Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 98. évf. 1974., 501–502. oldal.

Eme angol szó pótlására a nyelvújítás kora megalkotta az alagút szót, amit a TESz. első ízben 1836-ból adatol. Az új magyar szó lassan gyökerezett be nálunk, s szélesebb körökben csak akkor terjedt el, amikor már látható és használható lett a budai Lánchídfő és a Krisztinaváros között, a Várhegy alatt fúrt és 1856-ban megnyitott, e szóval jelölt 350 méter hosszú „műtárgy”. A Déli pályaudvarhoz tartozó vasúti alagút négy évvel később épült. Ezek voltak az első tömegközlekedést szolgáló szintbeli alagutak e nemben a fővárosban, létrejöttük nélkül az új szó még lassabban honosodott volna meg.

Hosszú ideig élt azonban nálunk, párhuzamosan az alagút szóval a tunnel is. Elsőnek alighanem Széchenyi István használta 1831-ben: „Temsei Tunnel, hidak... mind nem a’ kormány, hanem egyesek által állíttatnak elő” (Világ 515). Még ugyanazon évben találkozunk vele Zádor Elek Geographiai kézikönyvében: „[Londonban megjegyzésre méltó] a’ Tunnel (föld alatt való út a’ Thamse alatt, építő félben, 1300 láb hosszú)” (2: 7). A két magyar szerző által említett víz alatti alagutat Londonnak Rotherhite és Wapping nevű városrészei között kezdték építeni 1825-ben. A számos műszaki nehézség miatt (kilenc ízben tört be a víz) a tervező és kivitelező neves francia mérnöknek, Marc Isambard Brunelnek többször félbe kellett szakítania a munkát. Közútinak készült, jelenleg a vasúti forgalom céljait szolgálja. A maga idejében Európa egyik nevezetességének számított, minden valamirevaló külföldi utazó sietett megtekinteni. Bölöni Farkas Sándor angliai naplójában kétszer is említi, 1831 április 22-én és május 7-én: „Általmentünk osztán csolnakon a Temzén, a Tunnelbe leereszkedtünk...” és „Két nevezetes tunnelje van Londonnak, egyik, amely a víz alatt megy el, és a más a Regent Canal tunnelje” (az 1966-ban Bukarestben kiadott és helyesírásilag némileg korszerűsített Naplóban 314 és 321). Pulszky Ferencnél „Vasút vitt... földalatti tunnellen át” (Úti vázlatok 1836-ból; megjelent 1839-ben az Árvízkönyvben, majd 1914-ben Pulszky F. kisebb dolgozatai között, 67). Néhány lappal korábban azonban más szóval jelölte ugyane fogalmat: „vas úton a’ gőzkocsi... hegyeken áll keresztültört barlangokban sietve” (52). 1840-ben Szemere Bertalannál (aki 1837-ben járt Londonban): „Brunel mérnök’ fejében azon eszme támadt, hogy a két part folyam alatti út által köttessék össze, s ez a Tunnel” (Utazás külföldön 2: 65–6). Gorove István 1842. szeptember 14-én szánta rá magát „lent a Temzse alatt a Tunellen átgyalogolni”, s három nap múlva vasúti utazás után azt írta naplójába, hogy „Utunk tunelleken vitt keresztül; voltam tunelleken is már, s mindig kellemetlen érzelmek közt.” Meg is indokolta, miért érezte rosszul magát. „Képzeljetek magatoknak egy hosszú vonatot 12 szekérrel s ezek mindenikében 24 személyt, két szenes szekeret s a locomotivet. Mint nyil hajt be a sziklák ölébe a locomotiv, hosszan s élesen süvölt a vezető a nyilásnál, s mig az éles üvöltés tart, már bent jár a vonat és enyészik a világ és mind sötétebb lesz, mig elveszett annyira, hogy szomszédotokat s tinmagatokat nem látjátok, a gőz üvöltve tör ki, a kerekek robogva járnak, s e kellemetlen zaj fokonkint, mint a haladás, növekszik erejében – azt, barátim, hogy a katlan megreped, hogy tengely törik, hogy a locomotiv kiemeltetik, hogy a kiáltó hang nem hallatszik, hogy a sötétben nem látnátok, nem ugorhatnátok, hogy mentség nélkül vesznetek kellene, illy borzasztókat ne képzeljetek, mert akkor soha tunnellekben járó vasutra nem ültök; meglehet, mikorra nekünk vasutaink lesznek, akkorra már, hiszem, lesz találmány, hogy a zaj ne legyen ollyan nagy, s csővek felülről fognak világosságot beereszteni, a törvényhozás pedig nem fogja megengedni, hogy tunnelleken keresztül csak egy vonal vigyen.” (Nyugot, 1844. 2: 4, 8.)

