Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 477–479. oldal.

Európában talán csak egy ország van még, mely távolabb esik tőlünk, mint Skócia. Nem meglepő tehát, hogy nyelvünkbe nagyon kevés skót szó került át. Bár a skót mintáról mindenki tud nálunk, akinek csak szövetfélékkel van dolga, főleg minden nő, aki ad valamit öltözete változatosságára, de már e kockás minta skót nevét szinte senki sem ismeri vagy emlegeti nálunk. Ismerik azonban, ha már nem sokan is, a nevét az e mintát viselő szövetek egy fajának, amit ma a magyarban pléd alakban írunk. E szót már 1832-ben említette Harsányi Pál a Skócziának fejér lilioma, históriai románcos novella c. írásában, „durva, tarkán koczkázott plaid” alakban (Mulattató, szépliteratúrai gyűjtemény 7: 8). Pontos értelmezését olvassuk 1844-ben Tóth Lőrincz Úti Tárca c. művében, a skót felföld leírásában. „A highlandi öltözet... áll... egy darab koczkás gyapjúszövetből, mellynek neve: plaid, hossza 6 angol réf, szélessége kettő, ’s mellyet tágan, könnyedén a’ test körül öltenek úgy, hogy felső vége a’ bal vállon függ, a’ jobb karnak szabad mozgást engedve. Esőben a’ plaidet ránczba szedik ’s vállaik körül véve, magokat jól betakarják. Vadászaton, baromőrzésnél, háborúban e’ plaid ágyul ’s takaróul szolgál” (242–3).

A szó nálunk hamarosan elterjedhetett, mivel már két évre rá, 1846-ban a Heckenast kiadta Idegenszótárban is olvashatjuk: Plaid, ang. (pléd) rövid skót köpeny. Heckenast itt a szó német nyelvterületi ejtését adta. Az angolban a magánhangzó rövid nyílt e. Értelmezése nem helytálló, mivel a pléd mint ruhadarab minden csak nem rövid. Sőt szigorúan véve nem is köpeny, hanem mind a mai napig csupán egy nagy takaró, amit némileg az ókori római tógára emlékeztető módon viselnek. A pléd szó a mainál sokkal sűrűbben fordul elő múlt századi irodalmunkban, általában takaró, főleg utazáshoz használt, a derék és a lábak betakarására szolgáló, finom szövésű, meleg gyapjúpokróc értelemben. Rosti Pál mexikói utazásáról 1861-ben közzétett Úti emlékezetek Amerikából c. könyvében így emlegette: „vastag plaidemet a földre azaz a sziklára terítettem”, majd ,,a plaiddel betakarózva aludtam”, másutt: „A reggel hűvös volt, skót plaidemnek jó hasznát vettem” (172, 179). A skót itt nyilván nem csupán a takaró eredetére utalt, hanem kockamintájára is. A magyarországi jelentésalakulás során idővel elhomályosult ez a korábban lényeges kellék, az, hogy a pléd kockamintájú és gyapjúból készült. Justh Zsigmond 1888. január 14-én így írt Naplójában: „Bementünk az ebédlőbe, Sarah [Bernhardt] felhágott trónjára, beburkoltatta lábait egy bársony plaiddel”.

A múlt századi hazai szövegekben a szó majdnem mindig angolos betűképpel fordul elő, néha a franciásított plaide változatban is. Magyaros betűképpel elsőnek Bernáth Gazsi 1857-es humoreszkgyűjteményében, a Kaczagányokban olvashatjuk: „Hisz én plédet mondtam jó ember, ... nagy kendőt” (76). Ez az írásváltozat csak századunkban vált uralkodóvá. Kosztolányi Dezső a Bácskai Hírlapban közölt Heti levél rovatában 1905. február 19-én így írt Kossuth Ferenc érkezéséről a bécsi pályaudvarra: „Fáradtnak és a rendesnél is melankolikusabbnak látszott, amint utazó plédjét kezében tartva kocsijához sietett.” (Újra kiadva 1969-ben az Álom és ólom c. kötetben, 60.)

A pléd szó háromnegyed évszázados virágzás után az utóbbi évtizedekben meglehetősen kiszorult nyelvünk aktíve használt szókészletéből. Valószínűleg azért, mivel pótlására több egyenértékesünk van: takaró, lábtakaró, pokróc, terítő. De talán annak okán is, hogy ma már zárt gépkocsikban közlekedünk, nem pedig télen is nyitott konflisban, fiakkerben vagy fűtetlen vasúti kocsikban.

