(A bejegyzés végén Sipos Juli keramikus bemutatkozása olvasható)

A nyáron az Alföld közepén lévő Nagyszénáson töltöttem néhány csodás napot a Szénás vendégházban. A vendégház nyári konyhája valóságos falumúzeum volt, kedvem kerekedett lefényképezni az ott látható népi fazekas edényeket. Aztán idehaza nézegetve a képeket megszületett ez a blogbejegyzés. (Az általam Nagyszénáson készített fotók mindegyikén az edények mögött csíkos konyharuha látható, a többi edény fotóját az internetről töltöttem le.) A különböző formájú, alakú edények megnevezésében segítségemre volt a Magyar néprajzi lexikon. Ezek a cserépedények egy letűnt paraszti világ hétköznapjait idézik fel, azt az időt, mikor minden tárgy egyedileg és nem sorozatgyártásban készült. Ennek a világnak nyelvi képéről a TINTA Könyvkiadó szótárai is vallanak, többek között a Nagy magyar tájszótár és a Régi szavak szótára is

Kiss Gábor

Lássuk hát akkor a cserépedények fajtáit:

bokály: karcsú, egyfülű, körte alakú, cserép borosedény. Hasa alacsony, nyaka elszűkül, majd újra kiszélesedik. Függőleges füle oldalt indul ki, lejjebb, mint a száj széle. Feneke keskeny, néha kis talpa van. Szája kerek, kiöntője nincs. Néhol kancsó, korsó a neve. A bokály szó az itáliai származású ’kancsó’ értelmű bocal szóból származik. A szó változatai bokála, bokálla, bokállo, bokora fordul elő. A jáki, mázatlan bokálából forralt bort ittak.

bögre, más megnevezései pohár, csupor: legfeljebb 15 cm magas, fazékszerű ólommázas cserépedény. Alakja nagyon változatos: keskeny vagy széles fenekű, fazék formájú, de lehet henger is. Szája ritkán kihajló szélű, néha egészen enyhe kiöntője is van. A füle mindig függőleges. Általában kívül-belül mázas, gyakran díszített edény, de van mázatlan külsejű bögre is.

butella, más szóval butykos, butélia: A szó eredete a francia bouteille ’üvegpalack’ szóra megy vissza. Üvegformát utánzó ólommázas, hordozható cserépedény. Legfeljebb 25 cm magas, pálinka tartására szolgál. Alakja változatos Mindegyik formának felül kis kerek szája van. Kedvelt, de az előzőknél ritkább forma a csukott könyv formájához hasonló könyvbutella, zsoltárbutella, imakönyv, amely négyzetes lapokból alakított mázas, díszes edény. Mindig egyedileg, megrendelésre készül, és rendszerint feliratos, évszámos. Rendszerint kis mennyiségben készültek megrendelésre, alkalomra: rokon, barát vagy katonacimbora megajándékozására. Elkészítésük nagy gondosságot és viszonylag sok időt igényelt, ezért „babramunkának” tartották a mesterek.

• 
• 

(Galéria megnyitásához katt a képre!)

fazék: tűzálló agyagból készült főzőedény, ritkábban élelmiszertartó. Szája széles, nyaka nincs. Egy vagy két függőlegesen elhelyezett füle van. Az egyik legváltozatosabb formájú edényfajta. Legszembetűnőbb formai tulajdonsága hasas formája. A cserépedények között a legfontosabb szerepe van: ettől az edénytől kapta nevét maga a mesterség is a legtöbb európai nyelvben, úgymint a magyar fazekas is. – A magyar nyelvben a fazék finnugor eredetű szó. Eredetileg főzőedényt jelentett. – Alapformája és neve az egész magyarlakta területen azonos. A fazék belül mindig mázas – sárga, barna, zöld –, kívül igen ritkán. A paraszti háztartásban a fazék legfontosabb funkciója a főzés volt. Főztek benne szabad tűzhelyen vagy bent a kemencében, sőt egyes vidékeken a mezőn is. Olyan ételek főzésére volt a legalkalmasabb, melyeknek – mint a káposzta, bab, húsleves, kása – egyenletes, lassú tűz kellett.

