A számnevek használatával nincs minden rendben. Egy nagyon tipikus helytelen példát minden nyelvtankönyv megemlít (tőszámnevet használunk sorszámnév helyett): Az öt kerületben lakom, öt kerületben lakni azt jelentené, hogy az illetőnek öt különböző kerületben lenne öt lakása. Pedig aki lakásgondokkal küzd, az bizony jól tudja, hogy egyet is nehéz szerezni, nemhogy ötöt.

De most más esetről van szó. Arról ugyanis, hogy két szám kiejtése (állítólag) könnyen összetéveszthető. A „két” és „hét” számnévről van szó. Ezért terjedt el a kétszáz, kétezer helyett a kettőszáz, kettőezer alak. Betűkkel kiírva is olvastam már így: kettőszáz. Pedig szokatlan és észszerűtlen kettőszázat írni, hiszen a kétszázat nem fogják hétszáznak olvasni.

Régi kétszáz (vagy kettőszáz?) forintos bankjegy

A kettes számra két szavunk is van: kettő és két. Az elsőt önállóan, a másodikat összetételekben és jelzőként használjuk. Pl. két könyv kétezer. De erre a kérdésre, hogy hány könyv van az asztalon, csak azt felelhetjük röviden: kettő. Arra a kérdésre, mikor jössz haza, azt felelhetjük: kettőkor (vagy két órakor).

Ha tehát kettőszázat írunk, akkor összekeverjük a két-kettő használatát. A „kettő” lassanként kiszorítja a „két” alakot. így bizony szegényedik nyelvünk. A „két” szót talán valamikor a Halotti beszéd „isa” és „heon” kihalt szavaival együtt említik.

"Mikor jössz haza? Kettőkor vagy két órakor?"

És hogy olvassuk a 700-at? Hétszáznak, vagy ha félünk a kétszázzal való összetévesztéstől, hetesszáznak. (Egyszer valahol a számok összeolvasásakor hallottam ezt a tréfás változatot is: hétszáz. Hét, mint „héttő”.) A hetesszáznak tehát ugyanolyan megkülönböztető szerepe van, mint a kettőszáznak. De azt hiszem, felesleges ez a finomkodás, mert hiszen pontosan ejtve a k és h hangot, el tudjuk különíteni őket. Csak példának említem, hagy a budapesti kerületek vetélkedőjén a tv-ben a játékvezető pl. az 1712-es évszámban hol hétszázat, hol hetesszázat olvasott, de a hétszázat is mindenki megértette.

Sajnos, a „hetes” már helytelen analógia folytán kezd kiszorítani más számneveket is. így már hallottam kettesszázról, sőt négyes és ötös forintról is.

"Ötös forint"

A két, kettő, hét, hetes, négy, négyes, öt, ötös, kavarog nyelvünkben. Ki tudja, lehet-e valami megoldást találni helyes használatukra?

Régen találtak. A rádiózás őskorában, amikor mindent egyenesből adtak, hangversenyeket is, sokszor volt cigarettaszünet. De csak két perc. A bemondó kettő perc szünetet jelentett be. Ádáz vita folyt, hogy helyes-e a „kettő perc”. A humoristák oldották meg a kérdést. Azt javasolták, hogy a bemondó mondjon csak nyugodtan három percet, úgyis négy perc lesz belőle.

Kiss István

A fenti írás eredetileg a Petőfi Népe napilap 290. számában jelent meg 1969. december 14-én.