Mi a türelem?

Szó-lélek-közelítés IX.

„A fény harcosa kitart a vágya mellett, de tudja, hogy ki kell várnia a legjobb pillanatokat.” (Paulo Coelho)

A türelem olyan fa, amelynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse – így szól a perzsa mondás, de ott találjukAranyigazságok Kresznerics Ferenc reformkori szótárában is, ami Aranyigazságok címmel jelent meg a Tinta Könyvkiadónál Kiss Bernadett, Kiss Gábor és Miksné Mátyási Eszter összeállításában: Keserű a tűrés, de édes a gyümölcse. Ám miért legyünk türelmesek? Jogos a kérdés, viszont a válasz szinte ugyanaz, mint az élet többi nagy megvalósítandó pozitív tulajdonság miértjének a fölvetődésekor: a harmonikus, nyugodt, teljesebb élet elérése érdekében.

Mondhatnánk, a türelem pejoratív fogalom, hiszen alapja valaminek az eltűrése. Ám jóval bonyolultabb a fogalom, hiszen a türelem – bár sokszor így ítélik meg – éppen nem alávetés, gyávaság, tétlenkedés, határozatlanság, gyengeség, megadás, elvtelen engedékenység. A türelem, a tolerancia egy olyan magatartás – sőt akár egy teljes életen át megvalósítandó cél –, amely az elfogadásnak a gyakorlata, és ez nem más, mint a szellemi szabadság tiszteletben tartása. A türelmünk alkalom lehet az erőforrásaink összegyűjtésére, figyelhetünk arra, amit mozgásba lendítettünk. A dalai láma szerint „a türelem gyakorlásához tulajdonképpen ellenség szükséges. Ellenségünk tettei nélkül nincs lehetőség arra, hogy kialakuljon bennünk a türelem és a tolerancia. Normális esetben barátaink nem teszik próbára türelmünket, azt csak ellenségeink tehetik meg. Ebből a nézőpontból ellenségünket legnagyobb tanítónknak tekinthetjük, és hálásak lehetünk neki, amiért alkalmat adott a türelem gyakorlására. Ezzel válik lehetségessé a lelki nyugalmunk fenntartása, és ez teremti meg azokat a körülményeket is, amelyek között örömteli életet tudunk élni. Segíthet ebben az Om mani padme hum mantra”.

https://www.phayul.com/wp-content/uploads/Dalai-Lama.jpg

"Hálásak lehetünk ellenségeinknek"

Tehát önmagunkkal kell megküzdeni, a saját gyarlóságainkat kell eltűrni, ha a türelemről van szó. Carlos Castaneda értekezett hasonlóan: „remek edzőpartner az olyan ellenség, akinek a társaságában türelmet tanúsíthatunk”. Nietzsche is arra intett, hogy legyenek közel a barátaink, de az ellenségeinket engedjük még közelebb, hiszen türelmet tanulhatunk általuk. A türelmet sosem lehet kívülről ránk kényszeríteni, viszont létezhetnek olyan motiváló tényezők, amelyek figyelembevétele erőt ad ahhoz, hogy a türelem, a lélek önmagával való megbékélésének állapota létrejöjjön. Ady Endre a társban való bizonyosság lehetőségeként értékeli:

Ady Endre: A türelem bilincse (részlet)

Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom;
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/63/Szinyei_Merse_Szerelmesp%C3%A1r_1870.jpgSzinyei Merse Pál: Szerelmespár

Sok kísérlet bizonyította, hogy fontosnak vélt jutalom reményében az emberek képesek akár hónapokig, évekig várakozni türelmesen. A Régi szavak szótárában (Tinta Könyvkiadó, főszerk.: Kiss Gábor) került elém a lexéma Régi szavak szótáranyelvújításkori hangalakja, a türedelem, mely már a hangzásával is jól érzékelteti az állapot nehézségeit. A hüpomoné ’türelem’ görög szó, azt jelenti, hogy valaminek alatta maradni, terhet hordozni, nem kibújni alóla. Szent Ágoston édesanyja, Mónika hosszú időkig türelmesen imádkozott tékozló fiáért, amíg az meg nem tért. Van, aki az eltévelyedett társára tud várni végtelen napokon, hónapokon át. Különös példa: Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona 10 esztendei várakozást éltek meg, egymásra találásuktól első házasságuk, kényszerű válásuk állomásain át az újbóli, beteljesült házasságkötésükig.

