A hazai transzformációs szintaxis keretében az 1980-as években a mondatok topic–comment szerkezetét kutatták elsősorban. E vizsgálódások egy szakaszának lezárásakor Komlósy András állította fel a „szabályos”, a „hangsúlykerülő” és a „hangsúlykérő” igék csoportjait (1989). A hangsúlykérő igék közös szemantikai tulajdonságaira felfigyelve megállapította, hogy „a magyarban is elkülönül valamilyen módon a többi igétől a más nyelvekben is sajátosan viselkedő, többnyire a verba sentiendi köré csoportosítható igeosztály” (1989: 181)

Komlósy az igék szórendje mellett bővítménykeretüket is vizsgálta, s a hangsúlykérő igék több alcsoportja között említette a „valakinek valami” bővítménykerettel járó tetszik, árt, használ, hiányzik, derogál igéket (1989: 179), amely igeosztályról, más megközelítésben vonzatszótárunk is megemlékezett (Sass et al. 2010: 306–7). Az említett igeosztály azonban továbbra is pontos kijelölésre vár, például se Komlósy, se Sass Bálinték nem említették az imponál igét. További tesztelési lehetőség a perfektáló (befejezettséget kifejező) meg igekötővel való kapcsolhatóság: van megtetszik, megárt, nincs *meghasznál, *meghiányzik, *megderogál, *megimponál.

A nekem tetszik és kedvelem kifejezéspár hasonló jelentését, ám eltérő vonzatkeretét magyarázni az elméleti nyelvészet feladata. Részben azonban már a nyelvművelés területéhez tartozik annak elemzése, hogy miként felel meg a kedvelem (és részben a nekem tetszik, sőt szeretem) kifejezésnek az alacsonyabb stílusrétegekben, valamilyen értelemben romlott, szleng felé tartó nyelvváltozatokban elemi erővel előtörő bírom / csípem / szúrom / védem / pártolom. Nem véletlen, hogy már az internet világából érkező angol jövevényszó lájkol (‘tetszést nyilvánít, kedvel’) is tranzitív ige.

Az alanyválasztás elveit, szóspecifikus természetének tanulmányozását napirendre tűző, Charles J. Fillmore által kezdeményezett esetgrammatika kedves példamondatai az experienst kifejező igék, szerkezetek. Az angolban a magyar A szemlézőnek tetszett a könyv mondat fordítására, kifejezésére két alapvető lehetőség is adódik: The reviewer liked the book és The book pleased the reviewer. További lehetőség például, további vonzatkerettel: The book appealed to the reviewer. A like és please igék viselkedése magának Fillmore-nak is kedves példája volt (2003: 55, 69). Mindenesetre az angol és a magyar nyelv különböző szintaktikai lehetőségekkel él az experiens (a példában a szemléző) és a stimulus (a példában a könyv) kifejezésére. Az experienst és a stimulust alanyul vevő igék tipológiai elemzésének kiindulópontja újabban is az angol nyelv, amelyben a like az experienst, a please a stimulust választja alanynak (például Talmy 2007: 136). Az 1960-as években Tadeusz Milewski lengyel nyelvész tipológiája helyezett különös hangsúlyt az experiens eltérő kifejezésének módozataira (például Milewski 1967).

"A szemlézőnek tetszett a könyv"

Még az esetgrammatika keretében Edward L. Blansitt (1978: 322–3) három nyelvtípust (pontosabban három igei kerettípust) különböztetett meg a magyar tetszik ige megfelelői tekintetében: (1) az experienst a jelöletlen alany fejezi ki, a stimulust megjelölt tárgy (angol to like, szuahéli kupenda, német mögen, walesi hoffi, tarahumara mewe); (2) az experienst jelölő szó datívuszban áll, a stimulust jelölő jelöletlen alany (magyar tetszik, spanyol gustar, német gefallen, olasz piacere); (3) az experienst jelölő szó jelöletlen alany, a stimulust jelölő  ablatívuszba kerül (finn pitää, portugál gostar, holland houden). Az ablatívusz itt a kiindulópont esetét jelöli, s a finn példában előforduló elatívusz ezért sorolható ide. Blansitt példái közül a német nyelv két igéje, a mögen és a gefallen két különböző vonzatkerettel jár, s eltérő viselkedésük kiderül Bernhard Engelen német vonzatszótárából is (előbbire 1975, 2: 78, utóbbira 1975, 2: 42).

Az I. G. Miloslavskij által behatóan elemzett orosz nravit’s’a (1978), a Maurice Gross által tanulmányozott francia, az experiens kifejezésére à prepozícióval járó convenir és plaire (1975: 273, 276), a román plǎcea vonzataikat tekintve Blansitt datívuszos csoportjába tartoznak. Idevágó példa még, hogy az angolban egykor Me like oysters volt a mai I like oysters ‘Kedvelem az osztrigát’ megfelelője, s a vonzatváltozást bizonyos jelentésváltozás is kísérte (Jespersen 1924: 160, Fillmore 2003: 179).

Kicsi Sándor András

Irodalom
Blansitt, Edward L. 1978. Stimulus as a semantic role. In: Werner Abraham, ed.: Valence, Semantic Case, and Grammatical Relations. John Benjamins, Amsterdam 311–325.
Engelen, Bernhard 1975. Untersuchungen zu Satzbauplan und Wortfeld in der geschriebenen deutschen Sprache der Gegenwart 1–2. Max Hueber, München
Fillmore, Charles J. 2003. Form and Meaning in Language. Volume 1: Papers on Semantic Roles. Center for the Study of Language and Information, Stanford, Cal.
Gross, Maurice 1975. Méthodes en syntaxe. Régime des constructions complétives. Hermann, Paris
Jespersen, Otto 1924. The Philosophy of Grammar. George Allen & Unwin, London
Komlósy András 1989. Fókuszban az igék. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 17: 171–182.
Milewski, Tadeusz 1967. Études typologiques sur les langues indigènes de l’Amérique. – Typological Studies on the American Indian Languages. PWN, Krakow
Miloslavskij, I. G. 1978. Kakomu zalogu prinadležit glagol nravit's'a? In: V. S. Xrakovskij, red.: Problemy teorii grammatičeskogo zaloga. Nauka, Leningrad 208–213.
Sass Bálint et al. 2010. Magyar ige szerkezetek. Tinta Könyvkiadó, Bp.
Talmy, Leonard 2007. Lexical typologies. In: Timothy Shopen, ed.: Language Typology and Syntactic Description. Second Edition. Volume III: Grammatical Categories and the Lexicon. Cambridge University Press, Cambridge 66–168.