47. szám, 1491. oldal