A TINTA Könyvkiadó 2019. december 11-én mutatta be Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című könyvének második, bővített kiadását – dr. Oláh István előadásának írott változata olvasható alább.

Tisztelt Hallgatóság!

Aki Bárdosi Vilmos nyelvész professzor úr vaskos könyvét kezébe veszi, belelapoz…, azonnal elhatalmasodik rajta a kíváncsiság és a tudásszomj. Tudni akarja, mit tud. Amit tud, jól tudja e? S amit nem tud, arra késztetést érez, azonnal pótolja. Közben asszociációs térbe is kerül az érdeklődő Olvasó. Velem megtörtént…

Akiből nem apadt ki a tudás iránti vágy, hasznos és pontos ismereteket meríthet e nagyszerű szakkiadványból. A fogalmi gondolkodást és tisztánlátást segítő igényes, alapos feltáró munkát tartalmazó gyűjtemény nagy élményt ad annak, aki kicsit is érdeklődik az emberiség kutúrkincséhez tartozó kifejezések eredete iránt. Gazdag lelőhelyre talál...

Bárdosi Vilmos professzor, a kötet szerzője

A napokban Szegeden, a szegedi Gabonakutató, az ország legnagyobb mezőgazdasági kutatóintézetének 95. születésnapján jártam. Az 1924-ben alapított Kutatóintézet megnyitásakor, a Szegedi Friss Újság 1924. október 28-án a következőket írta:

„ez az intézmény egyedülálló az országban, mert hivatása foglalkozni mindazon gazdasági és tudományos kérdésekkel, mely a magyar földmívelés előmozdítását szolgálják”.

Párhuzamba állítva a Tinta Kiadót e patinás intézménnyel – elmondható, mert megfelel a tényeknek –: a Tinta Könyvkiadó olyan magyar tulajdonú nyelvészeti szakkönyv- és szótárkiadó, amely hivatásaként gyakorolja a magyar nyelvmívelés előmozdítását. A mai érték- és fogalomzavarban, a magyar nyelvvel szembeni káros nyelvhasználat, a rövidítések, az idegen kifejezések nyakló nélkül terjeszkedő világában a Tinta Kiadó tevékenysége szellemi honvédelem is egyben. Ennek ékes példája Bárdosi professzor úr könyvének második kiadása. Jól szolgálja a magyar nyelv, szellemiség nemes ügyét és védelmét.

Oláh István

Ezért is, bevezetésül és tisztelgésül, három önkényesen kiválasztott szövetségesem gondolatait is megosztom Önökkel, a nyelvében él a nemzet mondás szellemében.

Széchenyitől: „ki honi nyelvünk mellett van, nemzetünk életét hordja szívében.”

A Baumgartner-díjas Wass Alberttől: „A szellemi kincsek azonban örökkévalók. Ezek képezik egy-egy család, egy-egy nemzet, vagy az egész emberi világ egyetlen valódi, elpusztíthatatlan örökségét. Azt az örökségünket, amit nem vehet el tőlünk senki, ami nem veszhet el, csupán akkor, ha mi magunk lemondunk róla, megfeledkezünk róla, vagy egyszerűen restek vagyunk arra, hogy megőrizzük, és életünkben, cselekedeteinkben méltók legyünk hozzá. […] Ami évszázadok során, nemzedékről nemzedékre jutott el hozzánk, s ami egyedül tesz minket azokká, akik vagyunk, illetve akiknek lennünk illene.”

Kőszeghy Pétertől, kortárs irodalom- és művészettörténésztől: „Az ember nincs apja, anyja, nagyapja, nagyanyja, dédapja, dédanyja nélkül. Ebből és részben ebben élünk. Ettől vagyunk azok, amik; magyarok. Ami nem érdem és a legkevésbé sem erény, de olyan sajátosság, amelyről nem lehet és nem szabad lemondanunk! Múltunk minél mélyebb és igazabb ismerete segíthet csak ahhoz hozzá, hogy a volgai lovas romantikus téveszményével, illetve a bűnös /műveleletlen, civilizálatlan/ nép nem kevésbé elmebeteg képzeletével szemben, önmagunk legyünk. Nincs identitás tudás nélkül!”

