Eredeti megjelenés: Eruditio – Educatio, Vol. 17, Issue 2022 / 2, 126-131.

A Tinta Könyvkiadó gondozásában megjelent etimológiai kéziszótár két kiadása között tizenöt esztendő telt el, míg a szintén tudományos, egyben ismeretterjesztő igényű Szlovák nyelv tömör etimológiai szótára (SESS) már négy évvel az első kiadás (Králik 2015) után megjelent nagyobb részt javított és csupán pontszerűen bővített változatban (Králik 2016). A SESS és Zaicz Gábor Etimológiai szótára (Esz) is kb. 10-10 ezer szócikket tartalmaz, mindkét szótár szerkesztési vezérelve volt a tudományos-ismeretterjesztő kézikönyv jelleg és a köznyelvi szókészlet feldolgozása. Ismeretterjesztő jellegű megjegyzés olvasható például a mássalhangzó-torlódás feloldásáról kár szavunk példáján, máshol utal a szóképzés analogikus voltára, pl. -li: hecsedli, cetli, valamint az archaizálódás folyamatát is jelöli, kiveszőben lévő szó pl. a német eredetű gigerli ’piperkőc’ jelentésben.

Az újonnan megjelent kötet, Zaicz Gábor Etimológiai szótárának bemutatása mellett érdemes kitérni egy areális szomszédunk, a szlovák nyelv etimológiai lexikográfiájára is. A szlovák etimológiai szótárban a szláv és idegen eredet elemzése dominál, kevésbé foglalkozik a szóképzéssel, a képzők etimológiája pedig olyan önálló formában, ahogy azt T. Somogyi Magda elkészítette, teljes mértékben hiányzik.

A szlovák Etimológia és nyelvjárási lexikográfia (Králik 2020) című monográfia rámutat a dialektusok és az etimológia kölcsönös összefüggéseire, általános ajánlásokat fogalmaz meg a lexémák feldolgozása kapcsán, elindul a nyelvjárási szavak eredetének elemzése útján, és 130 példa segítségével mutatja be, hogy a Szlovák nyelvjárási szótár eddig megjelent két kötete milyen szélesebb szláv és közép-európai összefüggéseket rejt.

Az Etimológiai szótár mindkét kiadása (Zaicz 2006; 2021) A magyar nyelv kézikönyvei sorozat köteteként jelent meg, az egyes szócikkek elkészítését azonos szerzői gárda között osztották fel, ám a 2. kiadáshoz új lektor csatlakozott Balázsi József Attila személyében. A kiadó lexikográfia iránti elkötelezettségét mutatja, hogy Kiss Gábor sorozatszerkesztő állította össze a szavak első írásos előfordulásának sorrendjét és eredet szerinti csoportosításukat. Eltekintettek a bevezető római számos oldaljelölésétől, a szótárrészen nem kezdődik újra az oldalszámozás. Az előszó változatlan, a 2. kiadáshoz különálló előszót írt Zaicz Gábor.

Zaicz Gábor (fõszerk.): Etimológiai szótár

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megjelent második kiadás 77-tel több szócikket tartalmaz, míg a toldalékok száma nem bővült. Néhány helyen szükséges volt az ábécérend korrekciója: a második kiadásban már a csitt-csatt után következik a csivitel, a bámul a bauxit és a bazalt között volt az első kiadásban, a békaúszás és a békaperspektíva pedig helyet cserélt. Új szócikként többnyire nyelvjárási szavak kerültek felvételre, pl. bekecs, csengely, csibuk, csobolyó, de olyanok is, mint pl. csendélet, knédli. Természetes egyes szócikkek tartalmi kiegészítése, pl. a cseberhez hozzáfűzve: egyébként nyelvjárásaink ismerik.

A nyelvtörténeti szakirodalom kiegészítése ugyan nem történt meg a 11. oldalon, ám a szavak eredet szerinti csoportosítása követi A magyar nyelvtörténet kézikönyvét, mely szintén a Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg (Kiss – Pusztai 2018). A szakirodalom további bővítésére is sor került, pl. Honti (A magyar és nyugati ótörök szókészlet kapcsolatairól), Kázmér (Régi magyar családnevek szótára), Kluge (Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache), A magyar nyelv nagyszótára, Pelczéder (Gyümölcsnevek szórára), Rácz (Növénynevek enciklopédiája, Állatnevek enciklopédiája), Róna-Tas – Berta (West Old Turkic), Vörös (Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára).

