Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 364–366. oldal.

Ez a szó több mint egy fél évszázadon át keveset mondott a legtöbb magyarnak. Hosszú ideig csak egy volt a sok pesti szállodanév közül. Két-három évvel ezelőtt azonban máról holnapra közismert és közhasználatú lett, amikor az akkortájt elkészült első gyalogos aluljáró, majd az új földalatti villamos vonal egyik megállója a közelében levő szállóról az Astoria nevet kapta. Ahogy évről évre növekszik Budapest forgalma, úgy válik egyre ismertebbé a neve, még vidékiek között is, ennek a főváros szívében levő fontos átszállóhelynek és útvonal-kereszteződési csomópontnak. Ez az egyetlen teljességgel idegen elnevezés az új földalatti megállóhelyei sorában, érdemes tehát kissé utánanézni, hogyan is került nyelvünkbe.

John Jacob Astor

Az Astoria név a történelemben először 1811. április 12-én jelent meg (Lewis A. McArthur: Oregon Geographic Names. Portland, Ore. 1928. 450). E napon alapították meg a Csendes-óceán partján, a Columbia folyó torkolatánál azt a 3 kis épületből álló telepet, mely a távol-nyugati amerikai őserdők indiánjaitól és prémvadászaitól megvásárolta az értékes gereznákat, majd továbbította őket távoli piacokra. A település egy New York-i üzletembernek, John Jacob Astornak, illetve az ő irányítása alatt álló American Fur Companynek volt jelentős jövedelmet hajtó vállalkozása. A település azonban gyorsabban gyökerezett meg, mint a neve, Astoria. Két évvel megalapítása után, 1813-ban a bizonytalan hovatartozású terület brit fennhatóság alá került, Kanada része lett, s az Astoria nevet elvetve az angol királytól a Fort George nevet nyerte.

Fort Astoria 1813-ban

Újabb öt év múlva, 1818-ban, határrendezés következtében visszakerült az Egyesült Államok fennhatósága alá, s ekkor lassanként feléledt az eredeti Astoria név (Lynn Middleton: Place Names of the Pacific Northwest Coast. Seattle, 1969). A kisváros ma megyeszékhely, mintegy tizennégyezer lakosa van.

A névadó J. J. Astor 1763-ban született a németországi Walldorfban, Heidelberg közelében. Ősei Piemontból bevándorolt valdensi menekültek voltak, akiknek eredeti olasz Astore neve ’héjá’-t jelent. (J. K. Brechenmacher: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Familiennamen. Limburg a. d. L. 1957–1960. 1: 46.) Astor, a huszonegy éves walldorfi henteslegény pár krajcárral a zsebében 1784-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. Prémkereskedelemmel és telekspekulációval hatalmas vagyont gyűjtött – állítólag ő volt az első dollármilliomos (Kenneth W. Porter: J. J. Astor, American businessman. Cambridge, 1931). Élete vége felé korának egyik legjelentősebb amerikai íróját, Washington Irvinget kérte fel, hogy távol-nyugati szőrmekereskedelmi vállalkozásai némileg retusált történetét megírja Astoria címen (1836). Megbízhatóbb források alapján ma már tudjuk, hogy J. J. Astor a meggazdagodás eszközeiben nem volt válogatós. Híven héja jelentésű családnevéhez nem riadt vissza az erőszaktól és csalástól sem vagyona gyarapítása érdekében. (Gustavus Myers: History of the Great American Fortunes. New York 1907; Matthew Josephson: The Robber Barons. New York 1934). Viszont neki köszönhetjük, W. Irving sugalmazására, a ma legnagyobb New York-i közkönyvtár, a New York Public Library megalapítását is.

A mamutvagyonokat tisztelettel övező múlt század eleji Egyesült Államokban az Astor név nemcsak jelentős gazdasági hatalmat biztosított viselőjének és leszármazottainak, hanem mindmáig nagy tekintélyt, előkelő társadalmi rangot is. Ennek tulajdonítható, hogy nemcsak Nagy-New York városának egy kerülete nyerte Astoria nevét erről a családról, hanem három más kisváros is az Egyesült Államokban (Henry Garnett: Place Names in the United States. Washington D. C. 1902).

New York Astoria várásrészének látképe a Triborough hídról

Az Astoria helynevek -ia végződéssel történő képzése nem volt kivételes jelenség a korai Egyesült Államokban. Elég csupán a nálunk legismertebb példát, Philadelphiát említeni. A mondott képző az újabb angol etimológiai szótárak (Onions, Klein) tanúsága szerint gyakori volt alkaloidák, betegségek és országok nevének megalkotásában az angol nyelvterületen kívül is, s mindmáig élő növénynevek (dahlia, lobelia stb.) képzésében, többnyire felfedezőjük nevéhez illeszkedve.

