Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: konyvterasz.hu, 2021. 09. 07.

Jó tudni, hogy a kocsi szavunkat a szekérgyártásáról híres Kocs község adja, és a névadó közlekedési eszköz hátsó kerekei nagyobbak voltak az elsőknél. A magyar nyelv hatvanezer szavából válogatott Benkóczy György: két és fél ezer kifejezésről mesél el számos érdekességet ez az igen izgalmas könyv. Nem csupán ismerteti egy-egy szó eredetét, de feleleveníti a hosszabb-rövidebb időre visszanyúló, teljességgel ismert vagy csak sejtett históriáját is.

Benkóczy György (1911–2003) tanár volt. Tanár az iskolában és tanár – szóban, tettben, írásban – iskolán kívül is. Ez utóbbi tevékenységének egyik érdemes dokumentuma volt az 1996-ban csak kevés példányban megjelenhetett, most a Tinta Könyvkiadó jóvoltából (a Mesterművek sorozat XX. köteteként) viszont sokkal többek kezébe eljutható Rejtelmes anyanyelvünk főcímű, Magyar szócsoportok eredete alcímű munka.

A kötet a szó legszorosabb értelmében nem szakkönyv. Zömében nem is a szerző önálló nyelvtörténeti kutatásain alapszik, hanem szakkutatóknak A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára című, 1967 és 1984 között megjelent négy hatalmas kötetes produktumából való merítés. Vagy amint ezt a kötetet bevezető Lectori salutem meghatározza: „nem plagizálás, hanem közvetítés”. Közvetítés avégett, hogy az etimológiai szótár tizenkétezer szócikkének hatvanezer szavából két és fél ezer az érdeklődő nem-szakemberek elé táruljon. Olyképpen, hogy a szerző a szótáróriásból „köznyelven” ismerteti egy-egy szó eredetét, annak hosszabb-rövidebb időre visszanyúló, teljességgel ismert vagy csak sejtett históriáját.

Nem tagadva azt sem, ha némelyik hajdani kifejezés születéséről semmit sem tudunk, legföljebb néhány évszázaddal, akár csak pár évtizeddel ezelőtti megjelenéséről van bizonyságunk. És egy-egy szóhoz legtöbbször maga is hozzáteszi a szavaknak a valóságba gyökerezettségéhez kapcsolható nem szaknyelvészi, hanem más területekről való gazdag ismeretanyagát, olyan tudásdarabokat, amelyeknek az „alapszótárban” természetszerűleg nincs helyük.

Több ezer szóból válogatott

A „merítés” tipikus példája a gyógy, gyógyul eredetének bemutatása. Benkóczy így „közvetíti” a tengernyi adatot közlő szakszócikket (annak alig tizednyi terjedelmében): „Azonos eredetű a jó melléknévvel, amely már 1078-ból adatolt, régi magyar alakja jóg. A szó elején lévő j > gy változás nem ritka a régiségben, ilyen például a jalog > gyalog, a jöker > gyökér.”

A „hozzátétel” példája lehet pedig az íj ismertetése. A szerző átveszi a szótárból, hogy a szó – talán uráli – eredetében nem lehetünk teljességgel bizonyosak. Aztán bekezdésnyi hosszban mondja el, hogy hajdan a fegyver fából való két karját csontlemezekkel erősítették, nyírfakéreggel borították, valamint, hogy honfoglaló eleink a maguk jóval hatékonyabb, bár nedvességtől esetenként használhatatlanná váló visszacsapó, másképpen reflexíjukat puha bőrtokban tartották, s amikor szükségük volt rá, azt bal oldalt erősítették az övükre.

Hasonló módon idézi elénk a kocsi szót. Nagyon sokan tudják/tudhatják az etimológiáját, hogy a szekérgyártásáról híressé lett Kocs község nevét őrzi, s talán azt is, hogy a szó néhány más nyelv szótárában is helyet kapott. A kötetbeli többlettartalom, hogy a hajdani és névadó közlekedési eszköz hátsó kerekei nagyobbak voltak az elsőknél, hogy a kocsiszekrényt szíjjal függesztették föl, valamint, hogy három ló volt a „motorja”.

Eltér a megszokott rendtől

Szép számban vannak a kötetnek az etimológiai szótárban még nem szerepeltethetett „vadonatúj” szavai is, az ezek eredetéről, rövidke addigi magyarországi életéről a szerző a maga friss olvasmányai, tapasztalatai alapján számol be olvasóinak.

A Rejtelmes anyanyelvünk szerkezete eltér a szótárak megszokott rendjétől. A bemutatott szavak, szókapcsolatok nem ábécérendben követik egymást, hanem szócsoportokban, egy-egy nagyobb tárgykör önálló fejezeteibe sorolva élik – gyakran jeles költőinktől, íróinktól vett példákkal színesített – életüket. Csupán ízelítőnek néhány fejezetcím: Ősmondatok – mondatszavak, Köznévvé vált tulajdonnevek, Történelmi tévhitek, Állatvilágunk, Egy kis számtan, Ruha teszi az embert, Tanulj, tinó, Művészetekről – külsőleg, Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál! – és így tovább. E felépítésnek köszönhetően nem kell szavanként előre-hátra lapozni, ha egy-egy tárgykör, egy-egy valóságdarab szókincsének eredetére vagyunk kíváncsiak. A csupán egyetlen kifejezés, fogalom történetét ismerni akaróknak pedig segít a kiadónak a kötet végére illesztett szómutatója.

Tárgykörök, valóságdarabok szerint

A szómutatón kívül segíti az eligazodást az említett Lectori salutemen kívül a nyelvünk korszakait (mai lábjegyzettel pontosabbá téve) soroló, a finnugor alapnyelv néhány jellemző sajátosságát bemutató, a legfontosabb nyelvészeti fogalmakat magyarázó fejezet, valamint a szerző leányának az édesapja életútját megrajzoló írása.

Tárgyánál fogva Benkóczy György könyvének új kiadását sem kell/lehet egyvégtében elolvasni – hiszen végül is: szótár. Az „eligazító” fejezetek után azonban bárhol teljes értéket kapva lapozhatunk bele. Ha pedig valakiben mélyebb érdeklődést ébreszt valamelyik szó etimológiája, bízvást fordulhat segítségért a kötet sok-sok szakmunkát felsoroló, ajánló irodalomjegyzékéhez.

Daniss Győző