A nyelvemlékek felbukkanása esetén lehetőség szerint pontosítást vár az olvasó (ami meg is valósul, pl. 1018 – A veszprémvölgyi apácák adománylevele), ugyanakkor néhány esetben tágabb időintervallum lett megadva, mint az első kiadásban (Halotti beszéd: 12. sz.). Új nyelvemlékek is feltűnnek: 1200: Tihanyi összeírás, 1290 k.: Vatikáni glosszák, 1315 k., 1510: Margit-legenda. Egyes esetekben a nyelvemlékek helyesírása is változott, kis betűvel írandók az utótagok, mint pl. glosszák, virágénekek, hártya, töredék.

Az önálló szócikkek datálása megtalálható a 981–1003. oldalon, az egyéb példák első előfordulása csak a szócikkeken belül jelölt, pl. 1470: bélyegez, 1566: bénul, 1787: belváros – e lexémák a további szóképzés példái, teljes felsorolásuk meghaladná a szótár terjedelmi kereteit. Új előfordulások is beillesztésre kerültek, pl. 1055: ség, 1057: leány, 1086: nándor, gyümölcsény, 1135: lom, 1138: legény, eme. Gondolhatnánk, hogy a régiségben a legnehezebb a szavak első előfordulásának meghatározása, de nem teljesen így van: a 20. században felbukkant új szavak datálásában még több pontosítást eszközölt Kiss Gábor, pl. sztrók 20. sz. helyett 1900 körül, transzplantáció 20. sz. helyett 1938, buldózer 1966 helyett 1957, allergén 1990 helyett már 1987-ban megjelenik, a cunami szó 2005 helyett már 1973-ban előfordul. Ennek javításával 2001-ben végződik az új kiadás szószedete is (a már-már archaizálódó netkávézó lexémával), az elmúlt 20 év neologizmusaira nem reflektál a szótár, azok megtalálhatók pl. Minya Károly Változó szókincsünk című könyvében (2011). Akad olyan nyomdahiba-javítás is, mint a legyeskedik 1794-es (valószínűtlen) előfordulásának korrekciója 1974-re. A recenzió írója számára meglepő: a kölni csak 1957-ben jelent meg, a knédli csak 1971-ben, a hardver 1971-es első előfordulása másfél évtizeddel megelőzi a szoftverét.

Egy oldal az Etimológiai szótár új kiadásából

A Szakkifejezések lexikonja című fejezetben is megjelentek új szócikkek: argó, beillesztő (honosító) képző, hangrend helyett hangrendi átcsapás, hiperkorrekció, járulékhang, kauzatív, névátvétel, vokatívusz, valamint önálló szócikkbe került a hiátustöltő hang. Érdekes, hogy csupán a szláv nyelvek csoportjai kerültek önálló szócikkbe (déli, keleti, nyugati szláv nyelvek), más nyelvcsaládoknál ezt nem alkalmazták.

Az Etimológiai szótár nemcsak Szakkifejezések lexikonjával, hanem A szavak eredete szerinti csoportosítása című fejezettel (2005, 124. old.) is segíti az olvasót. Egy hasonló csoportosítás nagyon hiányzik a szlovák etimológiai szótár (SESS) végéről, e hiányt csak részben pótolja a régi (az irodalmi nyelv kodifikálása előtti) szlovák lexika nemzetközi kapcsolatait feldolgozó kötet (Kopecká et al. 2011).

Az A) 4. Valószínűleg ősi szavak bizonytalan kategóriáját az Esz második kiadása kihagyja, eredetük korszakolás alapján konkretizálódott, besorolták őket az ősi uráli kori (pl. ág, ázik, hárs, haszon, hegy, íz, szíj), a finnugor kori (hull), az ugor kori (nyom) szavak közé, illetve egyikük (a küszöb) talán permi jövevényszó. A permi jövevényként számontartott szavak száma ezzel együtt is háromra csökkent (a küszöbön kívül: ezüst, kenyér). Bár a harminc és a kilenc címszó említi a permi kapcsolatot, mégis a belső keletkezés szempontja dominál, a szöszt pedig a finnugor kori szavak között találjuk a második kiadásban.

