Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2022-es falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Coloured figures of the birds of the British Islands (Issued by Lord Lilford. I–VII. vol. Thomas Littleton Powys, Thorburn Archibald. London, 1895–1897, R. H. Porter). A madarak leírásának forrása Jakabb Oszkár Madárnévkalauz című műve.

búbos banka (Upupa epops)

A búbosbanka fejét egy felmereszthető és lekonyítható tollbóbita ékesíti. Innen a szaknyelvi névadás. A köznyelvi ganajmadár elnevezés táplálkozásmódjával függ össze: „Hosszú csőrével leginkább a ganéjt, trágyát turkálja kukacok, pondrók után kutatgatva” (Chernel). Hangutánzó népies nevei: babuta, bubuta, jututu, hupupmadár stb., amelyek a madár jellegzetes háromtagú up-up-up v. pu-pu-pu hangját adják vissza.

vörösbegy (Erithacus rubecula)

A vörösbegy az erdő fényszegény mélyének a madara, erről vallanak nagy szemei. Hangulatos, kissé melankolikusnak tűnő, változó hangerejű és tempójú éneke a tavaszi erdő egyik legszebb hangja. Alkonyatkor gyakran hallani reszelős, cetteregő hangját is, amely kissé az ökörszem cserregéséhez hasonló. A nyirkos talajú, dús aljnövényzetű lombos és vegyes erdőkben, galériaerdőkben, patakvölgyekben gyakori, részben állandó madár. Neve rozsdavörös mellére utal. Érett csipkebogyószínű begyéről kapta a csipkemadár népi nevét.

csüllő (Rissa tridactyla)

A csüllő a nyílt tengerek madara. Magyarországon ritka téli vendég. Neve onomatopoetikus, azaz hangutánzó.

barázdabillegető (Motacilla alba)

Magyarországon gyakori fészkelő. Hangja tisztán csengő csíz-itt-csí-zik, cie-vitt, cilip-cilip. Magyar szaknyelvi nevére jól rászolgál: a szántóvetőt követve a barázdából fölszedi, amit az ekevas kifordít. Ahol csak előfordul, nyughatatlanul futkos ide-oda föl-fölrebbenve, közben meg-megállva, farkát le-föl billegetve, lépegetés közben fejével biccentgetve.

csonttollú (Bombycilla garrulus)

Népi nevei: (kontyos v. búbos) fenyőmadár, élőhelyére, ill. bóbitájára utalva; borókapapagáj, mert gyakran fejjel lefelé kapaszkodva szedegeti a bogyókat a bokrokon, valamint a tarka tollazat alapján; muszkaseregély, mert hozzánk idegen földről (északkelet felől) rendszertelenül, csapatosan érkezik, mint téli vendég. Hívó hangja: magas szriii v. zring-szerű ciripelés. A csapat, ha kórusban szól, olyan, mintha apró csengettyűk szólnának. A karevezők tollcsévéinek a csúcsán piros, pecsétviaszszerű, cseppformájú szarukinövés látható. Ezek a „csonttollak”, amelyekről a faj a magyar és az angol tudományos neveit kapta

nagy őrgébics (Lanius excubitor)

A nagy őrgébics a nyílt területek, vadkörtefás legelők, gyümölcsösök, fasorok madara. Nevére méltán rászolgál, mert vártamadárhoz illően őrködik környezetén. Figyelmét semmi sem kerüli el. Ragadozó közeledtét már messziről jelzi. Hajdan a solymászok, éberségét kihasználva, segítségével fogták be a sólymokat. A nagy őrgébics Magyarországon októbertől áprilisig figyelhető meg. Innen a köznyelvi neve: téli gébics. Hamvasszürke feje és háta alapján hívják szürke gébicsnek is. Egyéb népies nevei: szarkagábor, szarkagébics a csörgő-cserregő hangja alapján; fejesgébics, aránylag nagy feje miatt; továbbá: bábaszarka, amely áttételesen horgas csőrére (vasorrú bába) és ragadozó életmódjára is utal. Béldi Miklós jegyezte föl ’egérispán’ nevét Erdélyből.