Az alábbi írás a TINTA Könyvkiadó 2018. december 14-én tartott könyvbemutatóján hangzott el a budapesti Józsa Judit Galériában.

Te játszol szivárvány-színben
Sűrü harmatkönnyeimben.
Arany János: A vigasztaló

Gyermekkorunktól színek vesznek körül minket. Мivel édesapám grafikusművész volt, én ezt fokozottabban érzékeltem. A festőállvány környékén mindenütt festékestubusok hevertek, így hamar megismerkedtem az ultramarin, okker, umbra, kadmium, malachitzöld és egyéb árnyalatokkal. Tágra nyílt szemmel csodáltam, amint varázsecsetje lendítése nyomán újabb és újabb festékek keverődtek ki a palettán. Berlin és Kay műve az alapvető színelnevezésekről[i] (amelyet a bemutatandó kötet szinte mindegyik szerzője megemlít) akkor még nem jelent meg, s a színeket tartalmazó frazémákról sem volt halvány lila fogalmam se ‒ velük jóval később kezdtem el foglalkozni.[ii]

A TINTA Könyvkiadó Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című sorozatának barokkos címet viselő 208. kötete a színek világába kalauzol minket.

A 16 előadást egybegyűjtő impozáns kiadvány első dolgozata Hadházy Tibor fizikus szemüvegén át mutatja be a színeket: megtudjuk, miért látjuk kéknek az eget és fehérnek a felhőket, megismerkedünk a szem színérzékelő képességével, és eltöprenghetünk a gumikötélen tova-terjedő hullám rezgésszáma, a fény terjedési sebessége és a hul-lámhossz közötti kapcsolat nemes egyszerűségét kifejező c = v · λ = f · λ képleten.

Reszler Gábornak a színek történelmi szerepét felvillantó cikke a különféle színárnyalatok koronként, országonként eltérő, történetileg változó szimbolikus jelentését vázolja fel. A fehér és fekete egyetemes színszimbólum: a fehér ’jó, pozitív, erkölcsös, tiszta’, a fekete pedig ’rossz, negatív, erkölcstelen, törvénytelen’ értelemben használatos. Mindkét fogalom jelentése a színek nyelven kívüli valóságban gyökeredző kulturális használatában rejlik. Politikai összetartozás kifejezésére a színszimbolika már az ókori államok életében megjelenik. A középkori címertanban a jelvények és színek jelölték viselőjük társadalmi rangját vagy nemesi címük eredetét.

Balázsi József Attila a könyvbemutatón

A szecesszió színtobzódása beszüremlett az irodalom nyelvébe is. Ady Endre (1877‒1919) versei színekben pompáznak. Miután Cs. Jónás Erzsébet bevezet minket Ady Vörös szekér a tengeren című költeménye orosz fordításának műhelytitkaiba, a kortárs Alekszandr Blok (1880‒1921) egyik versének két magyar (Lator László és Galgóczy Árpád készítette) változatával ismertet meg minket. Mindkettő magán viseli Ady stílusának kétségtelen hatását.

Kicsi Sándor András és Kiss Gábor a Berlin‒Kay klasszikus művének megjelenése óta eltelt 50 év kutatástörténetét vázolja fel, pontosítva és kiegészítve az akkor gyűjtött anyagból (98 nyelv adatából) leszűrt tanulságokat. Az utóbbi évtizedekben számos kis nyelv vált ismertté, és némelyek tényei megkérdőjelezték az amerikai kutatók azon hipotézisét, hogy akadnak univerzális alapszínnevek. Például a pápua új-guineai jeletnyék[iii] kultúrájában a színek nem játszanak szerepet, és a nyelvük nem tartalmaz ’szín’ jelentésű szót.

Székely Gábor (szerk.): A színek és a színnevek világa

Simigné Fenyő Sarolta az angol és a magyar színelnevezéseket vizsgálja kimerítően. Nemcsak az alapszínneveket (fehér, fekete, piros, kék, zöld, sárga, barna, lila, szürke) mutatja be, hanem a ritkábban hallható drapp-ot, ekrü-t és encián-t is. Ezt követi az -(e)s képzős színnevek (vöröses, kékes) elemzése és a szóösszetételek típusainak felsorolása. A legfontosabb szótárak magyarázatainak összevetése két tanulsággal szolgál: egyrészt a két nyelv színelnevezései igen egységes rendszert alkotnak, másrészt a klasszikus angol Hornby-szótár meghatározásai egységesebbek, pontosabbak.