Az iráni jövevényszavaink stabil táborából kikerült a réz és a tinó, előbbit már kaukázusi eredetűként, utóbbit csuvasos török eredetű szóként határozzák meg.  A második kiadás szerint egyértelműen kaukázusi jövevényszavunk mindössze kettő maradt, azok is kérdésesek (gulya és a frissen átsorolt réz), a kefir ugyan kaukázusi, de nem közvetlen átvétel útján, hanem nemzetközi vándorszóként, a körte török alapú belső fejlemény, a legény az első kiadásban az alán és a kaukázusi eredetű szavak között is fel volt sorolva, mára iráni (alán) eredete valószínűbb, a ló pedig ősi, ugor kori.

A török jövevényszavak között is megfigyelhető dinamika, pl. a honfoglalás utáni kor besenyő, kun eredetű szavak közül az említett csákány átkerült a honfoglalás előtti török jövevényszavak közé, míg a bot nem csuvasos (köztörök) jellege bizonytalanná vált, így az általában vett honfoglalás előtti török jövevényszavak között találjuk.

A szláv jövevényszavak besorolásánál az általános rész az élre került – ez a csoport az első kiadásban kilógott a sorból, mivel minden más nyelvcsalád esetén az általában vett jövevényszavak voltak az adott blokk elején, kivéve a szlávoknál, ahol a negyedik pontba sorolódtak. Ide került a borostyán (a horvát-szerbből) a gally, iga (a szlovénból), a palota, hála (a bolgárból).

Az első kiadás horvát-szerb jövevényszóként tünteti fel a turbolyát, ám a hozzá tartozó szócikk hiányzik. A második kiadás nem gazdagodott ezzel a szócikkel, és azt a szószedetből is törölték, így a turbolya etimológiáját ebből a forrásból nem tudjuk meg. Ugyanígy kikerült a varádics, a zanót és a ziliz a nyugati szláv szószedetből, mivel szócikk sem tartozott hozzá. A virágvasárnap az első kiadásban a nyugati szláv jövevényszavak között szerepel, ez javítva lett szláv mintára keletkezett szóösszetételre.

A darab, lép jövevényszó az első kiadásban csak a szlovén listában szerepel, a második kiadás a szlováknál is feltünteti, ami megfelel a szócikkben leírtaknak. Ugyanez vonatkozik a halina, toklász szóra horvát–szlovák, a lom szóra pedig általános szláv–szlovák vonatkozásban. A lép a 3. jelentésében szláv eredetű, az index lemaradt a szószedetből. Ebből az következik, hogy szláv jövevényszóink etimológiája nem konkretizálódott, inkább a több konkrét nyelvből történő eredeztetés jellemző sok kérdőjellel. Ugyanakkor a kérdőjelet törölték a karácsony esetében, melynek déli szláv mivolta bebizonyosodott. A lengyel, orosz és ukrán jövevényszavak csoportja stabil: 1209: kerecsen, 1318: jász – 20. sz.: kolhoz, glasznoszty, pufajka, ukáz. A latin, görög és újlatin jövevényszavaknál sem találunk jelentős változásokat, mivel ezek kellőképpen adatolt műveltségi szavak.

A natúrszelet és a cipzár lexémákat át lehetne sorolni a német mintára keletkezett részfordítások közé. A (medve)bocs ismeretlen eredetét sikerült megfejteni (ugyanakkor megmaradt a G csoport felsorolásában is), a köpöly mellett így két erdélyi szász szavunk van.

Az angol szavak közül csak a valóban meghonosodottakat jegyzi a szótár, az 1013. oldalon felsorolt 69 anglicizmusnál nyilvánvalóan többet használunk, ám azok még nem integrálódtak teljesen, így angol eredetükhöz első ránézésre sem fér kétség, nem is keresné azokat a nyelvhasználó az etimológiai szótárban. Az angol mintára keletkezett összetett szavak csoportja nem választja külön a részfordítást.

A képzők etimológiájának átértékelése viszonylag ritkább, az -izál képző is csak hiba miatt szerepelt a jiddis eredetű szójegyzékben a második kiadás már újlatin eredetűként határozza meg, ami egybevág mindkét kiadás szócikkének szövegével.

