Közhelyekkel – hogy stílusos legyek – tele van a padlás, tele van a téli, nyári hócipőnk, és sajnos fellelhetők a sajtóban is. Mindennaposak az effélék a köznyelvben, a közélet nyelvében meg a sajtóban: nem ragozom tovább; látjuk már (még nem látni) az alagút végét; ez van, ezt kell szeretni; a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz.

Mi a közhely? – Nagy általánosságban: az adott helyen, összefüggésben funkció nélkül használt szó vagy kifejezés. Pl.: őszintén meg kell mondanom/vallanom – ha az illető nem is „őszinte” meg nem is „vall”, hanem csupán „közöl, mond” valamit.

A közhelyek tehát az újságírót is fenyegetik; egyrészt ő is „gyarló ember”, másrészt – és főként – benne él a közhelyek tengerében. Csak úgy záporoznak rá a Jó kérdés; Nehéz kérdés; Izgalmas kérdés; Mint ismeretes; Csak egy mondatot…; Végül, de nem utolsósorban stb. Így érthető, hogy a tudósításokba be-becsúsznak a közhelyek mindenféle típusai és példányai.

"Látjuk már az alagút végét"

A köznyelvből, a társalgási nyelvből valók: a 22-es csapdája („Borisz Jelcin helyzete erősen emlékeztetett a huszonkettes csapdájára” – azaz: csapdába került, kritikus vagy nehéz helyzetbe került, két tűz közé került, két malomkő közt őrlődik); (kő)kemény, („kőkemény rendet akarok”, „ a minisztérium a szóban forgó álláspontot keményen képviseli” – azaz: katonás, határozott rendet akarok; határozottan, kitartóan, mindvégig képviseli); jelen pillanatban („jelen pillanatban 150 hajó és tengeralattjáró áll készenlétben” – jelenleg, most); konkrét (konkrét lépéseket tesz: lép vagy: határozott lépéseket tesz; („több bank vesz részt hitelekkel egyes hadiipari üzemek konkrét terveinek megvalósításában” – a konkrét felesleges); se szeri, se száma a nyomán, kapcsán, során névutós szerkezeteknek („Egy ember életét vesztette annak nyomán, hogy kitört a Sopután vulkán” – annak következtében, amikor vagy: Kitört a Sopután vulkán, és egy ember életét vesztette; „az immár egy hete tartó törökellenes merényletsorozat kapcsán szigorú fellépést követelt” – merényletsorozat miatt; „Az elmúlt 11 hónap során ez a negyedik amnesztia” – hónapban, hónap alatt).

A politikai, a közéleti nyelvből ismerősek, de ott is unalmasak már: hatékony intézkedések (= határozott, megfelelő intézkedések vagy a hatékony szó törlése); eszmét cserél („hogy eszmét cseréljen az élelmiszerkutatás legújabb eredményeiről” – megbeszélje, megvitassa, áttekintse); társadalmi konszenzus (= egyetértés); megmérettetés (a motorcsónak vezetésével kapcsolatos gyakorlati megmérettetés” = vizsga); geopolitikai (a horvát hadsereg hadbalépésének geopolitikai következménye = világpolitikai vagy: politikai következményei); tolerancia (= türelem, megértés).

Szakmai, szaknyelvi eredetű a töménytelen nagyságrend („tízmillió rubeles nagyságrendű összegek” – a nagyságrendű törlendő), szint (a törvényi szint = törvény, törvényben, törvénnyel, az átlagos támogatási szint = -átlagos támogatás); sok-sok idegen szó (pozíció = helyzet; monetáris = pénzügyi, pénz-; projekt = terv; menedzsment = vezetés stb.).

"Közhelyekkel tele a padlás"

A nyomaték kedvéért a sor végére hagytam a sajtó munkatársainak saját leleményeit. Itt van elsőnek a köszönhetően (akár alapjelentésben, akár átvitt értelemben: „a párt Torgyánnak köszönhetően növelte népszerűségét”, másképpen: Torgyán révén, tevékenységével, erőfeszítéseivel). Az átvitt használat gúnyos értelmű akarna lenni, de bizony sántít, mert ha valami kellemetlen, eredménytelen, azt nem szoktuk „megköszönni”, s még az idézőjel sem adhat feloldást az ügyetlenségre: „A Fidesz véleménye szerint ugyanis az utóbbi időszakban, az e területen végzett kormányzati ténykedésnek „köszönhetően” jelentősen romlott a határon túli magyarság helyzete, veszélybe sodródott identitása” (azaz: az elégtelen, hiányos kormányzati ténykedés miatt) – Érthetetlen a sorrendben divatja sorszámnév mellett: „sorrendben ötödik alkalommal juttattak élelmiszert”; „sorrendben ez volt a nyolcadik ilyen eset egymást követő napokon” (hogy ti. tűzbombát dobtak törökök lakta épületekre). – Mindkét esetben funkciótlan a sorrendben, tehát nincs rá szükség.

A tájékoztatásban adott helyzeteknek megfelelően gyakoriak a hírekben, tudósításokban a vissza-, illetve előre utalások, ezek a különben fontos szövegszervező eszközök. Nem kellene azonban közülük egyeseket agyonkoptatni; ilyenek: ennek során, ennek jegyében, azt követően, ennek fényében. Váltogatni lehet őket „színtelenebb” társaikkal: ezalatt, így, ezután, eszerint; illetve bizonyos mondatokban a közlendőnek megfelelő pontos nyelvi eszközökkel kellene helyettesíteni őket. Pl.: „A cég újszerű szolgáltatásokat is nyújt a magyar piacon. Ennek jegyében állították üzembe a térség egyik legmodernebb, számítógép-vezérlésű automata gépkocsimosó alagútját.” (Javítva: …nyújt a magyar piacon. Ilyen a most üzembe állított gépsor, a térség egyik legmodernebb… gépkocsimosó alagútja.) – Vagy: „Mint a rádió közölte, a hadsereg nagyszabású tisztogató hadműveletet kezdett ma. Ennek során átadják a holttesteket a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek.” (Homályos, bizonytalan az ennek során jelentése, már csak azért is, mert a tisztogató hadművelet katonai szakkifejezésnek egy nem használatos, „tisztogat, összeszed” jelentést tulajdonít, hacsak egy pillanatra is.)