Jiří Pilarský a magyar és a cseh színelnevezésekkel foglalkozik. Vizsgálódása sokban hasonlít az eddig említett szerzőkéhez, de külön felhívja a figyelmet arra, hogy a ló-, bőr-, szőr- és hajszínnevek, továbbá a színelnevezések főnévi származékai (feketeség) hiányosan vannak föltérképezve, és további monografikus feldolgozást érdemelnek.

Balázsi József Attila az általa bemutatott kötettel

Мinya Károly és Révay Valéria a rokon finn nyelv színneveit vizsgálja. Az alapszínnevek aprólékos bemutatása után vázlatosan ismertetik a színnevekből képzett igéket is. Az eltérő földrajzi és kulturális környezetből adódóan a finnből hiányoznak a következő összetett színnevek: kócsagfehér, muskátlipiros (bár Finnországban is van muskátli), Habsburg-sárga, fazekaszöld, bitumenfekete. A szerzőpáros megadja a színnevek etimológiáját is.

Nagyné Schmelczer Erika a francia és magyar színneveket veti egybe. Dolgozatában ő is megjegyzi, hogy a magyar szótárak definíciói meglehetősen szegényesek. A két nyelv közötti eltéréseket tüzetes művelődéstörténeti jegyzetekkel teszi érthetőbbé, tudatosítva bennünk, hogy az alapos nyelvismeret föltételezi a nyelvet beszélő nép kultúrájának kellő mélységű birtoklását is.

Finnországban nem ismert a muskátlipiros színnév

Hidasi Judit tanulmánya színes a szó többféle értelmében is: nyolc színes ábrát tartalmaz (a nyolcas a japán kultúrában szerencsés szám), színekről szól és sokszínű, változatos. Nem szóképzéssel foglalkozik, hanem a színeknek a japán kultúrában betöltött jelentését, szerepét írja le. 十人十色 jūnin toiro ’tíz ember, tíz szín’ ‒ tartja a japán közmondás. Átszövik a színek a japán élet minden zegét-zugát: fontos a tálaláskor használt edények színe, a kimonók színvilága, a teaszobák díszítéséül szolgáló virágok kiválasztása… Az utóbbi évtizedekben a hagyományos színnevek mellett megjelentek az angol jövevényszavak is: black >　ブラックburakku ’fekete’, yellow > イエロー ierō ’sárga’, white > ホワイトhowaito ’fehér’. Ezeket főleg az ifjúság használja előszeretettel.

Maradjunk Távol-Keleten. Osváth Gábor a magyar és koreai színnevekről írt az előbbihez hasonló, érdekfeszítő dolgozatot. Különlegessége az ottani színneveknek, hogy három rétegük is van: az eredeti koreai elnevezés, a kínaiból kölcsönzött sino-koreai és az angolból átvett jövevényszó. Az alapszíneknél a koreai a kék és a zöld között nem tesz különbséget, akárcsak a kínai és a japán. Tehát a 푸린 pu-rin szó hol ’kék’, hol ’zöld’ jelentésű: 푸린 한늘 pu-rin han-neul ’kék ég’, 푸린 소나무pu-rin so-na-mu ’zöld fenyőfa’. Mindegyik alapszínnévnek két változata létezik, de nem mindig van köztük jelentés- és használatbeli különbség. Az angolból átvett színnevek ugyanolyan népszerűek a koreai, mint a japán fiatalok körében.

"Az alapszíneknél a koreai a kék és a zöld között nem tesz különbséget"

Gulyás Csenge a kínai és magyar  színneveket jelentésük és szerkezetük szerint vizsgálja, de az európaitól gyökeresen eltérő kínai kultúra színszimbólumait nem. A magyar fekete tea kínaiul 红茶 hóng chá ’vörös tea’, és az imént a koreai kapcsán említett kék-zöld azonosság a 苍 cāng ’1. kék, 2. zöld’ szóban ölt testet: 苍天 cāng tiān ’kék ég’, 苍松 cāng sōng ’zöld fenyő’, 苍鬓 cāng bìn ’ősz halánték’. Tehát a sor egy ’szürkésfehér’ jelentéssel bővül. A kínaiban, akárcsak a magyarban, gyakoriak az állatot, növényt, virágot, fémet jelentő előtagok: 鹅黄 éhuáng ’libasárga’, 猩红 xīnghóng ’orángutánpiros [piros, mint az orángután vére]’, 烟色 yānsè ’dohánybarna’, 银白 yínbái ’ezüstfehér’. A legtöbb egyezés a fém + szín összetételeknél figyelhető meg.