Legizgalmasabb a vitatott eredetű jövevényszavak listáját figyelni, mely 5 megoldott tétellel lett rövidebb – ezek: báj, buzogány, morotva, persze, pertu, ugyanakkor a cumi szó bekerült ebbe a csoportba. A vitatott eredettel kapcsolatban van egy bővebb lista is (1024. old.), az elkülönítés elve tehát az lenne, hogy az 1013. oldalon találhatók azok a tételek, amelyek biztosan jövevényszavak, de származásuk vitatott, az F) csoportban pedig azok, amelyek jövevényszó mivolta is kétséges, másik lehetséges etimológiájuk például belső keletkezés. Utóbbi helyen szerepel az adjusztál, busz, norvég, kóceráj, valamit a hangutánzó/jövevényszó bim-bam.

A G) csoport a teljesen ismeretlen eredetűeké, ez a lista (ha a recenzió írójának szeme nem csal) teljesen azonos a két kiadásban. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 15 évben nem történt megoldás.

Az Etimológiai szótár 2. kiadásának 29. oldala

A bizonytalan etimológia tehát több helyen kerül feltüntetésre, összefoglalva annak négy fajtájával találkozunk a szótárban, melyek akár fokozatként is értelmezhetők a kisebbtől a teljes bizonytalanság felé haladva: 1. nyelvcsaládon belül kérdőjeles (lóca: szláv, valószínűleg szlovák), 2. bizonyosan jövevényszó, de két egymástól teljesen független nyelvből eredhet (bélyeg: szláv vagy török eredetű), 3. jövevényszó vagy valamilyen belső keletkezési típushoz sorolható (talicska: orosz/ukrán eredetű vagy a taliga kicsinyítő képzős származéka), 4. eredete tényleg teljesen ismeretlen, pl. mancs, kan, gond. Utóbbi csoportban a szócikk nem szorítkozik a „nem tudom” explicit kimondására, hanem néhány példát, előfordulást, talányos összefüggést is feltüntet.

E helyen megoldási javaslatot tesz a recenzens a gond szóval kapcsolatban. Feltételezhető, hogy szláv eredetű, mivel a g → h hangváltás és a denazalizáció miatt hangalakja analogikusan fejlődhetett gomb szavunkkal (a magyarban szláv eredetű *gǫba → gomba a szlovákban mára huba-vá fejlődött, ennek analógiájára szláv *gǫtati pedig hútať a szlovákban), párhuzama megtalálható a románban is (mely gazdag szláv réteget tartalmazó nyelv): gând – ezt azonban magyar eredetűnek tartja a román etimológia. Jelentése alapján az Esz (281) és Králik (2015, 214) szerint is gondoskodás, törődés, ügy, dolog.

Belső keletkezésű szavaink csoportosítása elé kívánkozna egy rövid ismertető (vagy a szótár előszavába foglalt gondolat), hogy a szóalkotás módjai és azok alfajai mely szakirodalom rendszerezési elvét követik (valószínűleg Gerstner Szókészlettörténet című fejezetét In: Kiss – Pusztai 2018), vagy hogyan ötvözik azokat, pl. a második kiadásban elkülönítették a gyermeknyelvi eredetű szavakat.

A tudatos szóalkotással keletkezett szavak sora nem változott jelentős mértékben, mivel a nyelvújítás klasszikus korszaka lezárult, kreatív neologizmusaink pedig nem képezik a szótár anyagát. A tréfás szóalkotásra mint keletkezési módra van azonban példa a szótárban: barátfüle, lúdgége, medvetalp. Külön csoportot alkotnak az idegen mintára keletkezett szavak: pl. ném. Schafpocken → bárányhimlő.

Érdekesség géz szavunk, amely a magyarba a németből vagy a franciából kerülhetett be, helytelen angolos ejtéssel – ilyen tényezők is befolyásolják ám az etimológiát. A cintányér nem a német eredetű cin alapján kialakult összetett szó, hanem hangutánzó jellege magyarázza eredetét. Bérmál szavunk esetében a közvetlen kölcsönzés nyelve a szlovén, a középfelnémet firmen, amely latin eredetű – tehát a közvetítő nyelvet is megadja –, de a közvetlen szóátvétel számít a származás szempontjából, nemzetközi vándorszavak esetében azonban a közvetlen forrás tisztázatlan, pl. gerilla. A vándorszók és nemzetközi szavak listája bizonyára határtalanul bővíthető lenne, mint ahogy a más nyelvek mintájára keletkezett szavaké is, ehhez azonban a neologizmusok, a szaknyelv vagy éppen a nyelvjárások irányába kellene bővíteni az Etimológiai szótár anyagát, ami megtörné annak kézikönyv jellegét. Králik szótára (SESS) közelebb áll az idegen szavak szótárához: a szlovákban több a nemzetközi szó, kevesebb az összetett szó, a szóképzést nem kifejezetten tekinti az etimológia részének a szlovák nyelvészet, azt a motiváltság fogalmával magyarázza, ami tulajdonképpen a belső keletkezés etimológiája addig a szinkrón nyelvhasználó szemszögéből értelmezett pontig, amíg nem homályosul el az etimon és a képző viszonya.

