„A színek a fény tettei és szenvedései…” – J. W. Goethe

„A színek és a színnevek világa” – valóban annyira „színes” ez a téma, amennyire a cím alapján várná az ember?

Szabó Mihály: De még mennyire! Ennek alátámasztásául hadd hivatkozzam a már-már rekordhosszúságú alcímre: „Fizikai, kultúr- és művészettörténeti, illetve nyelvtudományi témájú értekezések színekről és színelnevezésekről – 12 idegen nyelv színelnevezéseinek egybevetése a magyar nyelv színneveivel”. Bár a kötet tanulmányainak többsége a kontrasztív (azaz összehasonlító) nyelvészet területén mozog (az angol, cseh, finn, francia, japán, kínai, koreai, német, olasz, orosz, román és szerb színneveket vizsgálják a magyar színnevek tükrében), a kötet szerkesztői (Székely Gábor, Hidasi Judit, Nagyné Schmelczer Erika és Osváth Gábor) szándékosan törekedtek egy tágabb, átfogó kép megmutatására is, ami a színeket és a színneveket illeti, így került a könyvbe például fizikai vagy történelmi témájú dolgozat is.

Székely Gábor (szerk.): A színek és a színnevek világa

Jól tudom, hogy a könyv egy korábbi kötet folytatása?

Szabó Mihály: Igen, a tanulmányok szerzői, illetve a kötet szerkesztői többségükben „visszatérők”: a TINTA Könyvkiadó Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című sorozatában jelent meg 2016-ban (a sorozat 186. köteteként) a Család és rokonság nyelvek tükrében című tanulmány-gyűjtemény, ennek sikerét látva merült fel, hogy a színnevek témájáról is érdemes lenne összeállítani egy kötetet.

Igaz, hogy népenként, kultúránként különbözik, hogyan látják az emberek a színeket? Alátámasztja ezt a különböző nyelvek színelnevezéseinek vizsgálata?

Szabó Mihály: Ez valóban nagyon érdekes kérdés. Közhely, hogy a nők több színt képesek megkülönböztetni a férfiaknál, de a népek közötti különbségekről kevesebb szó esik. Számomra is újdonság volt például, hogy a gyakorta használt japán színnevek száma szerény becslések szerint is meghaladja a 300-at. Például a lila szín árnyalatai közül, amely a japán kultúrában a színek legnemesebbike, több tucatnyit képesek megkülönböztetni, és mindnek megvan a maga külön elnevezése is.

A lila néhány színárnyalata és ezek elnevezése a japánban

Ilyen értelemben a magyar nyelv elbújhat a japán mellett?

Szabó Mihály: Azt azért nem mondanám! Vegyük csak a piros/vörös színnevünket, amellyel többek között ilyen – igazán kifejező – összetételeket alkothatunk: hajnalpiros, korallpiros, tulipiros, lázpiros, cseresznyepiros, paprikapiros; vérvörös, téglavörös, rozsdavörös, lángvörös, rákvörös, rézvörös, borvörös, égővörös, pulykavörös, parázsvörös, pecsenyevörös, céklavörös, skarlátvörös stb. (A példák a Magyar történeti szövegtárból származnak, én pedig a kötet finn nyelvvel foglalkozó tanulmányából idéztem őket.)

A vörös szín néhány színárnyalata a szintan.hu szerint

A magyar nyelvnek milyen sajátossága van a színnevek tekintetében, amiben elüt a többi nyelvtől?

Szabó Mihály: Erre éppen az előbb emlegetett vörös, illetve piros színneveinket lehetne példaként felhozni: piros és vörös szavunk más nyelvekre általában egy szóval fordítható (angol red, német rot, francia rouge stb.), nálunk viszont nem mindig felcserélhető a két színnév: pirosra vált a lámpa, piros lapot kap a szabálytalankodó focista, piros tojást ad húsvétkor a meglocsolt lány; a bor, a haj, a róka jelzője viszont vörös, ahogy például a Mars sem piros, hanem vörös bolygó, és a kommunizmus jelképe sem piros, hanem vörös csillag.

A közlekedési lámpa nem vörösre, hanem pirosra vált

Kiknek ajánlható A színek és a színnevek világa című kötet?

Szabó Mihály: Mindenképpen a célcsoportba tartoznak a nyelvtanárok, az idegen nyelvet tanulók és a fordítók, de azok is élvezettel fogják forgatni, akik kultúrtörténeti, művészeti témájú kérdésekről szeretnének olvasni.

Szinyei-Merse Pál: Pacsirta