Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelv 66. évf. 1970., 87–90. oldal.

1. E szónak nyelvünkben ma már csak egyetlen jelentése él, éspedig az, melyet az ÉrtSz. az első helyen közöl: ’valamely vidéknek, tájnak rendsz. magasabb helyről akadálytalanul a néző elé táruló nagy méretű képe: kilátás, látkép’. Élt ugyan nyelvünkben a szónak néhány más jelentése is, ezek azonban a technikai haladás és a művészi ízlés változása következtében egytől egyig kihaltak, így járt egyebek között a szónak eredeti, legrégibb jelentése is.

Le panorama revue, vers 1900 © Mucem, Yves Inchierman

2. A múlt századi lexikonok és Germain Bapst monográfiájának (Essai sur l’histoire des panoramas et dioramas. Paris, 1891) tanúsága szerint Johann Adam Breysig (1766–1831) danzigi díszletfestő 1787-ben vetette fel az ötletet, hogy egy nagyobb kerek építmény henger alakú belső falán teljesen körbe futó festményt lehet elhelyezni. Ez a térben és témában zárt egészet alkotó kép tág horizontú tájakat vagy egymáshoz kapcsolódó eseményeket ábrázol, s a kör alakú tér közepéről mesterséges megvilágításban szemlélve a valóság nagy távlatú, többé-kevésbé fotografikus hűségű látszatát kelti.

Panorama de Edimburgo, Robert Barker

Breysiget az ötlet megvalósításában az Oxford English Dictionary szerint egy Robert Barker nevű (1739–1806) ír festő előzte meg, aki német kortársáról, úgy látszik, nem is tudott. Barker 1787-ben szabadalmaztatta az illuzionisztikus eszközöket alkalmazó festményfajtát, s annak első példányát két év múlva panorama névvel Edinburgh-ban fel is állította. Később két fiával együtt még számos panorámát festett és állított ki Nagy-Britannia városaiban. Barker a görög pan (= minden) és horáma (= látvány) szókból alkotta meg találmánya nevét.

Csakhamar Londonban is felállítottak ilyenféle panorámákat, majd Párizsban és a kontinensen is. A panoráma típusú festmény legismertebb hazai példája Feszty Árpádnak a millennium ünnepére 1892–1894-ben nagy művészi gonddal festett „A magyarok bejövetele” című, 120 méter kerületű, 15 méter magas körképe volt. Pesten állt a Városliget szélén egy külön épületben, s a város ostromában, 1944–1945 telén elpusztult. Feszty művét tudomásom szerint kezdettől fogva is csak körképnek hívták, s nem panorámának, habár e festménytípust múlt századi irodalmunk többnyire panoráma néven emlegette.

A Feszty-körkép részlete

3. Az első magyar, aki festett körképet (akkor még panorámá-t) látott, s az idegen szót le is írta, alighanem Wesselényi Miklós volt. 1822. április 1-én Párizsban ezt jegyezte naplójába: „A panorama passage-on keresztül akartam menni egyenesen [a salle d’armes-ba]” (A Napló 1925-ös kolozsvári kiadása, 89). A Wesselényi említette sikátor a Montmartre boulevard-on a 11. házszám alatt nyílik, s ma is ugyanezt a nevet viseli, annak emlékére, hogy Robert Fulton, a gőzhajó amerikai feltalálója 1804-ben e helyen állította ki európai nagyvárosokról festett körképeit. Ily módon akart tőkét teremteni egy gőzhajó és egy tengeralattjáró építéséhez.

