Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 633–367. oldal

Az így nevezett ruhadarabot, egy kurta kiskabátot manapság jégtáncosokon, némely elegáns étterem pincérein és jobb szállodák liftesfiúin lehet látni. Tánczenekarok zenészei is hordanak olykor ilyen fajta zekét. Gyakran találkozni a szóval női divattudósításokban is. Divatja Angliából terjedt el a XVIII. század végén (H. Weiss: Kostümkunde. Stuttgart, 1872. 1251). Mint minden új divatjelenséget, ezt is vegyes érzelmekkel fogadták az idősebbek annak idején, Gvadányi Józsefet ez a nagyon rövid, csupán mellény hosszúságú férfikabát épp annyira botránkoztatta és bosszantotta, mint napjaink nem egy öregjét a miniszoknya. A Falusi nótáriusban (1790) két ízben is kikelt az ifjak „kurta alsó hacukája”, az „ánglus rongy” ellen, anélkül azonban, hogy a ruhadarabot nevén nevezve a spencer szót leírta volna. A pest-budai hajóhídon egy Törő nevű fiatalember parádézott e zekében, aminek már módis voltában Gvadányi az ősi erkölcsök romlásának jelét vélte felfedezni. A későbbi nemzedéknek nem voltak ilyenféle aggályai. Széchenyi István keleti útja során 1819 táján Málta szigetén ruhatári jegyzéket készített, melyben egyebek között ez a tétel is szerepel: 2 Spenzer. (Kiadva a Viszota-féle Összes Munkákban, 1925. 10. kötet, Naplók 1: 831.)

A reformkor egyik jeles utazóját már az elnevezés eredete is érdekelte. Tóth Lőrinc az 1844-ben megjelent Uti Tárcza 5. kötetének 171–2. lapján ezt írta: „A’ Sieclet olvasgattam ’s benne néhány mulatságos adatot találtam az angol fashion ’s a londoni arszlánok felől Azon kedves kis lány otthon, kinek az angol spencerke minden lányok közt legjobban áll, bizonyosan nem fogja sejteni ezen szivded ruhának eredetét, vagy ujdon divatba jötte alkalmát. Lord Spencer, egyike a’ londoni nagyvilág lionjainak, kiket a’ kisebb állatok itt is esztelenül ’s vakon szoktak majmolni, szerelmi viszonyban élvén bizonyos ladyval, ki nem tartozott az angol Lucretiák sorába, egykor, midőn épen aranyszinű fürteivel játszott, a’ legkellemetlenebb vendég t. i. a’ neveletlen férj által lepetett meg. Illy esetben a’ hidegen számitó józan okosság szaladást parancsolván, Spencer úrfi is inkább ezt választá, mint a’ lovagiasb, de kényelmet zavaró párviadalt, vagy épen a’ nagyon is polgárias fizetést, leugrott hát az ablakon és semmi egyéb baja nem lőn, mint hogy felső ruhája szárnya leszakadt. Ő azonban ezzel mit sem gondolván, sőt ez állapotot hiuságának hizelgő győzelmi trophaeumul tekintvén, másnap illy megkurtított ruhában lovaglott a’ Hydeparkban. A’ piperkőczsereg azonnal megragadá az újságot ’s a’ ruha e neme divatba jött és Spencernek neveztetett” (5: 171–2). Némileg eltérő s kevésbé Boccaccio-ízű eredetmagyarázó anekdota olvasható Toldy Géza Varázsrontójának (1909) 629. lapján.

Az angol etimológiai szótárak ezeket a mulatságos históriákat meg sem említik, hanem csupán annyit közölnek, hogy a ruhadarab Lord George John Spencertől (1758–1834) kaphatta nevét. Angol nyelvi első előfordulása 1796-ban mint ismert elnevezést említi. A franciából már a következő évből kimutatható, a németből 1813-tól.

Nyelvünkben a spencer szó mindenkor szűk használatkörű volt, a férfi és női szabászat szakterminusaként élt és él. Bevilaqua Borsodi Béla a pest-budai kávéházakról 1935-ben kiadott monográfiájában a „vágottfarkú frakk azaz spencer”-ről mint a lovászlegények és pincérinasok (pikkolók) jellegzetes ruhadarabjáról emlékezett meg (450. lap).

Országh László