A hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) elnevezései különösen hálás témának számítottak a nyelvészetben. A vele kapcsolatos gyermekfolklórra is kitérő, finn és észt összefoglaláson (Juvas & Vilkuna 1937) kívül csak 1950-ig legalább tizenöt (romanisztikai, germanisztikai stb.) tanulmány (monográfia) foglalkozott e kérdéskörrel (Malkiel 1993: 94). Az alábbiakban az idevágó magyar anyagot néhány újabb gyűjtés alapján mutatom be. Érdekessége ennek az állatkának, hogy egyetlen községben is több – semleges és folklórbeli – elnevezése lehetséges. A hétpettyes katicabogár hét pettye a hét napjait is jelképezheti, s egyáltalán mitológiai szereplővé is előléphet (Toporov 1988).

A Coccinella septempunctata legáltalánosabb megnevezése katicabogár (például a Sóvidéken is, Gub 1996: 18), s az etnozoológiában jól számontartott, kedvelt, kímélt bogár, hasznával mindenki tisztában van. Csak magyar elnevezéseiről külön monográfiát lehetne írni. Mindenesetre A magyar nyelvjárások atlaszában, a XX. század közepe e nagyméretű, tájszókat is felmérő vállalkozásában is behatóan foglalkoztak vele. A következő elnevezéseket gyűjtötték: babutyka, bárbóka, bedebia, bilibáncs, bodabácsi, bodobács, borbóka, bózsa(bogár), bode(bogár), bödekata, bödekati, budabács(i), budaibácsi, budbud, budibáncs, bugirka, cserebogár, foskata, fuskata, fűzkacsa, fűzkata, gatyelinka(bogár), gatyelinkabugerinka, gincgönc, gingönc, gönc, göncöl, hétpettyes, ilonkabogár, isten kis bogara, istenbocikája, istenbogár(ka), istenbogara, istenbogárkája, istenbugirkája, istenkacsurkája, istenkaticája, istenkatikája, istenkebogár(kája), istenkebogara, istenkebogárka, istenkéjebogárka, istenkéjetehénke, kacsurka, kakalinka, katabogár, katakata, katalika, katalin(bogár), katalina, katalinka(bogárka), katalinkabugirka, katelika, katibogár, katica(bogárka), katika(bogár), katilinka, katinkabogár, katiskabogár, kató(bogár), katóbabó, katóka(bogár), katókabogárka, katujka, katulinka, katuska(bogár), kispéterke, memeruca, paparuza, pápista(bogár), peperuza, péterke(bogár), petibogár, petikebogár, pispödér(cse), pólina, pólinka, puskató, szentjánosbogárka, szűcskata, szűcskati, szűzkata, tatóka (Kiss & Bató 2012: 78–79).

Mitológiai nyomokra utal az istenbogárkája, istenkebogárka, istentehene, istentehénkéje elnevezéstípus, amelyben más bogarakkal (cincér, bodobács stb.) osztozik. A katica a Katalin névből jön, Szent Katalin kultuszával lehet kapcsolatban, akárcsak a bogárka francia bête à Sainte Cathrine elnevezése.

Bosnyák Sándor Bezdánon két változatban is feljegyezte a rá vonatkozó egyik legáltalánosabb hiedelmet. „Amerre száll a katicabogár, arra van a szeretője. Szállj el katicabogár, mutasd meg, merre van a szeretőm! És akkor amerre röpült, arra van. – A tenyeribe vette a katicabogarat, szállj el katicabogárka, és amerre elszát, arra van a kedvese” (1987: 493).

A Felső-Szigetközben Kovács Antal gyűjtései szerint elnevezései budabácsi, bugabácsi, bödebácsi. „Sokféle röptető mondóka van: Budabácsi, budabácsi, mondd meg nekem, / merre visznek férjnek? Remetei rétnek.

