Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2021-es falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Coloured figures of the birds of the British Islands (Issued by Lord Lilford. I–VII. vol. Thomas Littleton Powys, Thorburn Archibald. London, 1895–1897, R. H. Porter). A madarak leírásának forrása Jakabb Oszkár Madárnévkalauz című műve.

kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Népi neve: molnárcinke, fehér arcára és sapkájának fehér szegésére utal. Éneke a széncinkéénél több szótagú, csengő ciű-titi… ciü-titi… ciű-titi- v. ci-ci-trere-szerű finom kis trillázás. A terepen a kék cinkével ritkábban találkozunk, mint nagyobb rokonával.

csörgő réce (Anas crecca)

Hangja jellegzetes rövid, dallamos kri-kriik-prik, kvek-kvek. A táplálkozó récecsapat „beszélgetése” halk sípolássá folyik össze. Hangja alapján kapta a kis pergő réce nevet. Egyéb népi nevei: apró réce, mert ez a legkisebb vadrécénk; tükrös ruca, mert ragyogó zöld színű, nagy szárnytükre van; ezreskacsa, mert „költéskor néha ezres csapatokban jár”. Sebes, fecskeszerű röptéről hívják fecskerécének is. Magyarországon ritka fészkelő, de gyakori átvonuló.

fehér gólya (Ciconia ciconia)

Legnépszerűbb madaraink egyike. Faluképünk nem lenne teljes a fészkében álló, hátravetett fejjel kelepelő, vagy a nyújtott nyakkal, kifeszített szárnyakon vitorlázó gólyamadár nélkül. Költészetünkben is kitüntetett helye van. A fecske mellett a gólya a magyarok legsajátosabb tavaszhirdetője és a tél közelségét jelentője. Ők hozzák meg, ők búcsúztatják el nyarunkat. Népi nevei: cakó, házi gólya, esztrág, eszterág. Kattogó, kelepelő hangja van.

füsti fecske (Hirundo rustica)

Nyálával összetapasztott sárcsomócskákból álló csésze alakú fészkét mindig belső térbe építi: előszeretettel telepszik meg nyitott épületekben (istállókban, csűrökben, pajtákban), befészkel falusi házak tornácára és régi kalapos kéményekbe egyaránt. Sokszor a szó szoros értelmében a ház tűzhelye fölött zajlik családi élete: ki-be járva a nyitott konyha- vagy kamraablakon. Innen szaknyelvi nevének „füsti” jelzője. A gólya mellett a fecske a magyarság egyik tavaszhirdetője és nyárbúcsúztatója. A népköltészetben hírvivő madár, kivált a boldog szerelem postása. Szélső farktollai erősen megnyúltak, erre utal a magyar köznyelvi neve: villásfarkú fecske.

kis őrgébics (Lanius minor)

Májustól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, innen a köznyelvi neve: nyári gébics. Feje és háta szürke. Az Alföldön szórványosan költ. A mezővédő erdősávok és útmenti fasorok irtása állományát veszélyezteti.

gyurgyalag (Merops apiaster)

A gyurgyalag a Kárpát-medence legszínpompásabb madara. „Étlapján” előkelő helyet foglalnak el a fullánkos hártyásszárnyúak. Messzire hallatszó, kellemes pru-pru, gyurr-gyurr-szerű bugyborékoló hangját a levegőből hallatja. Költőüregét homok- és löszfalakban alakítja ki. A hazai állomány fő vonulási iránya alapján mondják török fecskének is.

Az alábbi galériában megtekinthetők a fenti mardarak kifestőként, ahogy a naptár oldalainak hátlapján szerepelnek.