Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Cultura.hu, 2014. március 14.

“A történelem során ezerszám születettek és tűntek el nyelvek. Zömükről semmilyen ismeretünk nincs, ráadásul egy eltűnt nyelvről a mai nyelvészet eszközeivel megszerezhető ismeret hiányos marad.”

A napokban (2014 - a szerk.) jelent meg a TINTA Könyvkiadónál Kicsi Sándor András tollából a Kihalt nyelvek, eltűnt népek című könyv. Ebből az alkalomból beszélgetett vele Cserháthalápy Ferenc.

A Kihalt nyelvek, eltűnt népek című könyv 100 kihalt nyelvet ír le. A kötetben ismertetett eltűnt népek és nyelvek között vannak a történelmi tanulmányok miatt sokak számára ismerősen csengők is: akkád, avar, besenyő, dák, etruszk, gót, hun, jász, kun, latin, ószláv, sumer, szanszkrit, vandál. Megtaláljuk jó néhány olyan kihalt nyelvnek is a bemutatását, melyekkel sokan most találkoznak először, hiszen valamikori beszélőik vagy Európától távol éltek, vagy nem voltak a világtörténelem fontos szereplői.

A kötet végén Földrészenkénti mutató található, amelyből megtudjuk, az ismertetett kihalt nyelvek közül hány található az egyes kontinenseken: Afrika 5, Amerika 6, Ausztrália–Óceánia 1, Ázsia 49, Európa 39.

Cserháthalápy Ferenc: Honnan jött a könyv ötlete?

Kicsi Sándor András: Egyértelműen a TINTA Könyvkiadó ötlete volt, Kiss Gábor kiadóvezető keresett meg a felkéréssel. Analógiaképpen persze érdekes, hogy a kihalt nyelvek ügyét Németországban az esetenként merészen újat vállaló müncheni C. H. Beck kiadó karolta fel. Beckék annak idején a kulturális szótár műfajának kialakítói közé tartoztak.

Régebbi a TINTA Könyvkiadóval a kapcsolat?

Nagy örömömre már lassan 15 éves. A Libri Könyvpalotájának megnyitóján mutatott be E. Bártfai László a kiadó vezetőjének, Kiss Gábornak, s már ekkor megkaptam tőlük első feladatomat, nevezetesen a Magyar ellentétszótáron (megjelent 2012-ben) való munkálkodást. Később kiderült, hogy Kiss Gáborral egy időben jártunk egyetemre, sőt jelenleg a közös múlt feltérképezésekor általános iskolás korunkban, a Kis Matematikusok Baráti Körénél tartunk.

Kihalt nyelvek, eltűnt népek? Miért lett divatos korunkban a nyelvhalállal foglalkozni?

A nyelvek sorsa nem elsősorban kvalitásuk, hanem beszélőik sikere szerint alakul. A XX. század elképesztő nyelvi fordulatokat hozott, amiben a gyarmatosítást követően megerősödő államok nemzeti nyelveinek születése a leglátványosabb. Európa a domináns, hegemón, másokat könyörtelenül veszélyeztető, sőt legyűrő nyelvek bölcsője. A gyarmatosítás révén egyedi expanziót mutató földrészről indult világhódító útjára az angol, a spanyol, a portugál, a francia és az orosz. A XX. század több, már egyértelműen önálló államiság megszületéséhez kapcsolódó, többé-kevésbé tudatosan tervezett új nyelv sikerét hozta (indonéz, filippino, szuahéli, újhéber). Az ellenkező véglettel, a nyelvi siker mellett a teljes kudarccal, a nyelvhalállal való foglalatosság fellendülésének fő hullámai az 1970-es évektől az Amerikai Egyesült Államokból erednek, s itt is részben lelkiismereti okok magyarázhatják (számos kihalt és kihalófélben levő indián nyelv az ország területén), részben pedig elővigyázatosság (az olvasztótégellyel szemben rezisztens spanyol anyanyelvűek, ázsiai bevándorlók).

Hogy változik a nyelvek száma az évszázadok során?

A történelem során ezerszám születettek és tűntek el nyelvek. Zömükről semmilyen ismeretünk nincs, ráadásul egy eltűnt nyelvről a mai nyelvészet eszközeivel megszerezhető ismeret hiányos marad. A korábbi századok szerencsés nyelvei lejegyzett hagyománnyal rendelkeztek. Ilyen különösen szerencsés nyelv volt a latin is, amely sikerét nemcsak beszélői hódításainak, hanem jelentős részben a lejegyzésére szolgáló betűírás intézményesülésének köszönhette. A nyelvek száma folyamatosan csökken, s drámai változásokat jósolnak: a ma beszélt kb. 6 ezer nyelv 90 százaléka száz éven belül kihal. Elsősorban a kreol nyelvek kutatói idézik előszeretettel Max Weinreich (1894–1969) lettországi születésű amerikai jiddis szakértő híres mondását: egy nyelv egy dialektus hadsereggel és flottával. (Jiddisül: a sprakh iz a dilekt mit an armey un flot.) Egy nyelv létét elsősorban az azt képviselő erős állam garantálhatja. Éppen a lettek ápolják nagy gonddal a helyi állam megteremtésében élenjáró lívek kihalófélben levő nyelvét, a finn és észt nyelv rokonáét. Amennyiben egy nyelvközösséghez való tartozás vonzó marad, magát a nyelvet sem kell félteni.