Kőszeghy Péter

Ezzel a kis bevezetővel tulajdonképpen hitet tettem az általam legnagyobb hungarikumnak tartott édes anyanyelvünk és Bárdosi professzor rendkívül értékes és érdekes, gazdag ismereteket közreadó, Szólások, közmondások eredete című hézagpótló könyve mellett.

Itt és most, hic et nunc, azt is jeleznem kell, mert a szívem ezt diktálja, az édes anyaföld tiszteletét és becsületét is – egyenértékűen – idetartozónak érzem.

Akiknek hivatásuknál, s bátran kijelenthetem, küldetésüknél fogva dolguk és szoros kapcsolatuk van e megfogalmazásokkal: A ma itt bemutatást, de inkább ajánlást érdemlő Szólások, közmondások eredete című, frazeológiai etimológiai szótár második kiadásának kiváló nyelvész szerzője, prof. Bárdosi Vilmos. Munkája alapos, igényes, minőségjegyeket hordozó mű. A Kárpát-medencei magyarság kultúráját védő, őrző, erősítő Galéria vezetője, befogadó háziasszonyunk, Józsa Judit. Az alkotóművész, kerámiaszobrász Józsa Judit a tegnap óta hatéves Galéria tulajdonosa. És nem harmadsorban, de harmadikként a hazai nyelvészeti szakkönyv- és szótárkiadásban kitüntetett szerepet vállaló, legnagyobb magyar szótárkiadó, a Tinta Kiadó vezetője, Kiss Gábor.

Kiss Gábor a frazeológiai etimológiai szótárral a kezében

A tett az első, a szó második – vallotta Széchenyi; máig érvényesen.

Tettnek tartom a Szólások, közmondások eredete című nyelvészeti szakkönyv megírását, s az ahhoz szükséges elmélyült műhelymunkát, elhivatottságot. Tett a magyar kultúra befogadása, amit egy galéria adottságaival és eszközeivel Józsa Judit végez. És tett az a könyv- és szótártermés amivel a Tinta Kiadó szakágában a legtöbbet tesz. Mindhármuk küldetéses személyiség, missziót teljesítenek! A feladat nem kicsi, megtartani, Adyval is szólva, a még rendszeresen olvasó idősebb korosztályt.

Őrzők, akik még vagytok, Őrzők, vigyázzatok a strázsán! Bár… az eredete, érdekes.

Megnyerni és megtartani az olvasásnak a követő, ifjabb nemzedéket. Alkalmazkodni a változásokhoz. Óh idők, óh erkölcsök! Változnak az idők és mi is változunk bennük! – figyelembevételével.

Nem túlzás, nemzeti identitásunk, megmaradásunk, nemzeti összetartozásunk fontos eszköze és terepe a könyv. Pillére a Galéria, a Tinta Kiadó; amire támaszkodhatunk. Kincsestára pedig a magyar kultúra, hagyományaink és a magyar nyelv. Büszkének kellene lennünk kultúránkra, hagyományainkra. Értékeink! Ezek a gyökerek, amibe kapaszkodhatunk; „a szél kihívásaira, a fa gyökereivel válaszol” /I. Gy./

Látszólag elkanyarodtam Bárdosi professzor munkájától,  eltávolodtam, mint Makó Jeruzsálemtől, a második kiadású Szólások, közmondások eredete című szakkönyv ismertetésétől… Nagy rang, jelzésértékű, ha valakinek a munkáját másodjára is kiadják. De a kocka már rég el van vetve, már átléptem a Rubiconon, s amikor ide kiálltam, tudtam, a bőség zavarát, a 22-es csapdáját nem kerülhetem el. A megoldás, a gordiuszi csomó átvágása, a dolgok közepébe vágok /in medias res/, és belátom, egy Demokles-kard alatt vagyok... Csak abban reménykedem, hogy nem találtatok túl könnyűnek, ha megmérettetek is /Mene, Tekel…/.

Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete

A stílus maga az ember igazságához nem férhet kétség. Azt beismerem, hogy 1800 szólásmondás bűvöletében sok minden előfordulhat. Nem akarok szelet vetni szavaimmal, nehogy vihart arassak. Nem tudhatom, mit vétek, mit hibázok nagy igyekezetemben, mikor a magyar és világirodalom, az egyetemes művelődéstörténet körülvesz, megölel. Esélyem sincs, hogy kivágjam a rezet, szóláshasonlatokkal élve, helyzetmondatokat keresve… A sok igazságot hordozó, gazdag gyűjtemény figyelmeztetéseket is tartalmaz: aki sokat markol, keveset fog.

A latin mondásokról – amelyek nagyon közel állnak hozzám – még nem is szóltam; pedig a régi latinok, görögök tudtak a legtöbbet az emberről. Pár mondást azért megemlítenék:

Sine ira et studio
Labor omnia vincit
Vae victis!
Carpe diem!
Divide et impera!
Dum spiro,spero
Aquila non captat muscas
Historia est magistra vitae
Ars longa vita brevis
Non scholae sed vitae discimus
Sic itur ad astra
Similis simile gaudet

után végül egy nagy igazság: In vino veritas!

Még mielőtt a szerző vagy az engem szólásra felkérő Kiss Gábor elküldene Kukutyinba, engedjék meg, hogy egy nemrég elvesztett barátom emlékének is adózzak a mondás eredetének ismertetésekor. Dr. Bódis László Zabhegyező című írásából adom közre:

„A kukoricáról jutott eszembe a címadó történet. Nem J. D. Salinger Zabhegyező című, és vegyes fogadtatású regényéről van szó, hanem egy szólásmondás eredetéről. Amikor valaki haszontalan munkát végez, vagy értelmetlen tevékenységet folytat, azt szokták mondani: menjen inkább Kukutyinba zabot hegyezni. Innen indul az én népművelő történetem. Évekkel ezelőtt egy kukoricabemutatóra igyekeztünk autóbusszal Szegedről Kiszomborra. Mellettem ült Magassy Dani, a GKI egykori igazgatóhelyettese, akivel – ki se merem mondani – legalább negyven éve ismerjük egymást. Egyszer csak felém fordult: […]

– Látod ott azt a lapos részt? – kérdezte […] még Kiszombor előtt, kimutatva az amblakon. – Az ott a Kukutyin.

– Micsoda? – kérdeztem, és szinte leesett az állam –, ahol a zabot hegyezik?

– Az ám! […] Van ott néhány falu, meg régebben volt egy puszta is Kukutyin. Olyan mély fekvésű területek voltak itt, hogy többnyire megült bennük a belvíz. Egyik évben zabot vetettek erre a víznyomásos területre. Aratás idejére nagy esőzések jöttek, de nem volt mit tenni, aratni kellett. Igen ám, de hogyan? Ekkor jutott eszébe valamelyik atyafinak, hogy csónakból. Szereztek is csónakot a Marosról – mesélte önfeledten a barátom –, és onnan a csónakból levágták a vízből kiálló zab bugákat, vagyis a növény hegyét. Innen a mondás, hogy »Kukutyinba zabot hegyezni« – fejezte be az oktatást.

Egy életen át abban a hitben voltam, hogy ebben – a ki tudja hol van – Kukutyinban az emberek kis sámlikon ülnek kinn a verandán, és bugylibicskájukkal egyenként hegyezik az egyébként is hegyes zabszemeket. […] Mindig tanul az ember…”

Bárdosi Vilmos tanár, lexikográfus, kutató, szerkesztő szabatosabban vezeti le könyvében ugyanezt, de az egyik történet a másikat hitelesíti…

Jó szívvel ajánlom hasznos forgatásra a Szólások, közmondások eredete frazeológiai etimológiai szótár második kiadását a Tisztelt Olvasó figyelmébe! Javaslom, elsőként a szerző eligazodást segítő előszavát olvassák el. Én ezt később tettem meg. Előtte belefelejtkeztem a magyarázatokba, s olvasgatom a könyvet azóta is...

Dr. Oláh István