Legújabb kori nyelvművelésünk egyik legismertebb képviselőjének 90. születésnapjára gazdag tartalmú kötetet jelentetett meg a Tinta Könyvkiadó: A nyelvész emberközelből – Grétsy László.

Interjúkötetnek látszik, hiszen a terjedelem zömében a szintén jeles nyelvész, Erdélyi Erzsébet – inkább beszélgetőtársként, mint interjúvolóként – kérdéseket tesz fel, s rájuk rendre megkapja a válaszokat. Ám a kérdésekben jó néhányszor megjelennek a kérdezőnek a tárgyhoz nem szorosan kapcsolódó saját információi is. Például, hogy a nemzetközi hírű, bukfencező röpmodorú, Kőrösi keringő néven ismert díszgalambfajtára miért mondták/mondhatták a helybéliek, hogy purcli vagy prucli. És az sem megszokott interjúelem, hogy a megkérdezett a maga említette tanulságos példaszavai után zárójelben közöl aprólékosan pontos vonatkozó könyv- vagy folyóirat-lelőhelyet.

Grétsy László és Erdélyi Erzsébet

Mindez cseppnyit sem csökkenti az „interjúkötet” értékeit. Sőt, gazdagítja az interjúalanyról rajzolt képet, gazdagítja az olvasóhoz eljuttatott tartalmat.

A többletértékekre már az első fejezet is bizonyság. Ha az interjúvoló és az interjúalany tegezik egymást, előtte elmondják – ez a médiaszokás –, hogy ezt azért teszik/tehetik, mert együtt jártak iskolába, mert a házastársuk a másikénak unokatetvére és így tovább, és így tovább. Esetünkben az derül ki, hogy Erdélyi és Grétsy sok-sok évig munkatársak voltak – de a fejezet nem erről szól, hanem arról, hogy nyelvünkben a tegezés, a magázás és általában másnak a megszólítása hogyan is alakult ki, formái hogyan változtak a legutóbbi századokban.

Grétsy László dedikál az Ünnepi Könyvhéten [TINTA Könyvkiadó archívuma]

A továbbiakban a kötet a beszélgetőtárs kalauzolásával a főhős életalakulását követi. Megtudjuk, hogy Grétsy idősebb testvéreitől ötévesen megtanult olvasni, képet kapunk a háborúban kezdődött iskolaévekről, majd az egyetemi esztendőkről, amikor tudatosult benne, hogy jövője a nyelvészélet. Részletesen szól a kötet az aspirantúra ideje alatti kutatásokról, az akkor megírt disszertációról s az abból lett könyvről: A szóhasadás. A kötetcím egyszersmind terminus technikus. Grétsy leleménye, a tartalma pedig az, hogy – mint erre az említett példák (bozontos~bozótos, csekély~sekély, vacak~vacok) utalnak – egy szóból kevéske változtatással egy különböző jelentésű másik úgy jön létre, hogy közben az eredeti is megmarad.

Az ünnepelt pályakezdőként az MTA Nyelvtudományi Intézetében kezdett dolgozni különféle feladatkörökben, munkatársként, majd vezetőként. Ott töltött három évtizedet, majd évtizednyinél tovább volt az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán a magyar nyelvi tanszék vezetője.

Erdélyi bőséggel idéz Grétsy hajdani kollégáinak elismerő, dicsérő emlékezéseiből, sorolja különféle kitüntetéseit. A kötet megerősíti a már régen tudottakat, hogy a megszólaltatott legjellemzőbb műfaja nem a nyelvtudományi nagyeposz, hogy ő az írott és mondott nyelvészeti kispróza, a nyelvhelyességi „egypercesek”, a megértő nyelvhasználati tanácsok, a közérthető nyelvművelő felcsillantások nagymestere.

Csak ízelítőnek néhány – és csak a legutóbbi évtizedből való! – maga írta-szerkesztette kötet címe (szintén a Tinta Könyvkiadónál jelentek meg): A szavak ösvényein, Anyanyelvi séták, Anyanyelvünk tájain. Melléjük sorakozik seregnyi társszerzőkkel-társszerkesztőkkel alkotott munka, egyebeken kívül a Hivatalos nyelvünk kézikönyve, a Nyelvművelő kézikönyv, a Nyelvművelő kéziszótár.

És nem lehet említetlenül hagyni két különleges könyvet: A mi nyelvünk című, az Országos Erdészeti Egyesület kérésére (!) megszületett félezer oldalas válogatást magyar íróknak, költőknek a nyelvünkről írott műveiből, valamint a hasonló terjedelmű, a Nyelvi játékaink nagykönyve című „Grétsy-letehetetlent”.

Mindezekről sok szó esik a beszélgetőtársak között, mint ahogy arról is, hogy Grétsy László több nyelvészeti folyóiratot szerkesztett, jó néhány lapban volt-van nyelvi rovata, sok tucat újságnak írt több-kevesebb hosszabb-rövidebb nyelvművelő, a nyelvhasználatot segítő, gazdagító cikket, tartott több ezer ismeretterjesztő előadást.

Erdélyi tapintatos érdeklődéssel kérdezi beszélgetőtársát a magánéletéről. És kiderül: a „Tanár úr” fiatal korában sportolt, máig rendszeresen tornázik, szeretett és szeret énekelni-énekelgetni, kedvenc családi időtöltésként említi a kirándulásokat, a színházba járást. A kötet gazdag képanyagában sok családi kép is elénk tárul. A színes sorozatot két dédunoka képe koronázza.

Daniss Győző