Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 502–504. oldal.

Az amerikai angol nyelvben, melyből ez a szó hozzánk került, nem létezett és ma sem létezik ilyen köznév. Az angol nyelvterület más tájegységeiben sem. Bármely angol egy- vagy kétnyelvű szótár tanúsíthatja ezt. Ellenben létezett egy King Camp Gillette nevű amerikai feltaláló és vállalkozó (1855–1932), akinek családneve az angol nyelvterületen kívül közszó lett.

King Camp Gillette

A wisconsini származású, fejlett gyakorlati érzékű Gillette egy műszaki árukat forgalmazó kis cég utazó ügynöke volt az 1890-es évek elején. Főnöke arra biztatta, találjon fel valamit, amit egyszeri használat után el lehet vagy el kell dobni, de amire minduntalan szükség van. Csak ilyesmiből lehet gyorsan meggazdagodni. A találmány mint ötlet 1895-ben született meg: egy mindkét szélén éles, vékony acél lemezke, valamiféle tartóba foglalva, borotválkozás céljára. Az ötlettől a megvalósításig hat keserves év telt el technikai és pénzügyi akadályok leküzdésével. A fő nehézség a megfelelő vékonyságú, simaságú, keménységű, élességű és főleg olcsóságú acéllemezek kihengerlése volt. E kérdések megoldása után a feltaláló 1901 decemberében nyújtotta be Bostonban szabadalmi kérvényét és még még ugyanazon évben tőkeerős támogatók segítségével megalapította az American Safety Razor Companyt. (A cég később a Gillette Safety Razor Company nevet vette fel.)

Az újfajta „biztonsági” borotvapengék nagyüzemi gyártása 1902 második felében indult meg. A kezdeti eredmények azonban nem voltak nagyon biztatók, legalábbis üzleti szempontból. Az 1903. évben a vállalat összesen csak 51 készüléket (tartót) és 168 pengét tudott eladni. De megindult a reklámhadjárat is – mely az új típusú borotva veszélymentességét hangsúlyozta –, s ennek eredményeképpen hamarosan beütött „a borotválkozás világforradalma”, ahogy K. C. Gillette nevezte. Amit a számok is tanúsítanak: 1904-ben a vállalat már 90 000 készüléket és 12 400 000 pengét adott el. Habár tudjuk, hogy a legtöbb borotválkozó a pengét egynél többször használja, Gillette sikerét és meggazdagodását már nem lehetett megállítani. A vállalat Európában először az angliai Leicesterben létesített gyárat 1905-ben, második nagyüzemét az ugyancsak angliai Isleworthben 1937-ben. További hat országban van még a Gillette cégnek borotvagyára. (Források: Origin of the Gillette Razor, melyet maga a feltaláló írt s megjelent a vállalat házi folyóiratában, a Gillette Blade-ben 1918-ban és különlenyomatban is; továbbá Dictionary of American Biography, First Supplement, pp. 345–6, 1944.)

Itt jegyezzük meg, hogy a borotválkozás „második forradalma” is amerikai személyhez fűződik. A villanyborotva ősét Jacob Schick nyugalmazott alezredes szabadalmaztatta 1928-ban és kezdte gyártani 1931-ben.

Gillette találmányának híre gyorsan eljutott Magyarországra. A Szabadalmi Közlöny 1903 szeptember 26-i száma (8. évf. 39. sz.) a 328. lapon közli, hogy 1902. december 30-án Budapesten szabadalmat nyert 28502 lajstromszám alatt „Gillette King Camp üzletvezető Brooklinban, – Borotva.” Maga a készülék s annak neve azonban csak lassan kezdett terjedni. S ennek oka nyilván nem csupán a férfiemberek konzervativizmusában keresendő, akik nehezen váltak meg a megszokott (gyakran az apjuktól öröklött) hosszú késes régimódi borotvától. Hanem lassíthatta a zsilett terjedését, főleg az első évtizedben annak az ára is. A Sport-Világ c. heti folyóiratban például ez volt olvasható egy visszatérő, bekeretezett hirdetésben: „Marton Alajos és fia, Budapest, Koronaherczeg utcza 10. Az amerikai GILETTE biztonsági borotva főraktára. 10 napi próbára is kapható. Ára 12 kétélű késsel 24.– Korona.” (1908. július 5., a 230. lapon.) Amikor nálunk a század elején egy középiskolai tanárnak sok évi szolgálat után 200 korona körül járt a havi fizetése, akkor a 24 koronás zsilett önborotva luxuscikkszámba ment. Olyanféle „státusszimbólum” lehetett, mint manapság egy elsőrendű nyugati gyártmányú villanyborotva. Ennél már lényegesen jutányosabb volt ugyanazon folyóiratban ugyanabban az évtizedben (1905. december) hirdetett s ma is ismert RASOL nevű borotválkozó kenőcs (a hirdetés persze elhallgatta, milyen büdös), mely „harminczszori borotválkozáshoz elegendő és kés, borotva nélkül is használható”. Ebből ugyanis egy kilós bödön csak 2,40 koronába került.

K. C. Gillette újmódi borotválkozó eszköze nálunk akkor kezdett elterjedni, az első világháború után, amikor a szakálldivat kimúlt, s a tömegtermelés és az üzleti verseny leszorította az árakat. A Pesti Napló napilap 1928-ban már vámmódosításokról írt, melyeknek célja, „hogy kedvezzen a nagytőkéseknek, a hatalmas zsilettgyárosoknak” (január 18. 11. lap). A húszas években alakult ki a tárgy végleges magyar neve is, és lett a Gillette önborotva készülékből zsilett borotva, majd tapadással zsilett. (A magyar önborotva szó is alighanem K. C. Gillette működésének köszönhető.)

A zsilett mind a mai napig pusztán márkanév az angol nyelvterületen, a sokféle forgalomban lévő önborotva penge egyike nevének (Gillette blade) alkotóeleme. Nálunk nemcsak hogy bármiféle gyártmányú önborotva pengét jelent, hanem azonfelül – sőt talán elsősorban – még magát az önborotva készüléket, a tartót is, melybe a pengét helyezzük. Egyike ez a kevés számú eseteknek, amelyekben a nyelvünkbe került angol szó jelentésbővülésben részesült.

Országh László