Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 476–477. oldal.

E szót ma már csak elvétve halljuk. Úgy látszik, szókészletünk perifériájára, a régies terminus technicusok limbusába szorult. Pedig alig egy fél évszázaddal ezelőtt a budapesti emberek aktív szókészletében a gyakrabban használt elemek közé tartozott, így nevezték azokat a sűrűn közlekedő gyorsjáratú kis hajókat, melyek a Duna két partja között ingáztak, a budai oldalról a pestire és vissza, szállítva azokat, akik a hidakon való átmenést valamilyen okból lassúnak, kényelmetlennek találták. Ezek a hajócskák hosszú kényszerszünet után ismét járnak, de nagyon megcsökkent utaslétszámmal és már talán senki se nevezi őket propellereknek.

A szó a propellere (’előre hajt’) latin igéből a XV. században angol nyelvterületen alkotott to propel azonos jelentésű igének angol képzővel szerkesztett főnévi származéka: ’előre hajtó eszköz’. A főnevet ’hajót hajtó csavar szerkezet’ jelentésben először 1809-ben használta a gőzhajózás történetében oly nevezetes R. Fulton amerikai feltaláló. A részről az egészre, a hajócsavarról az ilyen csavarral hajtott gőzhajóra a szó jelentése az 1840-es években bővült ki, mégpedig amerikai területen. Innen terjedt el hamarosan s jutott el hozzánk is.

Az első csavargőzösök az amerikai nagy tavakon kezdtek járni az 1840-es években. Itt látta ezeket Nendtvich Károly is, aki 1858-ban megjelent „Amerikai utazásom” című könyvében Chicagóról írva megjegyezte, hogy "1849-ben 21 gőzöse, 18 propellerje, 39 briggje, és 125 schoonerje volt e városnak” (1: 200). Könyvében még két más alkalommal említi e gyorsjáratú kis személyszállító hajókat, egy ízben propellor alakban is (1: 175, 223).

A Duna pesti és budai partja között a propellerjáratok jó száz éve, az 1860-as évek végén indultak meg, ahogy dr. Csillag Miklós hajóskapitány monográfiájából, „A budapesti helyi és átkelési hajójáratok múltja, jelene és jövője” (1930) és egyéb forrásokból megállapítható. Az átkelési járatokat eleinte magánosok tartották fenn. 1873-tól 1917-ig a Budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási Rt. bonyolította le a forgalmat, 1917-től pedig a Mefter, azaz a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. A legelső járat a Plébánia tér (a mai Március 15. tér) és a Rudas fürdő között közlekedett negyedóránként, körülbelül ott, ahol ma az Erzsébet-híd áll. A járatnak és nevének népszerűségére vall, hogy budai kikötőjénél a hetvenes években egy egyemeletes Propeller Szálló nyílt, a mai hídfő helyén (Kunszt János: A Rudas gyógyfürdő monográfiája. 1947. 31). Ezt a szerény kis szállót 1896-ban bontották le, amikor az első, a szebbik Erzsébet híd alapozási munkáit elkezdték.

A Gellért-hegy és a Citadella a pesti alsó rakpartról nézve, a budai rakparton a Rudas fürdő épülete
(Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.016)

Mivel a Dunán ekkor még csak egy híd volt, a vonalakat és járatokat csakhamar szaporítani kellett a két városfél között egyre növekvő forgalom lebonyolítására (Pesti Napló napilap 1874. január 20-i száma). Az első forgalmi kimutatás megállapította, hogy a hidakat pótló propellerek 1875-ben hárommillió utast szállítottak át. Még ötven évvel később, 1925-ben, amikor már öt híd szolgált a forgalomnak, több mint egymillió utast vittek át a másik partra. A pesti propellerek átlag 60 fő befogadóképességűek voltak, de akadt a 13 csavargőzös között kétszáz személyes is.

Ezekben az évtizedekben a propeller elnevezést minden pesti ember ismerte és használta. (Vö. Pallas Nagy Lexikonja 1897-ben, 14: 244.) „Átkelési csavargőzöst” csak az a fajta bürokrata lelkű egyén mondott, aki ma „géperejű bérkocsit” mond taxi helyett. Sőt a lakosság jelentős hányada a bizalmas-tréfás hangulatú propi szóval élt (MNy. 13: 91). Népnyelvi szinten élt a propella változat is. Mindhárom elnevezést a második világháború szorította ki a használatból. 1944 őszétől a rendszeres átkelési járatok több mint egy évtizeden át szüneteltek. Mai forgalmuk elenyészően csekély, mivel a főváros közlekedési rendszere gyökeresen átalakult, így nevük is feledésbe merült.

A propeller szónak eredeti angol hajtócsavar, illetve hajócsavar jelentése (mely az angolban ma is a legélőbb jelentés) a magyarban aránylag későn jelentkezett és viszonylag ritka jelenség volt. Szerepel 1877-ben Martin Lajos egy értekezésében a propeller felületéről szólva, vagy Tóth Béla 1892-es tárcalevelében a propeller-kerék összetételben. Hajtócsavar jelentésben segített a szót elterjeszteni a repülés fellendülése évszázadunk elején. A repülőgépek légcsavarját nevezték akkor egy ideig propellernek. Így például Zsélyi Aladár „A repülőgéptechnika alapelvei” című könyvében 1909-ben, vagy Révai Nagy Lexikona 1922-ben (15: 718). Műszaki és jelentésbeli szempontból az volt e jelentésbővülés lényeges eleme, hogy míg a hajók propellerje a jármű farán volt, és előre tolta a hajót, a repülőgépeké a készülék orrán pörgött, és előre húzta a gépet. A szónak az új jelentésben divatot adott Louis Blériot akkor óriási szenzációszámba menő motoros repülése Pesten a mai IX. kerületi József Attila lakótelep helyén elterülő pusztaságon 1909. október 17-én. Kosztolányi Dezső, akinek a magyar nyelvvel kapcsolatos minden kijelentésére érdemes felfigyelni, egy 1910-ben írott tárcájában a propellert hadaró néven emlegette (kiadva az „Álom és álom” című kötetben 1969-ben, 439). Ez a magyar szó nem honosodott meg, az angol szó helyére a harmincas évek során a légcsavar lépett.

Országh László