Kicsi Sándor András

Hallva a születik és a meghal szavakat a nyelvekkel kapcsolatban, felmerül a kérdés: a tudomány gyakran használ metaforákat?

A tudomány analógiákra, metaforákra épül. Éppen egy nagyszerű és kivételesen sokoldalú magyar nyelvész, Fónagy Iván (1920–2005) mutatta be több nyelvészeti hagyomány alapján, hogy a hangtan műnyelve metaforikus eredetű ugyan, de e sajátos kifejezésmód távolról sem művészi célokat szolgál, hanem a szakmai követelményeket elégíti ki. Kognitív nyelvészetünk mestere, Kövecses Zoltán példatáraiból is kiderül azonban, hogy “a halál elutazás” metafora szomszédságában ott “a szerlem elutazás” metafora is. A kihalt nyelvek szomszédságában ott vannak a már hipallagéval értelmezhető “szerelmes nyelvek” is.

Miért halnak ki a nyelvek?

A nyelvhalál három főbb típusát szokás megkülönböztetni. A hirtelen nyelvhalál kiváltó oka a beszélőközösség viszonylag gyors eltűnése, leggyakrabban valamilyen természeti katasztrófa vagy járványos betegség következtében. A radikális nyelvvesztés politikai körülmények hatására következik be, mikor a beszélők külső nyomásra adják fel a nyelv használatát. Ez kisebbségi helyzetben, elnyomás, etnikai tisztogatás során történhet meg, amikor a nyelvcsere önvédelmi stratégiaként működik. Az átmeneti kétnyelvűség jellemezte fokozatos nyelvvesztés egy nyelv visszaszorulása, funkcióinak feladása egy domináns nyelv javára. Az eleven nyelvek azonban, a kis nyelvek is folyamatosan rivalizálnak, szinte háborúznak, s minden új funkció elnyerése, használatának legalább megőrzése, minden az adott nyelven készült irodalmi értékű alkotás sikere az adott nyelv presztízsét növeli, győzelmecske.

Ki foglalkozik idehaza és külföldön a nyelvek kihalásával?

Sokan foglalkoznak ezzel a témával. Magyar nyelvterületen alighanem a kolozsvári Péntek János professzor, az MTA tagja a legkiemelkedőbb kutató, aki valóságos iskolát hozott létre e tudományág művelésére. Korábban úgy láttam, nem volt szerencsés elfordulnia mindkettőnk egyik kedves terepe, az etnobiológia felől, ma azonban az egész magyarság számára fontos küldetésének tartom e tudományág művelését. Jelen voltam akadémiai székfoglalóján (2005. április 11.), amiből kiderült, hogy kisebbségben egy-egy nyelv (az ő példáján: az erdélyi magyar) sorra vesztheti el funkcióit, s az egyes papok, pedagógusok, egészségügyi, sőt irodai dolgozók felelőssége ebben a tekintetben a kisebb településeken is óriási. Nem szabad elhárítani éppen ezt a felelősséget egyre feljebb mutatva. Kötetem írásakor külföldi példaképem a német Harald Haarman volt, aki munkáiban különös figyelmet fordít a történelmi szempontokra.

A kétnyelvűség a nyelvhalálhoz vezető út?

A nyelvhalál talán legjellegzetesebb nyelvi előjele a kétnyelvűség, ám léteznek más kulturális előjelek is, így bizonyos intézmények (ideértek szokásokat is) sorvadása. A két- meg többnyelvűség azonban a történelmi példák (Róma, Elő-Ázsia) alapján nem okvetlen vezet nyelvvesztéshez. A felelős döntéshozóknak azonban ismerniük kell ezeket a példákat, hogy a féltett anya- és államnyelv ne szorulhasson ki bizonyos funkciókból. A kámzsás vén kaszás nem elsősorban eufónia (jó hangzás), bonyolult vagy szegényes grammatikai struktúra alapján válogat a nyelvek között, egy nyelv fennmaradása elsősorban a nyelvhasználók vitalitásán, intézményeik hatásfokán múlik. Regisztrálhatók persze a nyelvváltozás univerzális törvényei, nyilvánvaló tény bizonyos nyelvtípusok kiveszése, egyértelmű sorvadása. Ezen szabályok kellően általános megfogalmazásához alighanem elsősorban a keletkező nyelvekkel foglalkozó kreol stúdiumok jelentik a legfőbb segítséget. (Valószínűleg a jelnyelvek jelentőségének hazai nyelvészetbeli eltúlzása is ezen igény következménye.) A társadalmi szerkezet és a nyelvi struktúra közvetlen összefüggését, társadalomtípusok és nyelvtípusok megfeleltetését képviselte Ny. J. Marr (1865–1934) orosz nyelvész stadiális tipológiája, s akadtak, akiket a matriarchátus és az ergatív mondatszerkezet együttes előfordulása nyűgözte le, késztetett elsietett hipotézis felállítására.