Friederike Megyery és Székely Gábor közelebbi nyelvet választ összehasonlítása és boncolgatása tárgyául: a németet. Az alapszínnevek rövid bemutatása után a szerzők az összetételeket és a képzett színneveket vizsgálják. Általánosítható, a többi nyelvre is érvényes megfigyelés, hogy az idegen átvételek (ekrü, bézs, bordó) csak egy-egy árnyalatot jelölnek, s nem tónusokra bontható, összefoglaló terminusok. A magyar és a német nyelv színelnevezései számos hasonlóságot mutatnak, noha közvetlenül nem hatottak egymásra.

Laczik Mária az olasz és a magyar színnevekről ír. Az alapszínek esetében mindkét nyelvre a kétszófajúság jellemző, a szó lehet fő- és melléknév is. Az anyagnyelvi előtagú összetételeknél (levélzöld, káposztazöld, óceánzöld) a köznapi beszédben inkább a hasonlító szerkezetek gyakoribbak: zöld, mint a levél, a káposzta, az óceán. A cikk végén a Donna Moderna [Мodern nő] (1988. március 16‒) című olasz divatlap 2016. június 7-i számában előforduló színneveket ismerteti.

Répási Györgyné és Székely Gábor az orosz színnevek világába kalauzol minket. A gazdag alaktannal rendelkező orosz nyelv és anyanyelvünk színnevei között sok a hasonlóság. Akadnak természetesen eltérések is: az orosz красный és алый egyaránt ’piros, vörös’, azonban a szőr- és hajszín jelölésére a рыжий, lószínre pedig az игреневый használatos. Az oroszban nincs ’kék’, csak голубой ’világoskék [galambkék]’ és синий ’sötétkék’. A tanulmányt a női táskák színének 47 magyar elnevezés zárja, mint bazaltfekete, padlizsánlila, púderrózsaszín, ördögfekete, csikószín… 

Az oroszban nincs ’kék’, csak голубой ’világoskék’ és синий ’sötétkék’

Nagy Sándor István a román és magyar színnevek összevetését végezte el. A két nyelv számos hasonló vonást mutat, azonban eltér az idegenből átvett szavak kezelésében: a román egy az egyben átveszi a forrásnyelv kifejezését ‒ angol roz bubble-gum ’rágógumi-rózsaszín’, francia rouge tomette ’vérvörös színű kockakő’.

Adrić Edit a szerb színnevekkel foglalkozik. Érdekessége a szerb színhasználatnak, hogy a fehérrel szemben a ’fekete’ jelentésű crn, crna, crno sokszor csak annyit tesz, hogy ’nem fehér, a fehér ellentéte’: crni luk ’vöröshagyma’, crno vino ’vörösbor’, crni hleb ’barna kenyér’. A braon ’barna’, akárcsak a magyar barna, német jövevényszó, amely eredetileg főnév volt, ezért nincs nemenként eltérő alakja, mint a szláv mellékneveknek.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet a szöveget kísérő ábrák, grafikonok, színes képek kiváló minőségére. A tartalom és a forma egysége ebben a TINTA-kiadványban is maradéktalanul érvényesül.

Balázsi József Attila

[i] Berlin, Brent – Kay, Paul: Basic Color Terms: Their Universality and Evolution. Berkeley & Los Angeles, 1969, University of California Press.

[ii] Lásd a fehér, mint a fal típusú szóláshasonlatokról szóló dolgozatomat: A szóláshasonlatok szinonimitásáról. = A szinonimitásról. Budapest, 1998, TINTA Kiadó. 25–40.

[iii] Az Ethnologue adatbázis szerint 1998-ban 3750 beszélője volt.