Reformkorunk nagy utazói közül többen emlegették a London látnivalói között számontartott körképeket. Bölöni Farkas Sándor londoni útinaplójában 1831. május 11-én ezt írta: „Londonnak mint Párizsnak is számtalan panorámái, diorámái, cosmorámái s microcosmosai vannak, de azok között legnevezetesebb a Collosseumban való panoráma, mely Londont és vidékét ábrázolja Szent Pál tornyából felvéve” (az 1966-i bukaresti kiadás, 322. vö. még a június 28-i bejegyzést a 373. lapon). Ugyanezt Szemere Bertalan is megemlítette 1840-ben: „Londonnak és vidékének 40,000 négyzetlábnyi vászonra festett panorámaképe” (Utazás külföldön II. 103–4). Tóth Lőrincz is megemlékezett róla (Uti Tárcza 1844. V. füzet 61). Szakszerű leírást már 1833-ban, tehát hamarosan Bölöni után adott a Közhasznú Esmeretek Tára: „PANORAMA kerek festemény (a’ gör. Orama átnézet szótól) egy városnak vagy tájnak perspectivai vizarányos ábrázolatja, a’ szines és világított perspectivai ábrázolásnak legcsalókább neme, mellyet – mint mondják – Angliában Panker Robert talált, ’s legelőször Edinburgban 1787 állitott fel... Ha... a panoramának minden része elkészült, az egy e’ végre alkotott kerekfesteményben ugy állittatik össze ’s ugy függesztetik fel, hogy a néző középben egy folyosóval körülvéve ugy áll, mintha épen azon a ponton volna, honnan az egész rajzoltatott... A panoramában a világosság köröskörül csak felülről esik rá, a’ nélkül hogy a’ néző szemét vakitaná...” (IX, 42; vö. még V, 225.) A Gyalulat pedig két évvel később a többféleképp értelmezhető környékrajz szóval magyarította.

4. A fogalom s tárgy ismertté válásának és a szó divatba jöttének, elterjedésének csakhamar szétágazó irányú jelentésfejlődés lett a következménye. Közvetlen átvitel útján alakult ki az a jelentése, mely mindmáig él: ’nagy távlatú, széles látószögű kilátás egy magaslati pontról, látkép’. Ez tehát a teljes, 360 fokos körképi látványnak csupán egy része, pars pro toto. Már Bölöninél is megtaláljuk ezt 1831. május 11-én: „Egy kabinetbe [= liftbe] lépünk, hol az egész épület mozgása alatt felemelkedünk a toronyba, honnan van London legszebb panorámája” (323). Kazinczy Gábor 1843-ban: „Megállítjátok kocsitokat az álmodozó fenyvek és bükkök árnyaiban, ’s szemetek elúszik e’ panoráma festői édenváltozatain” (Életképek II. 89: NSz.). Tóth Lőrincznél többször is olvasunk nagyvárosok magaslati pontról látott „élő ’s mozgópanorámjá”-ról (61, 229), valamint ’szép tájak, megfestésre kínálkozó látképek sora’ jelentésben (85).

Paul Helbronner, Le mont Blanc depuis le sommet du mont Maudit, 1921, photogravure © Collection C. Corgnet Ph. Marc Heller

5. A másik, az előzővel úgyszólván egy időben kialakuló jelentésváltozat átvitt, képletes értelmű volt, így lehetne körülírni: ’valakinek lelki szemei előtt elvonuló emlékképek sora’. Talán legkorábbi előfordulása Petőfinek „Katona barátomhoz” (ti. a soproni Kuppis Vilmoshoz) 1844-ben írott verse:

Ha előttem a multat kitárja
Képreményim hű panorámája:
Katona barátom! Tévelygő szememnek
Elfáradt sugára
Képeden pihen meg.

A nagyszótári gyűjtésben további adatok is vannak: „Látom szerelmednek ragyogó képeit, Átmennek előttem, mint egy panoráma” (Szász Károly, 1867); „Mint valami panoráma képei tűnnek föl hányatott életének egyes jelenetei” (Vértesi A., A nyomorúság iskolája, 1878. 53); „Múltjának... képei... zsibbasztó gyorsan, változó panorámában gördültek le előtte” (Pekár Gyula: Az esztendő legendája, 1899. 165).

