Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 97. évf. 1973., 350–351. oldal.

Ez az eredetileg babonás tilalmat jelző szó nyelvünkben legelőször földrajzi nevek alkotóelemeként jelent meg. Benkő Ferenc 1796-ban a Parnassusi időtöltésekben (IV. rész 40) a Csendes-óceán kapcsán említette, hogy „Nevezetesebb Szigettyei… Tonga-Tábu…” stb. Ugyane területről írva Kanya Pál a Népszerű földrajzi oktatás (1847) c. tankönyvében a szókapcsolat második elemének jelentését is megmagyarázta: „Legnevezetesebb szigetek: Tonga tabu (szent Tonga)” stb. (522).

Bővebb és tárgyszerűbb magyarázatot találunk „La Perousenak 1785, 1786, 1787 és 1788-ik esztendőben tett Utazásának veleje” c., Pesten, 1817-ben megjelent műben, melyet Kis János a „Nevezetesebb utazások tárháza” c. sorozat harmadik kötetében tett közzé Halasy Mihály fordításában. La Pérouse e könyv 102–3. lapjain leírta az akkori Sandwich-szigetek bennszülötteinél tett látogatását, melynek során „azt mondottam nékik, hogy én Taboo vagyok, és ennek a’ szónak, mellynek értelmét én az Anglus tengeri utazóknak tudósításaikból tudtam, tökéletesen ollyan foganatja lett, a’ millyent tőle vártam.” E passzushoz La Pérouse a taboo szónál a következő lapalji jegyzetet fűzte: „Ez a’ szó az Ő vallásbeli rendtartásaik szerént ollyan dolgot jelent, mellyet nem szabad nékik kezekkel megilletni, vagy pedig ollyan szentséges helyet mellyre nem szabad nékiek lábokat letenni.”

Comte de la Pérouse (meghalt 1788), a Csendes-óceán neves francia hajósa, akinek útinaplója Voyage de la Pérouse autour du monde címen Párizsban 1797-ben jelent meg négy kötetben, a tabu intézményére vonatkozó ismeretét a francia etimológusok szerint James Cook kapitány angolul 1784-ben (francia fordításban 1786-ban) megjelent Voyage to the Pacific Ocean c., harmadik utazásáról szóló művéből merítette, melyben az 1777-i bejegyzések között a taboo szó többször is előfordul. Cook előtt a szót Európában nem ismerték. A szó mind a mai napig él a Csendes-óceán szigetvilágának nagy részében, sokféle alakváltozatban. A Cook és La Pérouse által használt alak a tongai nyelv szava.

James Cook

A magyarban ez a szó érthető okból nagyon lassan vert gyökeret. Jó ideig csak földrajzi és néprajzi tárgyú művekben fordult elő, így Zádor Elek Geographiai kézikönyv c. tankönyvében (Pest, 1831. 2: 258) a Marquesas-szigetekről szólva: „A’ Tabu vagy is a’ szentté tétel szokása igen elhatalmazott.” Vagy jó fél évszázaddal később az Ország-Világ c. folyóiratban (1884. aug. 30., V. évf. 35. sz. 569) György Aladár cikkében: „[A Fidzsi-szigeteken] itt-ott még divatban van az ősi tabu… [de már] kezd elenyészni.” Végig a XIX. századon át ritka idegen nyelvű szakszó maradt, olyan ritka, hogy egyetlen idegen szavak szótárunk se tartalmazta. Először Radó Antal Idegen szavak szótára 1921. évi 6. kiadásában találjuk: tabú, a déli tenger szigeteinek lakóinál az, ami szent, ami sérthetetlen.

A szótározatlanság oka az előfordulás ritkaságán kívül a fogalmi tisztázatlanság vagy legalábbis bizonytalanság is lehetett, ami jól tükröződik a kor angol–magyar szótáraiban, így Bizonfy Ferenc 1878-i szótárában: ’kitiltás, kiátkozás’. Yolland Arthurnál 1905-ben: ’kiközösítés, tilalom (hogy valakivel ne érintkezzenek)’. A James E. W. és Endrei Zalán-szótárban (1907) csak mint ige: ’átok alá helyezni’. Az angol taboo szónak értelmezése a magyar tabu szóval először az 1948-ban megjelent angol–magyar kéziszótárban található. A tabu címszó magyar vezérnyelvű kétnyelvű szótárban először alighanem Sauvageot-nál fordult elő 1937-ben. Ezek az adatok jól mutatják, hogy az az átvitt jelentés, amit az ÉrtSz. 1962-ben (s hasonlóan tíz évvel később az Eksz.) bizalmaskodó hangulatúnak, nemritkán rosszallónak vagy gúnyosnak jelölt, csak századunk első felében, talán a két világháború közötti évtizedekben fejlődött ki.

Tabu társasjáték

Ennek a folyamatnak egy állomását szemlélteti a kor legműveltebb magyar szépírójának, Babits Mihálynak 1927-ben megjelent regényéből, a Halálfiaiból származó passzus. Az író (aki a szót egyébként többször is használta) a magyar vidéki polgári társadalom kasztkorlátainak megjelölésére használta e szót. „A nőtlen emberek Sóton – azok, akik az úriosztályhoz sorolták magukat – a kaszinó vendéglőjében szoktak étkezni. Egyetlen nagy asztal egyesítette a »társaságot«, s bár a vendéglő nyilvános volt, s a széles terrasz is szabad mindenkinek, ezt az egy »tabut« nagyon respektálták” (71). Itt tehát bár nem vallási, de mégis szó szerinti értelmében él a 1817-i La Pérouse-fordítás szava: „ollyan szentséges hely mellyre nem szabad nékiek lábokat letenni”.

A tabu nyelvünkben ma ritka műveltségszó. A primitív társadalmak életének alaposabb megismerése, a pszichológiai és szociológiai ismeretek gazdagodása, a szókészlettani stíluskategóriák árnyalatosabb jellemzése („tabu szavak”) azok a tényezők, melyek nálunk is lassanként elterjesztették a polinéziai bennszülöttek e minden európai nyelven könnyen kimondható szavát.

Országh László