Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 97. évf. 1973., 486–488. oldal.

Ez az angol szó nyelvünkben ma már csak a lósportok híveinek szókészletében él, ’lóversenyezés’ és ’lóversenypálya’ jelentésben. Az ősi germán eredetű szó eredetileg és hosszú időn át ’gyep, gyeptégla, tőzeg’ értelemben volt használatos az angol nyelvterületen. A ’lóversenypálya’ jelentése is a lósportok klasszikus hazájában, Angliában alakult ki, a XVIII. század közepén. Mielőtt nálunk, mintegy másfél évszázada, ez az utóbbi jelentés meggyökeresedett volna, megjelent ’tőzeg’ jelentésben is. Így Németh László 1795-ben Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírásában azt közli, hogy hasznos dolog „a’ törf, mellyel a’ Hollanduſz tüzel” (75), s megállapítja, hogy „törfje Hiberniának elég vagyon” (206). Ugyanő betűképpel szerepelt a szó Franz Dávidnak németből fordított Grönland históriájában 1810-ben: „Törf minden motsárokban van homokkal követtsel elegy, de tüzelni semmit nem ér, a’ lapályos helyekenn jó Törföt is lehet találni... A legjobb Törf az ollyan puszta ſzigetekenn és kopasz kősziklákonn nő, hol sok madarak ſzoktak tanyázni, ezeknek ganéjja a’ földet öszve keveredvén, mohval fűvel bénő… jól ég és melegít” (76). Ugyanígy Lassú István 1827-ben megjelent Nagy Británnia… leírásában: „Skócziának… törfje annyi, hogy építésre is használják” (16). Egy származéka pedig már 1801-ben Benkő Ferenc Magyar Géográfiájában: „a’ Botáni Báj vagy ſziget... a’ föld elegyesen fövenyes, maraſztos és törfös” (2: 245). A törf alak még 1833-ban is előfordul a Közhasznú Esmeretek Tárában: „van mesze, márgája és törfje melly legjelesebb ásványgazdagsága Pomerániának” (9: 403).

Mind e művek német forrásokon alapulnak. A német nyelvben azonban e korban már Torf az irodalmi nyelvi alak, a Törf pusztán nyelvjárási változat. (De lehet a törf az angol turf szónak német mintára átfonemizált változata is.)

A törf alak mellett már a XIX. század elején megjelentek a turf szónak egyéb változatai is. Így 1810-ben Hübner Lexikonában: „A’ posványság, torfa lapok számosak Cheshirben” (1: 697), majd a már említett Közh. Esm. Tárában 1833-ban: „turfa vagy gyeptőzeg” (5: 273). Ez a turfa alak maradt uralkodó nyelvünkben az egész XIX. században, így pl. Térey Pálnál 1859-ben az Angol-skóthoni naplóban: „[A liverpool–manchesteri vasúti vonal] oly feneketlen mocsárokon s turfarétegeken vezet keresztül, melyen minden töltésezési és lecsapolási kísérletek meghiúsultak” (144). Ezt a turfá-t különösképpen csak az évszázad legvégén (1899) szótározta először Babos Kálmán. Ekkorra azonban már jórészt ki is szorította a tőzeg a nyelvi úzusból, mely szót a NyÚSz. már 1823-tól kimutatta.

A törf – torfa – turfa sorral párhuzamosan jelent meg, pár évtized késéssel, és nyomult fokozatosan előtérbe a sportjelentésű turf. E lósport jelentésű szó magyarországi megjelenésének első évtizedeiben még mint magyar szövegekben olvasható angol foglalkozásnév vagy könyvcím eleme szerepelt, így Wesselényi Miklós útinaplójában 1822 június 1-én azt írta, hogy „A turfman s Hunterek lótenyésztésbeli princípiumaik közt sok s nagyok a különbségek” (123). Mint később megjegyzi, a turfman a versenyeztető, esetleg a lovar, a hunter pedig a falkavadász. Széchenyi István 1828-ban a Lovakrul írva a The Turf Companion c. kézikönyvet említi (68), a Közh. Esm. Tára 1831-ben William Pick Turf Registere c. könyvről szól (1: 297). Bölöni Farkas Sándor pedig 1831. május 26-án egy más hasonló könyv kapcsán írja angliai naplójegyzeteiben, hogy „1779. esztendő óta a futó, nyerő és híresebb ménlovakról éppen úgy sematizmusok jőnek ki (Racing Calendar és Turf List) minden esztendőn” (1966-i bukaresti kiadás, 334).

A XIX. század közepén a turf szó mind gyakrabban fordul elő – ahogy könyvében Bánhidi Zoltán is kimutatta –, elsősorban persze a futtatók és lóversenyre járók világában, tehát lényegében az uralkodó osztály legfelső rétegeiben. Az 1857-ben Bérczy Károly által alapított Vadász- és Versenylap ugyan igyekezett helyette a gyep és versenygyep szavakat népszerűsíteni. Csak amikor ez valamilyen jó hangzási okból nem volt kívánatos, élt a turf szóval, mint pl. 1858-ban egy ilyen mondatban: „Nagy zajt üt az angol turfvilágban Peel tábornok egy inditványa” (2. évf. 27.).

Bevonult a szó a szépirodalomba is, általában ’lóversenypálya (és annak közönsége)’ jelentésben. A nyelvi beilleszkedés jele a magyar toldalékolás is, pl. Justh Zsigmond naplójának egy mondatában 1889. május 5-ről: „Megismerkedem a turfon gyermekkori barátom fiatal, gyönyörű feleségével” (370). De Justh is, mint sokan mások, a gyep szóval váltakozva használja ’lóversenyre járó közönség’ értelemben. Különösen gyakori a szó a XX. század elején Krúdy Gyulánál, pl. „Jolán már régen nem jár a turfra” (A „Kakasos ház” és vendégei. Nyugat 1925, újra kiadva: írói arcképek 2 [1957]: 193). Mivel igazi lóversenyélet nálunk csak Budapesten létezett, ezért a nagy hangulatfelidéző erővel bíró turf szó a fővároson kívül nagyon kevéssé volt ismert, társadalmi akciórádiusza csekély volt. Mindamellett ma is létezik egy Turf című szaklapjuk a lóversenybarátoknak.

Nyelvünk ezen angol szavát betűejtéssel ejtjük, habár idegenszavak-szótáraink egy része (pl. Babos Kálmán 1899-ben) igyekezett a törf ejtést elterjeszteni, más azonban (pl. Radó A. 1904-ben) már belenyugodott a tényekbe, hogy „nálunk inkább turf”.

Országh László