Pizzéria

Nyelvi mozaik

Ki hinné, hogy az 1972-es Magyar értelmező kéziszótárban még nincs benne a pizza szó? Pedig nincs benne: tessék csak megnézni az üres helyét a pittyeszt meg a pizsama között! Akkor még legfeljebb a Maria­hilferstrasséra kikalandozó magyar kóstolhatta meg a pizzát (vagy legalább az illatát). Ma gyakori és fontos ételnév.

Minden nyelv igyekszik a maga képére formálni a beléje kerülő idegen elemeket. Így tesz a magyar is. Az olaszok a pizza főnevet hosszú c-vel vagy dz-vel ejtik: „picca”, „piddza”. A magyar pizza viszont egyre inkább hosszú z-vel hangzik: „pizza”. Ez persze egyfelől pongyola betűejtés, már-már faragatlanság, másfelől azonban a könnyebb, „ismerősebb” hangzásra való (öntu­datlan) törekvés. Én még olaszosan mondom a pizzá-t, a fiam már magyarosan.

vegetables-italian-pizza-restaurant-2232.jpg

Még jobban mutatja az idegen szó átformálódását a pizza képzett származéka, a pizzeria (az a vendéglő, ahol a pizzát elkészítik és megeszik). Félig magyar szóval: pizzasütő vagy pizzavendéglő, de egyik sem pontos (a második pedig még hosszabb is). Marad tehát a pizzeria.

Illetve mégsem marad! Mert szép csöndesen átalakul pizzériá-vá. Az olasz (és az olaszul tudni vélő magyar) még így mondja: „piccería” vagy „piddzería”, a hangsúlyt az utolsó előtti szó­tagra téve. De legtöbb „nyelvtársunk” már „pizzeria”, sőt „pizzé­ria” alakban ejti ki: a hangsúly a nekünk természetes helyére, az első szótagra jött előre, s a második szótagbeli e is kap annyi hangsúlyt, hogy é-vé nyúljon. A zz pedig marad „zz”, ahogy a pizza szóban is.

https://images.pexels.com/photos/1596888/pexels-photo-1596888.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=3&h=750&w=1260

Legújabban már láthatjuk is ezt az új „magyar” szót, a pizzériá-t. Így van kiírva a Szent István körúti Szieszta Pizzé­ria és az újpalotai Sorrento Pizzéria Söröző cégtábláján, s Pizzéria felirat díszeleg a BVSC Szőnyi úti klubházán is.

Hogy jó-e nekünk ez a pizzéria, vagy sem, azon lehet dispu­tálni. De hogy itt van, és szükségünk van rá, az (nyelvi) tény.

Kemény Gábor

Az írás eredetileg az Édes Anyanyelvünk folyóirat 1995. decemberi számában jelent meg, majd Kemény Gábor Nyelvi mozaik című könyvében is 2007-ben. A kiadvány kedvezményesen megrendelhető a kiadó webshopjában (www.tinta.hu).

Nyelvi mozaik