E szóval jelentéskör szempontjából szorosan összefügg a tartán szó. Ezen eredetileg a skót pléden látható, törzsenként, klánonként más és más mustrájú, de mindig élénk színű kockaminta értendő. Mivel azonban skót pléd nincs tartánminta nélkül, ezért ráértéssel az angol nyelvterületen is nagyon sokan nem mintát, hanem mintás szövetet értenek a tartán szón. Ez a jelentésingadozás a múlt századi magyar példákon is szemlélhető. Hübner János lexikona 1817-ben Stirling skót városról megjegyezte, hogy „szőnyegek, tartanok, ’s musselinek készítetnek itten” (5: 58). Hasonlóképpen szövetanyag, ruhadarab jelentésben használta Bölöki Farkas Sándor angliai naplójában 1831-ben: „A scotus regementek most is mezítelen lábbal s tartannal járnak. A tartant néha nemzeti ceremóniákkor viselik az elsőbbek is. Ez gyapjú szőtt csíkos matéria, zöld, veres, kék és fekete színekkel. Azt mondják, hogy a római öltözet nyoma” (1966-i bukaresti kiadás 350–51). Egy évvel később pedig a Közhasznú Esmeretek Tára a Felföld cikkében: „A nemzetségeket egymástól megkülönböztető jel a’ tartanon levő színek elegyítése volt… Felső ruhájok két résnyi széles és négy rés hosszú darab tartan volt, melly a’ testet széles, díszesen rendelt ránczokban vette körül; övvel szoríttatott a testre ’s még alsó része lefüggött, a’ felső a’ bal vállon keríttetett körül ’s a jobb kart szabadon hagyta. Esős időben köpenyegül szolgált ’s ha mind a két karjoknak szabadon kellett lenni, melyeken [= mellükön] ezüst csattal kapcsolták öszve” (4: 455). Hasonló értelemben ugyane lexikon Skótország c. cikkében, 10: 397.

Ugyanebben az értelemben írt Gorove István 1844-ben Nyugot c. útirajzában a skót nemzeti viseletről: „Uralkodó bennük a koczkás szövet, a tartan; testöket illy szövetű ümög fedi, de csak a térden felül ér (nadrágot nem viselnek)” (2: 78).

A tartán szó nem tudott nyelvünkben gyökeret verni, még annyira sem, mint a pléd. Nyilván azért, mivel köznyelvi használatban jelentése azonosult a plédével. Márpedig fogalomegyezés esetén nincs szükség két megjelölésre. A szó tehát már a múlt század közepére feledésbe merült, míg csak a közelmúltban teljesen megváltozott jelentéssel hirtelen újra fel nem bukkant, ezúttal műanyag neveként. Először 1965-ben kezdték emlegetni Budapesten az Universiade nevű nemzetközi sportmérkőzés-sorozat alkalmából. A Magyar Nemzet napilap 1968. november 21-i számában már ezt tudtuk meg róla: „Magyarországon nincsen tartanpálya, pedig Mexikóban már salak helyett ezzel a műanyaggal borították a futó-, az ugró- és dobópályákat. Mi viszont még nem tudtuk bevezetni a tartant, mert a pálya építése körülbelül 14 millió forintba kerülne.”

Később azonban a Népstadionban mégis létesült egy kisebb méretű pályaszakasz ebből a 13 mm vastagságú, a gumira emlékeztető, rücskös felületű műanyagból. Készítői, amerikai licenc alapján dolgozó nyugat-európai cégek a tartánt tekercselve, futószőnyeg alakjában hozzák forgalomba, vagy a helyszínen öntik a pályára és hengerlik. A tartán ára négyzetméterenként háromezer forint. Egyes nyugati országokban egész futballpályákat borítanak vele. Ilyenkor felülete a gyepet utánozza, csak annál sokkal tartósabb, egyenletesebb, és könnyebb tisztán tartani. A Népstadionban 1971 őszén létesített rekortan pálya a tartán anyag egy változata, amire a név második eleme is utal.

A kérdés csupán az, miért nevezik tartán-nak ezt a műanyagot, mi a köze a pléd mintázatához? Az elnevezés a gyártótól, a szabadalmas amerikai mamutvállalattól, a St. Paul városában székelő Minnesota Mining and Manufacturing Companytól származik. (A cég igazgatóságának 1969. január 6-i levelében foglalt közlés.) A cég már régóta gyárt – sok egyéb között – különféle ragasztószalagokat is (egy átlátszó fajtája nálunk cellux néven van forgalomban) és magnetofonszalagokat. Ezek Scotch tape (skót szalag) néven vannak forgalomban, s dobozukon mindig egy színes tartánminta látható mint bejegyzett védjegy. A tartán márkanév használatának egyik oka az, hogy ezáltal az új gyártmány (a műanyag sportpályaborítás) egy más területen régóta bevezetett és széles körökben ismert ábrára támaszkodhat. A másik ok érzelmi jellegű: a vállalatot eredetileg Skóciából kivándorolt személyek alapították Amerikában.

Eredetét illetően a pléd gél-skót szó, ’pokróc, takaró’ jelentéssel. Az angol nyelvben a XVI. század eleje óta van nyoma. A tartán, Bloch és Wartburg szerint valószínűleg az ófrancia tertaine, illetve tiretaine-ből ered (félig gyapjú-, félig vászonszövet), mely egy régebbi tiret alakon át visszavezethető az ókori Fönícia nagy hírű kereskedő- és kikötővárosára, Tyr-re (ma Sur néven Libanon államban), az ókori selyemipar egyik gócpontjára. Ernest Weekley etimológiai szótára kétségbe vonja ezt az eredeztetést, s a középangol szövegekben gyakori tarterne, középkori latin szövegekben olvashatók tartarinum név alapján a szövetnek nevében a tatár szót, tehát a textilféle kínai eredetének nyomát sejti.

A pléd és tartán szavaknak európai elterjedésében Logan Pearsall Smith szerint (The English Element in Foreign Languages) jelentékeny szerepe lehetett Walter Scott skót történelmi tárgyú regényei nagy népszerűségének is.

Országh László