Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 93. évf. 1969., 474–475. oldal.

A gáz szó már viszonylag régóta használatos nyelvünkben, a TESz. 1789-ből mutatja ki eddig ismert első előfordulását. A világítógáz Helmeczy csinálta neve, a légszesz is 1832 óta él nyelvünkben, de a XIX. század vége óta már csak mint elavult, kihalt szó. Napjainkban emlékét még némely városunk egy-egy utcaneve őrzi. A gázgyártás legfontosabb melléktermékének, a koksz-nak megjelenésére nyelvünkben a múlt század harmincas éveiig kellett várni. A légszesz és a koksz között azonban akkor még e szók megalkotói, illetve magyarországi forgalomba hozói nem láttak vegytani vagy műszaki kapcsolatot. S ez nem is meglepő. Részben azért nem, mivel a gáz szó nálunk – miként másutt is – kezdetben köznyelvi szinten úgyszólván bármely légnemű terméket jelentett, s korántsem csupán azt, melyet bonyolult száraz lepárlási eljárással kőszénből állítanak elő. Másrészt az okból sem, mivel az eleinte pusztán világító, később pedig fűtő célokat is szolgáló gáz rendszeres készítése és szolgáltatása hazánkban elég későn, a XIX. század derekán indult meg, tehát nem is volt alkalom arra, hogy széles körökben ismertté válhasson a koksz fogalma és neve.

Mivel a vasércet az igen nagy fűtőértékű koksszal lehet legeredményesebben nyersvassá redukálni, ezért a koksz már jó kétszáz évvel ezelőtt a vas- és acélipar fontos nyersanyaga lett az ipari forradalom szülőhazájában, Angliában. Az első szabadalomlevelet kokszkészítésre már 1590-ben kiadták Londonban, de az angol elnevezésnek, a coke szónak első előfordulása csak a XVII. század végéről adatolható, 1669-ből. Miként az angol ipari műnyelvnek oly sok más szava, ez is a tájnyelvből – ez esetben az egyik észak-angliai dialektusból – került a köznyelvbe. Első jelentése kb. ’kénes anyagoktól megtisztított salakszerű kemény szén’ volt. Mivel nem volt irodalmi nyelvi szó, ezért írásképe a XVIII. században még nem állapodott meg. Többféle változatban élt: coak, cowke, coke, colk. Csak a XIX. sz. elején állandósult a főnévi coke alakban. Anyagnév volt s maradt az angolban mind a mai napig. Többes számú alakja: cokes kokszdarabokat jelent. Igei jelentése mind tárgyas, mind tárgyatlan értelemben (’kokszol, kokszolódik’) szófaji átcsapással coke alakban 1804-ben jelent meg az angolban.

A fejlett angol technológiai eljárások kontinentális meghonosításával a koksz angol neve csakhamar megjelent a franciában és a németben is. F. Brunot szerint (Histoire de la langue française. 6: 405) először 1764-ben, Bloch és von Wartburg etimológiai szótára szerint 1773-ban coak, 1827-től coke alakban is megtalálható francia szövegekben. 1835-ben már a Francia Akadémia Szótára is regisztrálta. P. Ganz szerint (Der Einfluss des Englischen auf den deutschen Wortschatz. 148) a kontinens első kokszoló üzemét 1796-ban létesítették Sziléziának akkor Gleiwitz, most Gliwice néven ismert városában. A szó német szövegből először 1803-ban mutatható ki, hol Cokes, hol Coaks alakban, elsőnek pedig J. H. Campe idegen szavak szótára regisztrálta 1813-ban.

Magyarországon addig nem folyt koksztermelés, amíg az első gázgyár 1856-ban Pesten, a mai VIII. kerületben levő Légszesz utcában üzemelni nem kezdett.

A szó azonban már jóval korábban megjelent nyelvünkben, mégpedig 1833-ban, az első magyar lexikonban, a Közhasznú Esmeretek Tárában, mely a 7. köt. 310. lapján ezt írta: „A’ kőszenet elszáló és merő részekből összetettnek tekinthetjük, mellyek száraz lepárlás által elválaszthatók. A száló anyagok... elszálnak, a’ merők pedig, a szénő nagyobb része, a’ földes részekkel együtt megmaradnak, mint kőszén vagy kook.” A kőszénnel való azonosítás a 11. kötet 357. lapján is megtalálható, ahol egyebek között ezt olvashatjuk:

„...a’ kőszén-készités többnyire mindég kemenczékbe történ, ’s leginkább Angliában van szokásban, hol az igy elkészített kőszenet Coaknak nevezik."

Másfél évtizeddel később, 1859-ben az Angliában látott Bower-Porter-féle kőszéngázfejlesztő készülék előnyeit ecsetelve Térey Pál így írt (Angol-skóthoni napló): „Nem kiván fárasztó munkát, ... a kőszén ... egy külön szelenczébe rakatik, honnan... a retortába vezettetik; a kikerült coke hasonló műtétei után a retorta másik végén egy zárt edénybe felfogatva, a füst és kellemetlen bűz egészen mellőzetik” (318). Ugyanő egy lappal hátrább újra használja a coke szót.

Szénbányászat és kokszégetés ábrázolása 1879-ből

Valószínű, hogy nem e három-négy nyelvi adat tekintendő a ma nálunk is széltében ismert koksz szó közvetlen, quasi genetikus elődjének a magyar nyelvben. A koksz szó elterjedése alig kezdődhetett el azon időpont előtt, amikor a hazai gázgyárak száma növekedni kezdett, a koksztermelés fokozódott és a koksz a mi országunkban is bevonult előbb az ipari, majd a háztartási tüzelőanyagok közé. Mindez nem lehetett a kései hatvanas vagy éppen a hetvenes évek előtt. Az ekkortájt létesült gázgyárak többsége osztrák gépekkel volt felszerelve, s ezekkel együtt német terminológia honosodott meg, legalábbis időlegesen, a hazai gáz- és kokszgyártásban. A koksz szónak német forrásból történő átvétele mellett egyaránt szól alaktani érv – az angol plurálisnak mind a németben, mind a magyarban szingulárisként való használata –, s hangtani is: az angol szó hosszú magánhangzója, ill. diftongusa helyett a németben és nálunk rövid a magánhangzó.

A szónak szakmai körökön túl való terjedése kezdetét abból lehet lemérni, hogy idegen szavakat magyarázó szótáraink közül elsőnek Babos Kálmán szerepeltette 1886-ban, angol betűképpel: coak és coke (’szénné változtatott kőszén’), s angol kiejtéssel: kók. Az angol ige kokszol alakban jelent meg, a Nagyszótár adattára szerint először 1874-ben. A közelmúltban tüzelőt áruló boltok és pincék cégtábláin ilyenféle írásváltozatokkal is lehetett találkozni, mint cox, kox.

Bár a szó megmagyarosítására, ősmagyarnak érzett szóelemekkel történő pótlására is hangzott el javaslat, ez azonban túl későn érkezett ahhoz, hogy bármiféle hatása is legyen. Ilyen volt pl. a Pávó Elemér javasolta pírszén és vázszén (Idegen–magyar műszaki szótár, 1938), melyből az elsőt az tette volna elfogadhatóvá, hogy műszakilag kétszeresen is helytálló: pyrolysis-szel, vagy ha akarom: pirítással készült szénfajta ez.

Országh László