6. Emez átvitt jelentésnek – mely egyébként a XX. századra kiveszett irodalmi nyelvünkből – érdemes lehet az eredetét nyomozni. Felmerülhet a kérdés: nem tükörfordítás, semantic borrowing-e. Az angol nyelvben ugyanis, az OED. tanúsága szerint, ez az átvitt jelentés 1836-tól kezdve nem ritka. Tekintve a panoráma szó britanniai eredetét, ezt a lehetőséget nem szabad kirekeszteni, habár alighanem közelebb jutunk a jelentésbővülés okához, ha mint forrásra a technikai fejlődés egy mozzanatára gondolunk. A teremnyi méretű hengerbelsőre mint falfelületre festett körképnek ugyanis korán kialakult egy lényegesen szerényebb méretű, könnyebben előállítható s ezért lényegesen olcsóbb változata is, melyet itt-ott kozmorámá-nak is neveztek. A körkép esetében a kép rögzített volt, s ha a néző az egészet látni akarta, akkor kénytelen volt lassan körbe fordulni. A kozmorámánál a helyzet éppen fordított volt: a néző egy kis ablak előtt állott, mely mögött egy erősen megvilágított, lassan tovább gördülő festett képszalag húzódott. A kép rendszerint egy nagyobb, változatos tájegység sávját (pl. egy nagyváros folyóparti képeit, kikötői életét) mutatta be folytatólagos jelenetek alakjában. Némelykor több képsorozat is követte egymást. Ilyenféle kozmorámát hirdetett a Honderű is 1846-ban (II. 118). Ebben „Budapest, A puszta, Salzburg’ vidéke, A tengeri vihar, Egy téli vidék, Freyburg, Berlin” voltak „legkitűnőbbjei az első osztálynak s a’ nézőt teljesen a hely szinére varázslók”. Nem lehetetlen, hogy a Petőfitől Pekárig használt képes értelem ebből a kozmoráma típusú panorámából ered.

Vue de Santa Lucia à Naples, 1810 © A. Guillard

A panoráma nevet viselő oktató és szórakoztató intézmény alakulása nem állott meg e kozmoráma fajtája, a mozgókép, a némafilm szerény előfutáraként tekinthető látványosságnál. Messze eltávolodva az eredetileg művészi szándékú és kivitelű nagy körképekben testet öltő alaktól, a panoráma a XIX. század második felében lesüllyedt az olcsó vásári mutatványos bódék színvonalára. A Nagyszótár cédulái között található idézetek elmondják, hogy ebben a 3. vagy 4. értelemben vett panorámában „a mázolások csak azért szépek, mert távolító kristályokon át nézzük azokat” (Camera obscura, 1844. 47), hiszen „a jó panorama... optikai csalódást tüntet elő” (Aszalay J.: Szellemi omnibus kéjutazásra, 1856. II. 40), s az ember kis üvegablakokon kukucskálhat be az immár nem is mozgó, hanem állóképeken szemlélhető látványosságok közé. Ennek a látványosságnak egy kifinomult változata századunk elején, még az első világháború alatt is, szemlélhető volt a budapesti Belvárosban, a Curia utcában. Ahogy Granasztói Pál emlékirataiban leírja (Vallomás és búcsú. 2. kiadás, 1965. 686–7), ebben az Univerzum Világpanoráma nevű intézményben a külföldi táj- és városképeket sztereoszkopikusan, térláttató eszközökkel mutatták be. Különös hiányossága lexikográfiánknak, hogy a panoráma szó e jelentését szótáraink nem regisztrálták (még az idegen szavak szótárai sem). Csupán Csűry Bálint 1908 és 1915 között gyűjtött nagy szamosházi adatfelvétele (SzamSz. II. 214) tartalmazza, ez azonban példamutató alapossággal: „vásári képmutogató sátor vagy bódé, melyben belépődíjért nagyítóüveggel felszerelt likakon át különféle nagyított képeket láthat az ember”.