Legtöbbször a remény táplálja a türelmet, ahogyan Tamkó Sirató Károly fogalmazza Biztatójában:

 Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!
Ha reszket alattad a föld:
Csak önmagadat meg ne öld!
Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.
Felvirrad még magányod álma.
Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.

A Biblia a türelmet dicséri, és a Lélek egyik gyümölcsének nevezi (Galata 5:22), amelyet minden Krisztus-követőnek meg kellene teremnie (1Thesszalonika 5:14). A türelem arról tanúskodik, hogy hiszünk Isten időzítésében, mindenhatóságában és szeretetében. „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és türelemmel fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). A „türelem” ebben az igeversben 'kitartást' jelent. A keresztény hívőnek abban az értelemben kell türelmesen megfutnia a versenypályát, hogy a nehézségek közepette sem szabad feladnia. A türelem senkiben sem fejlődik ki máról holnapra, és elengedhetetlen hozzá Isten ereje és jósága. A Kolossé 1:11-ben az áll, hogy az Úr „teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre” erősít meg bennünket, a Jakab 1:3-4 pedig arra emlékeztet, hogy Isten a próbák révén edzi a türelmünket. Jakab a prófétákra hívja föl figyelmet, akikről példát vehetünk „a szenvedésben és a türelemben” (Jakab 5:10). Elénk idézi továbbá Jóbot is, akinek – kitartása jutalmául – az Úr „intézte a sorsát” (Jakab 5:11). „De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység” (Róma 3,25-26). „Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig. Lám a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és késői eső meg nem érkezik” (Jakab 5,7). S mint minden téren, maga Jézus is példát mutatott a türelem és a kitartás dolgában: „aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). És Krisztus maga a szeretet, ami hosszútűrő (1 Korinthusi 13:5).

Szent Biblia
A Bibliában is sok szó esik a türelemről

A türelem a Pallas Nagylexikon szerint „a magauralomnak, a lelki bátorságnak, nyugalomnak megőrzése oly körülmények közt, melyek e tulajdonságainkat próbára teszik; cselekvőleg vagyunk türelmesek, ha az akadályok vissza nem riasztanak bennünket munkánkban (százszor újra kezdjük, amit elhibáztunk); szenvedőleg, ha kedvezőtlen körülmények közt sem esünk kétségbe. Egymás hitét tűrni, sőt tisztelni az újkori világ-felfogás nagy diadala”.

Újabb közelítésekként idézünk még két mai gondolkodót: „A türelem egy isteni erény. Belső bizonyosság Isten fenntartás nélküli szeretetében és feltétel nélküli vezetésében. A türelem Isten belénk rejtett ereje az élet bővelkedő viharainak kiállására. A türelem csak annyit mond, hogy nem vagyunk még készek, vagy hogy az idő még nem érett rá. Talán azt érezzük, hogy készek vagyunk, de tudnunk kell, hogy teljes lényünk egészében nem áll készen” (Sri Chinmoy).

Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni, és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége, kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől, és csupaszon állni az ég alatt. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni – mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára. Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned – a te valódi lényed” (Osho).

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

  1. Mi a felelősség?
  2. Mi a bizalom?
  3. Mi a mérték?
  4. Mi a tisztaság?
  5. Mi a hála?
  6. Mi a barátság?
  7. Mi a zene?
  8. Mi a remény?