Nem minden kortárs számára volt ilyen félelmes élmény az áthaladás a vasúti alagúton. Irinyi József 1846-ban fenntartás nélkül lelkesült. „Egy ünnep napján életemnek elmentem megnézni korunk legnagyobb dicsőségét is. Ott voltam tehát, láttam, bámultam a’ legmerészebb, a’ legnagyszerübb vállalatot, mellyet a’ mesés hajdankor’ minden magasztalt oriási müveinek ellenében, diadallal lehet felmutatni az ujabb kor nevében. Értem a’ tunnelt. Kijöttemkor megdördülhetett vólna felettem az ég, és én remegés nélkűl, sőt büszkén fogtam vólna a’ mennyei szózatnak válaszolni: én is ember vagyok ám; olly ember mint kik a’ tunnelt késziték” (Német-, franczia- és angolországi uti jegyzetek, 2: 137–8).

A harmincas és negyvenes években még többféle, értelmező jellegű magyarítási kísérletekkel lehetett találkozni, így a kor reprezentatív lexikonában, a Közhasznú Esmeretek Tárában 1833 és 34-ben: „Brunel... 1825 Themse alatti utat (Tunnel) kezde épitni” (7: 510), és „Nevezetes Brunel Francziától munkába vett Tunnel (boltozott kocsi és gyalogút) a’ Themse alatt, egyik parttól a másikig” (12: 9). Tíz évvel később: „A város hat részre van felosztva, melly pompás hidakkal, s egy Themse alatti uttal (tunnel) van összekötve” (1843, B. P.: Általános földleirás, 66). „A’ london-birminghami vasúton számos tunnel (hegyalatti átmetszés) van” (1844: Tóth Lőrincz: Úti tárcza, 5. füzet 180).

A tunnel, tunell, tunel szó előtt ekkor még hosszú jövő állt nyelvünkben. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, akkori vezető műszaki folyóiratunk 1882-i 16. évfolyamában számos cikk olvasható a hazai és külföldi vasútépítésekről. Több mint hússzor szerepel ez évfolyamban az említett idegen szó és egyszer sem a magyar egyenértékese. Idős emberek még a millennium idején is, ahogy adatokkal igazolható, szívesebben mondták és írták a tunnel valamelyik változatát, mint az alagút szót. Ez idegen szó teljes kikopása nyelvünkből a XX. századra esett. Egyetlen helyen azonban még ma is él. E néven emlegetik a környékbeli lakók, a fiatalok csakúgy, mint az öregek, azt a régi, ma is használt aluljárót, mely a VI. kerületi Bajza utcát a Nyugati pályaudvar vágányterülete alatt összeköti a XIII. kerületi Bulcsú utcával.

A Bajza utcát és a Bulcsú utcát összekötő aluljáró, azaz tunnel

Az eredetileg ’madarász háló’, majd ’cső’ jelentésű, az ófranciából (tonel) leszármaztatható angol tunnel szónak ’alagút’ jelentése az angol nyelvben 1782-ből adatolható először (OED), mint az ipari forradalom egyik technikai létesítményének neve. Figyelemre méltó, hogy a franciában 1829-ből mutatható ki először (Bloch-Wartburg), tehát mindössze két évvel korábban, mint nálunk. (A francia akadémia szótára csak 1878-as kiadásában regisztrálta első ízben.) A németben pedig 1839-ben honosodott meg (Kluge), tehát jóval később, mint nálunk, éspedig a lipcse–drezdai vasútvonal építésekor.

Országh László