7. Az utolsó századforduló idejére e krajcáros vásári látványosságok nevéhez az ott bemutatott képek alapján a „szokatlanul idegenszerű, bizarr jelenség” hangulati eleme is hozzátapadt. Talán azért, mivel némelykor nemcsak tájképeket mutattak ott be. „[Kamill] lábán vörös nyers-bőr czipő és kamásli. Maga az apja is alig ismert rá ebben a panorámába való öltözetben” – írta 1886-ban Rákosi Viktor (Verőfény 19: NSz.). Két évvel később Szűry Dénesnél „panorámák sora következik súlyos hölgyekkel a kirakatban” (Mosolygó ég 3: NSz.). A panoráma tehát már bármiféle vásári látványosság lehet. Tóth Béla 1892-ben a Tárcalevelekben (75: NSz.) a panorámás-ról írt, aki „nyolclábú borjút mutat a fejvakarva bámuló parasztoknak”. Bródy Sándortól pedig megtudjuk, hogy a közönségcsábítás hagyományos, ma is élő eszközeit e mutatványosok is alkalmazták: „mellén panorámában nyert melltű” (Nyomor 1884. 35: NSz.).

A panorámák e faja a XX. század elején csatát vesztett a gyorsan terjedő mozival szemben, és az első világháború végére már a vásárokról is eltűnt. Vele a szónak e jelentése is, mely később már csak nosztalgikus hangulatú visszaemlékezésekben bukkant fel nagy néha, így például Krúdy Gyulának ,,A XIX. század vizitkártyái” című sorozatában, a Magyarság napilap 1926. szeptember 12-i számában Beniczkyné Bajza Lenkéről írva: „Én, aki valamit láttam a Jókai korából (amennyit egy gyermek a panoráma kerek ablakán láthatott)...” (új kiad. 1961. „A tegnapok ködlovagjai” köt. 326).

8. A szó a múlt században többnyire panoráma, néha panorama betűképpel élt. A szabadságharcig elvétve panorám alakban is előfordult. Ritka melléknévi származékát panorámai alakban Szemerénél (I. 78) és Tóth Lőrincznél (V. 85) találjuk. A vásári fajta mutatványosbódét századunk elején Göre Gábor-i szinten pannorámá-nak ejtették. A szó egyetlen ma élő jelentésében gyakori ebben a klisészerű szókapcsolatban: „nagyszerű (elragadó, fenséges stb.) panoráma tárult fel szemeink előtt”.

9. Figyelemre méltó, hogy míg az amerikai angolban Lotz János (Am. Sp. 1954: 156–8) és a franciában Östen Södergård (Neuphil. Mitt. 1959: 348–53) szerint a panorama szóból levált a rama (< orama) elem, s már a múlt század közepén divatszóvá lett, mely az idők folyamán a legkülönfélébb előtagokhoz kapcsolódva új összetételek egész sorát alkotta meg (ezek egy töredéke ma is él), addig nálunk ez a jelenség nem következett be, -rama végű szavaink száma hazai termékekkel észrevehetően nem gyarapodott (vö. VégSz. 67).

A visegrádi Panoráma étterem reklámfotója

10. Ez a skót földön született álógörög szó több mint száz éve tulajdonnévként is él nyelvünkben. Már a múlt század közepén így nevezték a budai Várnegyedben levő, Fortuna utcai hajdani Fortuna vendégfogadónak és étteremnek kerthelyiségét, az onnan kínálkozó szép kilátás miatt. A Panoráma név ma is él (sőt terjed) kilátóponton levő vendéglő neveként, így hívnak egyebek között egy nagy kerti vendéglőt Dél-Buda egyik dombtetőjén, a balatoni műúton, valamint Kőszegen egy 1968-ban megnyílt magaslati szállót.

Országh László