A szlovák Etimológia és nyelvjárási lexikográfia

A tulajdonnevek (személy- és földrajzi nevek) etimológiája más műfaj, azokat a vizsgált szótárak nem tartalmazzák, ugyanakkor a köznevesülés jelenségére van néhány példa a szótárban: barkochba, Mikulás (a 2. kiadás szócikkében nagybetűvel, az 1008. oldalon már köznévi formában és az első kiadás szócikkében is kisbetűs írásmóddal). Helyenként előfordul kitekintés a helynevek etimológiájára, pl. Gerencsér.

A magyar etimológia számára a vitatott és bizonytalan eredetű szavak (Kiss In: Zaicz 2021, 1024) lehetőség szerinti tisztázása jelenti az esetleges további források felbukkanása híján egyre nehezebb „házi feladatot”. A szlovák szavak eredetére nézve kevesebb a bizonytalansági tényező: az uráli, finnugor, iráni és török szavaink eredete gyakran homályosabb, mint a szlovákok egyértelmű szláv gyökerei, valamint nagyobb vándorlás híján a szlovákok európai nyelvi kapcsolatai is standardizáltabbak (nagyjából a görög-latin terminológia, a közép-európai areális hatás és a modern nyugati kultúrszókincs, majd a nyelvi globalizáció összege). A szlovák etimológia azonban komoly tudományszervezési hátrányban van a komplexitás szempontjából: történeti és nyelvjárási szótáruk befejezésre vár, etimológiai projektjük pedig egyszerzős.

A fentiekből arra következtethetünk, hogy nem csupán értelmező szótáraink gazdagodnak folyamatosan neologizmusokkal, hanem az etimológia is dinamikus lexikográfiai szakág. Ezért etimológiai szótáraink elektronikus közzététele oldhatja fel a folyamatos frissülés problémakörét. Ugyanakkor lapozható, papíralapú szótárból lehet igazán tanulni, míg egy elektronikus verzió a gyors és céltudatos keresést teszi könnyebbé egy aktualizálódó korpuszban.

A magyar laikus közönség is beleeshet abba a hibába, hogy egy hangalaki egyezésből arra következtet, magyar eredetű az adott szó a másik nyelvben (erről bővebben ld. Hegedűs 2003), e jelenség „gyógyítására” is hivatott az etimológia, az Etimológiai szótár.

A bemutatott Etimológiai szótárat az iskolák számára a Szavak eredete munkafüzet (Vígh-Szabó 2019) egészíti ki, szintén a Tinta Könyvkiadó kínálatából.

Tóth Sándor János

Irodalom

• Hegedűs József (2003): Hiedelem és valóság. Külföldi és hazai nézetek a magyar nyelv rokonságáról. Budapest: Akadémiai Kiadó.
• Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.) (2018): A magyar nyelvtörténet kézikönyve. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
• Kopecká, Martina – Lailková, Tatiana – Ondrejková, Renáta – Skladaná, Jana – Valentová, Iveta (2011): Staršia slovenská lexika v medzijazykových vzťahoch. Bratislava: Veda.
• Králik, Ľubor (2015): Stručný etymologický slovník slovenčiny. Bratislava: Veda.
• Králik, Ľubor (2019): Stručný etymologický slovník slovenčiny. 2. opravené vyd. Bratislava: Veda.
• Králik, Ľubor (2020): Etymológia a nárečová lexikografia (na materiáli Slovníka slovenských nárečí). Bratislava: Veda SAV.
• Minya Károly (2011): Változó szókincsünk. Budapest: Tinta Könyvkiadó (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 118.).
• Vígh-Szabó Melinda (2019): Szavak eredete munkafüzet. Feladatok a szószármaztatások felkutatásához és magyarázatához. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
• Zaicz Gábor (szerk.) (2006): Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. 1. kiadás. Budapest: Tinta Könyvkiadó.