Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 479–480. oldal.

E szón köznyelvi síkon forgópisztolyt értünk, azaz olyan többlövetű marokfegyvert, melynek töltényeit a rászerelt forgódob juttatja az elsütőszerkezet elé. A szó az amerikai angol nyelvterületen keletkezett, latin revolvere ’megfordít’ igéből alkotott angol to revolve ’forogni stb.’ ige főnévi származékaként: revolvere = forgó valami. Már az angol főnév első megjelenésekor, 1835-ben, a Samuel Colt cég szabadalmi leírásában ’forgópisztoly’ jelentésben szerepelt. A fegyver történetének első száz esztendejével A. W. F. Taylerson háromkötetes monográfiája, The Revolver (London 1965–1971) foglalkozik.

Európában a szó az Amerikát jártak útleírásaiból vagy Amerikával kapcsolatos szépirodalmi művekből terjedt el. Angliai elterjesztésében szerepe volt Dickens ismert regényének, Martin Chuzzlewitnek (1843–1844), a francia nyelvterületen pedig Victor Hugónak (Les Travailleurs de la Mer, 1866, bár az utóbbi nyelvben már 1853-ból is kimutatható). Magyar szövegben Nendtvich Károly használta „Amerikai utazásom” c. könyvében 1858-ban: „Ezen délután egyetlen Revolvert sem lehete a városban találni, miután a félénkek kettős árért mind bevásárlák” (1: 239). A szerző a revolver szót megcsillagozta és lapalji jegyzetben hozzáfűzte: „A Revolver alatt 6 csövű pisztoly értendő, melylyel a kakas egymás utáni felhúzása után hatszor lehet lőni.” László Károly pedig, az amerikai Kossuth emigráció egyik tagja 1887-ben Budapesten közzétett Naplótöredékek c. könyvében leírta, hogyan védték Kossuthot New Orleansban 1852. március 30-án: „Mi környezői... kardokkal, revolverekkel fegyverkezve, tusára is elhatározottan, ha kell, Kossuthért, elkísértük őt a Lafayette-térre s az ott felállított állványon körülfogtuk” (209). Mivel László az 1887-i közzététel előtt feltételezhetően átsimította egykori feljegyzéseit, nem tudhatjuk, hogy az eredeti 1852-es naplószövegben is szerepelt-e már a revolver szó.

A hatvanas években már egyre gyakrabban olvashatjuk e szót, s nem csupán útleírásokban. A Bérczy Károly által szerkesztett Vadász- és Versenylapokban, a lőfegyverekről szóló szakcikkekben nem ritka a revolver szó. Belányi Ferenc, az első Amerikában játszódó magyar regény, a Vadonban (1865) szerzője unos-untalan használta. Nyilván így akart hiteles, hamisítatlan couleur locale-t biztosítani egyébként csekély értékű írásának. Babos Kálmán idegen szavakat magyarázó szótára 1886-ban már regisztrálta, „több csövű lőeszköz, túlforgó” értelmezéssel. Különösképpen azonban az első nagyobb szabású angol–magyar Szótár, Bizonfy Ferencnek az Egyesült Államokban készült műve 1878-ban még nem.

A forgópisztoly jelentésű revolver nyelvünkben néhány összetételnek lett első tagja, mint revolverlövés, revolvergolyó, revolvertok stb., majd megjelentek származékai, a revolveres melléknév, és a nyolcvanas, kilencvenes években a revolverez ige is ’megtorlással fenyegetve zsarol’ jelentésben. Csíky Gergely Mukányijában (1882) már magának a főnévnek is megtaláljuk ezt a ’zsarolás’ jelentését: „Azt gondolod, revolverrel dolgozom?”

Századunk húszas–harmincas éveiben a revolver szónak angol etimológiai alapjelentése, a ’forgó’ is megjelent a revolvereszterga összetételben, nyilván angliai szerszámgép-behozatal eredményeként. (Egy korai példa rá olvasható a Pesti Napló napilap 1928. január 13-i számának hirdetéseiben.) Pávó Elemér 1938-i Idegen–magyar műszaki szótára regisztrálta, s magyarítására az ismétlő eszterga megnevezést ajánlotta. Ez az angol kezdetű összetétel ma is él nyelvünkben. Maga a revolver szó az angolban sokféle forgatható eszköz, alkatrész megnevezésére is használatos. Ilyen néven hirdet például egy ismert londoni bútorgyártó cég egy forgatható tengelyű íróasztali karosszéket is.

Országh László