"Az idegen nevek kiejtésében legjobb a német szabályait követni." - Ilyen tanácsot biztosan senki sem hangoztatott, de a jelek szerint azok, akik kevés idegen nyelvet ismertek, bizonyos esetekben sokáig ahhoz a nyelvhez folyamodtak, amelyet a legtöbb ember ismert, és ha egy szokatlanabb idegen nyelvhez tartozó név kiejtése gondot okozott, a német hangtan szabályaiban próbáltak fogódzót találni. Ez a helytelen szokás a jelek szerint mindmáig nem vesztett erejéből.

A 2014-es év egy szakaszában Neelie Kroes, az Európai Bizottság vezetője fontos szerepet játszott a magyar politikai életben, és ezért rádióhírekben, tévéhíradókban és politikai vitaműsorokban naponta sokszor elhangzott a neve ilyen formában: [nelli krősz], esetleg [nelli krössz]. Köztudottnak számított, hogy holland nemzetiségű a hölgy, és nem hiszem, hogy hazánkban áthághatatlan akadálya lenne megtudni, hogyan ejtik a hollandok a szavaikat és neveiket. A jelek szerint azonban ez nem érdekelt senkit. Ha Goethe nevét ejthetjük úgy, hogy [gőte], akkor a Krősz legyen jó Kroes asszonynak is.

Neelie Kroes kiejtve [néli krúsz]

Itt fölfedem a titkot: a holland oe betűkapcsolat az [u] hangot jelzi, tehát az illető neve [krúsz] a kiejtésben, ráadásul a keresztneve nem [nelli], hanem [néli], mellesleg a Korneelie becéző formája.

A német példa követésének esett áldozatául a kiváló indiai karmester, Zubin Mehta neve is. A német írásban, ahogy sokan tudjuk, a h betű az előtte lévő magánhangzó hosszúságát jelzi, ha utána mássalhangzó áll, lásd például Brehm, Zahl [brém, cál]. Mármost művészünk nevét egészen egyszerűen, a betűk magyar hangértéke szerint kell kiejteni, ennek ellenére a zenei műsorokban úgyszólván kivétel nélkül németesen, [méta] formán jelentik be. Egyesek még rátesznek egy lapáttal, és hogy német illetősége felől kétség se lehessen, [cubin méta] módjára ejtik.

Zubin Mehta

Ugyanilyen okból lesz a finn Lahti városból [láti], az arab Al Ahram hírlapból [aláram], holott a h hangot minden ilyen esetben ki kell ejteni, méghozzá úgy, ahogy mi azt ihlet szavunkban ejtjük.

A német sch betűcsoport kétségtelenül az s hang megfelelője, de elég csacska elképzelés, hogy ez minden más nyelvben így van. És lám, az olasz Brunelleschi (egy reneszánsz kori építész neve) vagy Bruschino úr, egy Rossini-opera hőse gyakran hangzik el [brunellesi], illetve [brusino] formában, holott helyesen [brunelleszki, bruszkínó]. Ugyanez az írásmód a hollandban is előfordul, ott viszont [szh] a kiejtése: a Schelde folyó, Scheveningen város és Schiphol repülőtér helyesen így ejtendő: [szhelde, szhéfeningen, szhiphol].

A német ie betűkapcsolat a hosszú i hangot jelöli, de ezzel is megesik, hogy más nyelv másra használja. A neves dán filozófus író, Kierkegaard nevét nálunk hosszú ideig mindenki németesen, [kírkegárd] formán ejtette, és csak a legutóbbi időkben lett ismertté, hogy ő maga a saját nyelvén körülbelül [kerkegor]nak hívta magát. A név különben közszóként temetőt jelent, és pontos etimológiai megfelelője az angol churchyardnak.

Søren Kierkegaard

Ugyanez az ie lengyelben [je] gyanánt ejtendő, mint Wieniawski zeneszerző, valamint a néhai Gierek és Bierut pártfőtitkárok nevében: helyesen [vjenjafszki, gjerek, bjerut].

 ***

Az angolt ma már többen ismerik, mint régebben a németet, de a más nyelvek kiejtésével kapcsolatban szerencsére nem produkál annyi rossz példát, mint hajdan a német. A néhány szórványos esetben bizonyára a bemondók figyelme bicsaklik meg, például amikor Ernest Ansermet francia karmester nevét [örniszt anszermé]-nek ejtik, mintha a keresztnév Earnestként volna írva; a helyes francia ejtés [erneszt]. A következő, egészen mulatságos példában már a nyelvi műveltség alapos hiánya is megmutatkozik. Egy francia színmű írójáról volt szó, akit a bemondó hölgy habozás nélkül [júdzsín szkrájb]ként olvasott fel a papírjáról. Merthogy nyilván ez volt a szeme előtt: Eugène Scribe. És ez így tényleg majdnem olyan, mintha angol lenne, hacsak… ott nincs az az è betű a név első tagjában. Az pedig az angolban ismeretlen, annál ismertebb a franciában. És valóban, a francia színmű írója tényleg francia, ezért a nevét így ejtjük: [özsen szkrib].

Tótfalusi István