Mindez azonban nem lett volna elég ahhoz, hogy Budapesten egy szálloda és egy földalatti-megállóhely is ezt a nevet kapja. Ehhez az kellett, hogy a dinasztiaalapító, illetve leszármazottai a tulajdonukban levő New York-i építőtelkeken az évtizedek folyamán szállókat emeljenek, melyek a család nevét viselik. Ezek között az első a viszonylag szerény Astor House volt 1836-ban, melyet jóval később a világvárosiasabb Astor Hotel követett a Broadway és a 44. utca keresztezésénél. Mindezeket messze túlszárnyalta mind méretekben, mind színvonalban a múlt század végén létesült Waldorf-Astoria. A névnek Waldorf eleme egyrészt a dinasztiaalapító németországi szülővároskájának, Walldorfnak állít emléket, másrészt a más Astor és Astoria nevű szállóktól való megkülönböztetés célját szolgálja. A századunk harmincas éveiben lebontott és a Park és Lexington Avenue-k, valamint az 50. és 51. utcák közötti telken hallatlan luxussal felépített, ma is álló, 190 méter magas, kéttornyú felhőkarcoló a nyugati félgömb egyik legelőkelőbb szállodája, az Astoria szállónév márka voltának hiteles őrzője.

A New York-i Waldorf Astoria hotel

A századfordulóra az Astoria név éppúgy minőséget jelző, presztízsértékű fogalommá lett, akárcsak a Ritz vagy a második világháború után a Hilton. Ennek tulajdonítható, hogy Európában is több előkelő új szálló kapta az Astoria nevet (így egyebek között Bécsben, Belgrádban, Szentpétervárott, Abbaziában, sőt még nálunk Balatonfüreden is) anélkül, hogy ezek egységes vezetés alatt álló nemzetközi hotelláncolatot alkottak volna, ahogy azt a Ritz és Hilton hotelek esetében láthatjuk. A budapesti Astoria szálló olyan helyen épült, ahol már a múlt század első felében, 1830-tól vendégfogadó és kávéház állott. A hajdani Országút (Múzeum körút) és Hatvani utca (Kossuth Lajos utca) forgalmas sarkán álló Zrínyi nem volt a legjobb hírű hely. Vas Gereben többször említette mint korhely tivornyák, részeg ricsajok és különszobás kártyacsaták színhelyét. A Zrínyi fogadót 1852-ben le is bontották, csak a kávéház állt fenn 1880-ig, de a hely, a sarok Zrínyi neve a század végéig tovább élt.

Helyén, a Kossuth Lajos utca 19. számú telken a három utcára néző impozáns Astoria szálló építése 1912-ben kezdődött. Építtetője Gellér Mihály volt, aki a múlt század végén vándorolt ki az Egyesült Államokba. Ott idővel az Astor konszernhez tartozó Astor St. Regis igazgatója lett, s jelentős vagyon és nagy szakmai tapasztalat birtokában az 1910-es évek legelején tért vissza Magyarországra. Feltételezhető, hogy az Astoria név alkalmazása az új budapesti szállodára Gellérnek tulajdonítható (Ballai Károly és Tábori Kornél: Negyven év a magyar szállodás és vendéglősipar életéből. Budapest, 1931). A szállodát, mely 1914-ben nyílt meg, az első világháború kitörésének évében, Ágoston Emil és Hikisch Rezső tervei szerint építették (Művészet 1914. évf. 402–5; Magyar Művészet, 1926. 10. szám; Magyar Építő Művészet 1931. 1. szám).

FOTO:Fortepan. Adományozó/Donor: UVATERV.

A pesti Astoria nemcsak mint előkelő szálloda működött és működik, hanem – talán központi fekvése következtében is – időről időre más szerepeket is betöltött. Falán emléktábla örökíti meg, hogy 1918 októberének utolsó napjaiban a polgári demokratikus forradalom Nemzeti Tanácsa működött épületében. Később a Tanácsköztársaság egyik direktóriumának adott otthont. (A második világháború utolsó évében pedig különféle német katonai és rendőri alakulatok hadiszállása volt.) Talán történeti múltja magyarázza, hogy amikor az ötvenes évek naiv hevületében tucatszám szüntették meg hazánkban az angol jellegű szálló-, étterem- és kávéházneveket, akkor a tagadhatatlanul amerikai vonatkozású Astoria név mégis megmaradhatott. A név továbbélését persze még az is segíthette, hogy Leningrádban is Astoriá-nak neveznek egy régi hotelt.

Országh László