"A hadsereg nagyszabású tisztogató hadműveletet kezdett"

Különösen feltűnők azok a közhelyek, amelyek eredetükben szépirodalmi, illetve választékos stílushatást hordoztak. Ami eltér a mindennapi, a megszokott használattól, arra jobban figyelünk, annak gyakorisága jóval feltűnőbb, különösen akkor, ha alkalmazásában kisebb-nagyobb pontatlansággal, pongyolasággal találkozunk. Ezt figyelhettük meg az imént említett utaló elemek esetében; ilyenek még a következő szavak és kifejezések: egyfajta (= egy bizonyos, mintegy; az egyfajta bumeránghatás kapcsolatban az egyfajta törölhető); kihívás, elvárás („Sorensen asszony számára ez az ENSZ legfontosabb kihívásainak egyike, s az igények és az elvárások napról napra sürgetőbbek” – kihívás = feladat, elvárás = törölhető); példaértékkel bír (= példa, példamutató, iránymutató, fontos); megfogalmazása szerint (= szerinte); jegyzi („A Kecskeméti Katona József Színház 1976-os előadását Zsámbéki Gábor jegyezte” – azaz: rendezte; itt még valamilyen idegen nyelvi hatást sem zárhatunk ki teljesen!); ezidáig, mindmáig (= mostanig, máig, eddig); immár, immáron (= már).

Azonos helyzetek könnyen magukkal hozhatnak azonos nyelvi megoldásokat, sablonokat. A nyilatkozó szavainak említése például talán a leggyakoribb helyzet; ugyan mit tehet a tudósító? – Mondta, említette, szóvá tette, hangsúlyozta, aláhúzta, kiemelte, kijelentette, közölte, felhozta, beszélt róla, beszámolt róla – ezt mind írhatja, nem csupán a tapasztalataim szerint leggyakoribb hangoztatta igét! – Ugyanilyen gyakori – sablonos megoldás – az egyidejűség, párhuzamosság vagy az ellentét jelzésére az ugyanakkor: „Csernyisev hangsúlyozta, hogy Oroszország támogatja Törökország területi egységének megtartását (vesszőhiány!), és a kurd problémát Ankara belügyének tekinti. Ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy…” – „Minden párt saját maga dönti el, hogy fórumára kit hív meg, illetve az egyes szakszervezeteket miként minősíti. Ugyanakkor az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének is joga az, hogy visszautasítsa az igaztalan vádakat.” – A párhuzamosságot kifejezhetjük még az egyben, egyúttal, egyszersmind, azonkívül, továbbá határozószóval, az ellentétet pedig a de, ellenben, azonban, ám, mégis, ezzel szemben kötőszóval is.

Egy nyelvész kollégánk már sok évvel ezelőtt felfigyelt rá, hogy bizonyos – gyakran baleseti – hírek megfogalmazásában egy új mondatszerkezet-típus tűnt föl: a baleset következményeit teszik főhírré, ezekből lesz a főmondat, a baleset körülményei pedig egy amikor kezdetű mellékmondatba kerülnek. Ez a megoldás – írja – a nyolcvanas évek elejétől egyre terjed; gyakori – állapíthatjuk meg mi is: „Egy izraeli katona meghalt, kettő megsebesült vasárnap Dél-Libanonban, amikor gerillák megtámadtak egy járőrt.” Ez a szerkezettípus nem hibás; a másik forma lehetne: Vasárnap Dél-Libanonban gerillák megtámadtak egy járőrt, (s) egy izraeli katona meghalt, kettő megsebesült. A sajtó a blikkfangot választotta; a hagyományosabb forma kétségtelenül tárgyilagosabb. Esetenként tehát mérlegelni lehet a híradás mikéntjét; de az már semmiképpen sem szerencsés, ha az amikor-os forma sablonná válva homályos megfogalmazást produkál: „Egy fegyveres két gyermeket megölt, és öt embert, köztük egy rendőrt megsebesített a texasi Fort Worth egy lakótelepén – jelentette hétfőn a Reuter. Az incidens vasárnap reggel kezdődött, amikor a rendőrséget arról értesítették, hogy lövések hangzottak el egy lakásban.” Akkor kezdődött el a szörnyűség, amikor a rendőrséget értesítették? Bizonyára előbb lőttek, azután telefonált valaki. Az egyik megoldás ez lehetne: Az incidens vasárnap reggel kezdődött; a rendőrséget értesítették…

Bencédy József: Jót s jól!

Miért fordítsunk gondot közhelyek, sablonok elkerülésére? – A közhely is, a sablon is – előregyártott voltánál fogva – vezeti gondolkodásunkat, elvon az adott helyzetnek megfelelő pontos fogalmazástól. Bőven láthattunk példákat erre a következményre. De károsak ezek az eszközök stilisztikai szempontból is: unalmat árasztanak, elfedik az újságíró arcát, egyénisége helyett fantomképét mutatják, sőt nemcsak az újságíróét, hanem a műhelyéét is.

Bencédy József