Kicsi Sándor András: Kihalt nyelvek, eltűnt népek

Rátérve a könyvére, a tárgyalt kihalt nyelvek hogy oszlanak meg földrészek szerint?

Védett földrész nincs, Európában azonban a helyzet ma viszonylag megnyugtató a kis nyelvek számára. A jól dokumentálható nyelvhalál talán Amerikában volt a leggyakoribb. Ennek ellenére könyvem fele jelentős kultúrát képviselő ázsiai kihalt nyelvekről szól, több mint harmada európaiakról, Afrikát öt, Amerikát hat, Ausztrália-Óceániát mindössze egy szócikk képviseli. A színtér szerint európai, nyelvcsalád szerint indoeurópai nyelvek körében látványos visszaszorulást mutattak a keltákéi, akik az időszámításunk kezdete táján a legelterjedtebb népességet alkották Európában.

Milyen magyar vonatkozású kihalt nyelveket tárgyal?

Könyvemben röviden tárgyalok uráli rokon nyelveket (kamassz, merja, muroma), s a magyarság őstörténete során jelentős népeket több önálló szócikk képvisel (alán, avar, besenyő, bolgár-török, jász, kazár, kun stb.). Nem tartom szerencsésnek, hogy a messzi múlt homályából olyan valószínűtlen rokonítások is elevenek, mint a sumer–magyar vagy az etruszk–magyar nyelvrokonság, ám a kötet etruszk és sumer szócikke alapján is e tanításokat bízvást el lehet vetni.

Milyen nyelveket beszéltek az elmúlt két évezredben a Kárpát-medencében?

A rómaiak keltákat hódítottak meg itt, majd háborúztak a dákokkal, szövetségre léptek a szarmatákkal (jazigokkal). Később színre léptek sorra a gepidák, a gótok, a szarmaták egy következő hulláma, az alánok, a hunok, a longobárdok, az avarok. Utóbbiak 568-tól uralták a Kárpát-medencét, véget vetve a germán törzsek 600 éves folyamatos betelepülésének. 670 körül jelentek meg a bolgár-törökök, egyes vélemények szerint már magyarok. Az avarok uralma a VIII–IX. század fordulóján szűnt meg, s a térséget elsősorban szlávok népesítették be. A magyar honfoglalás a IX–X. század fordulóján zajlott le, s később további népcsoportok (besenyők, németek, jászok, kunok stb.) is betelepültek. A Kárpát-medence azonban a honfoglalástól a magyar nyelv hazája. A földrajzi környezet elszigeteltségének kedvező foka elősegítheti nyelvek fennmaradását, amire jó példa Hainan szigete (a kínai mellett ausztronéz és kam-thai nyelvek, sőt miao is), a környékünkön pedig egészen különleges félszigetek váltak nyelvi rezervátummá: Krím (egykor görögök lakták, majd különböző barbárok, köztük gótok, majd különféle törökök, hol görög, hol török, hol jiddis nyelvű zsidók, ukránok, oroszok), Isztria (hosszú ideig őrizve a dalmát, isztroromán, sőt csa-horvát nyelvet). A geopolitika alakulása tette lehetővé a magyar nyelv kialakulását és fennmaradását, majd részben visszaszorulását, s a földrajzi környezetnek is jelentős szerepe volt abban, hogy nyelvünk a Kárpát-medencét, az akkori, még természetesebben alakuló országhatárokat áttörve különösebb expanziót nem mutatott, bár a XX. század első felében a legnagyobb magyar városok között Budapest után hol Clevelandet, hol Bukarestet emlegették.

Kicsi Sándor András: Osztályozó nyelvészet

Min dolgozik most?

Esszéírói és könyvismertetői munkásságom igyekszem kiteljesíteni, serényen jegyzetelek. Egy másik kiadóval fáradozunk A fák, a kakukk és a rovarok című etnobiológiai tárgyú kötetem megjelentetésén. Hamarosan elkészül a 2007-ben az Orpheusz Kiadónál, még Deák László (1946–2009) idején megjelent Konyha és lélek című gourmolingvisztikai könyvem folytatása is. Egyik amerikai példaképem, Adrienne Lehrer nemcsak a modern szószemantika egyik megalapozója, az antonimák frappáns elrendezője, hanem a sütés-főzés igéi univerzáliáinak kutatója, az ételek megnevezésének szakértője, s a borról való beszélés néprajzának klasszikusa.

Cserháthalápy Ferenc