Erre a kérdésre a felelet az lehet, hogy jól, vagy nem jól, rosszul. Régen egyszerűen csak így kérdezték: Mulattál? Erre is az lehetett a felelet: mulattam, nem mulattam. Ez a kérdésforma már közelebb visz bennünket, hogy megértsük, hogyan alakult ki ennek az igének a mai jelentése.

Fejtsük elemeire ezt az igét! Alapszava a „múl, múlik’’ ige, ehhez járul az -at műveltető képző.

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy az idő akkor „múlik”, ha jól kitöltjük, jól érezzük magunkat. Bizony, ha nem jól érezzük magunkat, nem múlik az idő, unalmasan, lassan telnek a percek. Az ige eredeti használata tehát így alakult ki: az idő múlik (ha jól érezzük magunkat), mi pedig az időt mulatjuk (hagyjuk, hogy múljon, mindent megteszünk, hogy múljon); ha az idő nem múlik (tehát nem érezzük jól magunkat), az időt nem mulatjuk.

Régen tehát így kérdeztek: Mulattad az időt? vagy tagadó formában: Nem mulattad az időt? A XVI. században élt Balassi Bálint is úgy jellemzi a végvári vitézeket, hogy „az időt mulatják”, vagyis olyan jól érzik magukat, hogy számukra az idő gyorsan múlik.

Később már csak így kérdeztek, nem tárgyasan ragozva az igét: Mulattál? vagy tagadó formában: Nem mulattál? Itt már a tapadásnak nevezett nyelvi jelenség történt. Az „idő” jelentését ráérezték a „mulat” igére, ezek szerint tehát mulatni csak időt lehetett.

Az idő múlását sokféle módon segíthették elő, beszélgetéssel, különféle játékokkal, a végvári vitézek esetében pedig még harci játékokkal, portyázásokkal is, de később már csak a boros, táncos, zenés időtöltés tapadt a szóhoz, így fejlődött ki mai jelentése.

Ebből az igéből alkották aztán a többszöri, tartós jó hangulat kifejezésére a „mulatozik” igét is. Mindkettőt ellátták -ás főnévképzővel is, így keletkezett a „mulatás”, „mulatozás” főnevünk. Ezekhez már a mai jelentés tapadt.

Ne feledkezzünk el „mulatság” szavunkról sem. Mai jelentését ismerjük. Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. / Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből ... / Mondhatjuk, térvén őseink porához: / Köszönjük, élet! áldomásidat, / Ez jó mulatság, férfi munka volt!” Itt is szerepel a „mulatság”, de még eredeti értelmében használva: ez az időnek jó kihasználása, hasznos cselekedettel való kitöltése volt.

A „mulat” ige tehát alkalmat adott arra, hogy bemutassuk, hogyan változhat meg egy szó jelentése a történelem fejlődése folyamán. 

Kiss István