• 
• 
• 
• 

(Galéria megnyitásához katt a képre!)

kalácssütő, kuglófsütő: cserépedény. Tűzálló agyagból készült. Kívül és belül is mázas. Leggyakoribb a kerek fenekű, kissé kifelé hajló, hosszában ujjnyi szélességben benyomkodott oldalfalú kalácssütő. A pereme széles. A fenekén néha domborműves díszítés vagy karcolt díszítés van. Különleges változatai a szív-, hal-, bárány- vagy malacforma.

kancsó, más néven: orros, mihók, kívül és belül is mindig mázas cserépedény. Folyadéktartó, elsősorban borosedény, melynek szája összenyomott, esetleg félig zárt vagy csőszerűen végződik. A teljesen összenyomott kiöntőjű edény neve orros kancsó; ha csak a kiöntője benyomott, az edény neve vizeskancsó. A kancsónak a fülével átellenes oldalán van az eleje, ahova a fő díszítmény kerül. A formát illetően speciális változatai a csalikancsó és a miskakancsó. A kancsó leggyakrabban egyszínű zöld, barna vagy sárga mázas, karcolt díszítésű, esetleg festett mintával. A nagykancsók legtöbbje domborműves. Évszám, felirat majdnem mindig szerepel rajtuk. A legnagyobb méretű kancsó a céhkancsó (Dunántúl). Rendeltetése is speciális. Ez 30 cm-nél magasabb, többségük zöld mázas és domborműves díszítményű. A kancsó 15–30 cm magas; a kiskancsó 10–15 cm magas.

• 
• 

(Galéria megnyitásához katt a képre!)

korsó: szűk nyakú, öblös vizesedény. A hasa lehet gömbölyű, vállas vagy lefelé elkeskenyülő, szája kerek, összenyomott vagy tölcsérszerűen kiszélesedő. Nyakában átlyuggatott korong, szűrésre alkalmas rostély, belsejében égetett agyaggolyó, csörgő van. Ha a nyaka karimás, ebből indul ki a függőleges állású fül, mely általában üreges, és a közepe táján csöcs vagy csecs van: ezen keresztül lehet a vizet kiszívni belőle. A korsó lehet mázatlan cserépedény – ekkor a neve paraszt korsó. A leggyakoribb az, amikor a korsónak a szája és csöcse mázas. Belül sohasem mázas. Nagy mennyiségben, fogyóedényként készül. Mestere a korsós. Csak az egyedileg készült darabokon található évszám vagy felirat. A korsót kizárólag ivóvíz tárolására használták. Főleg a mezei munkások, aratók szomjúságát enyhítette a korsóban frissen maradt ivóvíz.

• 
• 

(Galéria megnyitásához katt a képre!)

köcsög, tejtartó edény: a parasztháztartásban olyan tehéntej raktározására szolgál, amelyet aludttejként kívánnak felhasználni, feldolgozni. Az edény magassága és átmérője befolyásolja a fent összegyűlő tejfelréteg vastagságát. A kiürült, kimosott tejesköcsögöket szabad levegőn szárítják. A köcsögszárító udvaron álló ágas vagy fogas, a ház vagy a melléképület külső falán.

szilke, komaszilke, komacsésze: ólommázas cserépedény. A gyermekágyban fekvő asszonynak nőrokonai ilyen edényben viszik az ételt, illetve ebben vitték az ételt a földeken dolgozóknak, miután megfőtt. Kb. 15 cm magas. Egyik formaváltozata fazékhoz hasonló, esetleg oldala szögletesített. A másik változat kehely alakú és kis talpa van. Két vízszintes fül vagy gomb van az oldalán. Néha födő is tartozik hozzá. Kívül-belül mázas, rendszerint virágmotívumokkal díszített edény. Egyedi darabként, megrendelésre készül, azonban felirat, évszám ritkán szokott rajta lenni. Az újabb, rendesen már keménycserép komaszilkék több egyforma, egymás fölé illesztett tagból állnak (3–4-ből is), attól függően, hogy hányféle ételt illik vinni a fekvő asszonynak. Ezeket díszes vörös szíjjal vagy madzaggal fűzik egybe és viszik a kézben.

A bejegyzés végén közreadjuk a TINTA Könyvkiadóhoz közel álló Sipos Juli bemutatkozását

siposjuli kerámia

A kerámiáim egyszerűek, finomak, enyhe ívekkel. Megállásra késztetnek a napjaimban, és ugyanezt kívánják elérni az új otthonaikban is. Hat éve kezdtem el korongozni, egy éve készült el a műhelyem, és fél éve árulom a tárgyaimat. A folyamatba is bepillanthat az, aki követi az oldalaimat. A napokban érdemes lesz figyelni, mert van itthon pár láda eladó bögre, pohár és tálka, amiket a napokban fogok fotózni és a facebookon albumba rendezve árulni.

Facebook-oldal: fb.com/siposjuli.keramia

Instagram: @siposjuli