Másik, szintén ha leány mondja: Buda-budabácsi, / Hova visznek férhö, / Fő vagy le?

Ha fiú játszik, mást mond: Buda-budabácsi, / Hova visznek katonának?” (Kovács 1987: 52–53).

Tallóson az állatka megnevezése katica vagy katicabogár (Gágyor 2003: 179), de a gyermeknyelvi katicabogár-röppentőkben megszólítása bumbumbácsi (2003: 80, a mondóka szövege: Bumbumbácsi, Hová visznek katonának, Föl vagy le?) vagy katóka (2003: 179, szövege: Katóka, röpűjj e, Gyün a anyát söprűve).

Kiss Gábor (főszerkesztő): Nagy magyar tájszótár

Lanczendorfer Zsuzsanna és Balázs Lívia Győr környékén gyűjtötte a következő mondókákat, melyeket a lányok férjjóslásra használtak. Mutatóujjuk hegyére tették a katicát, s amerre elrepült, onnét várták a kérőt.

„Budabuda-budabács, / Merre visznek férjhez? / Győrnek, győri temetőnek” (Ménfőcsanak). Bilibili bilibáncs, / Merre visznek férjhez? / Tétnek, Győrnek, / győri temetőnek (Felpéc; győri temetőnek helyett katicai rétnek, Pásztori). Katicabogárka, / merre visznek férjhez? / Szállj el, szállj el / katicabogárka (Pásztori, Lanczendorfer & Balázs 1998: 30–31).

A csángóban istenbogár, melegbogár, melegeresztő(bogár), szerencsebogár, mărijara mind ‘katicabogár’ (Péntek, szerk., 2018: 184).

Küllős Imola és Laza Dominika egy majdnem közismert katicaröptetőt tett közzé kottamelléklettel:

Katalinka, szállj el,
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Szekér alá tesznek,
Onnan ki se vesznek,
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek
(Küllős & Laza 2013: 57).

Kicsi Sándor András

Irodalom

Bosnyák Sándor: „Bezdán néphite a Bosnyák nemzetség emlékeiben. 1. rész.” Cumania 10, Kecskemét 1987: 485–512.
Gágyor József: Tallósi szótár. Pozsony/Bratislava: Madách–Posonium I. A–K 2003, II: L–Zs 2004.
Gub Jenő: Erdő-mező állatai a Sóvidéken. Korond: Firtos Művelődési Egylet 1996.
Juvas, Maija & Kustaa Vilkuna: „Über die kinderreime vom marienkäfer und dessen benennungen im finnischen und estnischen.” Finnisch-Ugrische Forschungen 24, 1937: 154–231.(„Die kinderreime”, 155–196, M. J.; „Die benennungen”, 197–231, K. V.)
Kiss Gábor & Bató Margit: Tájszavak. A magyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai. Bp.: Tinta 2012.
Kovács Antal: „Járok-kelek gyöngyharmaton...” Növény- és állatnevek a Felső-Szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvár 1987. (Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek 6.)
Küllős Imola & Laza Dominika: Népi mondókák. Hagyományos dajkarímek, gyermekmondókák, dalok és köszöntőversek. Bp.: Tinta 2013.
Küllős Imola & Laza Dominika: Népi mondókák. Hagyományos dajkarímek, gyermekmondókák, dalok és köszöntőversek. Bp.: Tinta 2013.
Lanczendorfer Zsuzsanna & Balázs Lívia: Ósdi állatosdi. Győr: Magánkiadás 1998.
Malkiel, Yakov: Etymology. Cambridge University Press 1993.
Péntek János, szerk.: A moldvai magyar tájnyelv szótára 2. Közmagyar – moldvai magyar rész A–Zs. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület 2018.
Toporov, V. Ny.: „Isten tehénkéje.” In: Sz. A. Tokarev & Hoppál Mihály, szerk.: Mitológiai enciklopédia I. Bp.: Gondolat 1988: 125–6.