A rendszerváltás nyelvi velejárójaként valóságos kis „szemantikai forradalom” zajlott le a magyar szókincs bizonyos rétegeiben. Ezeket a változásokat talán leghozzáférhetőbben az írott sajtó nyelve dokumentálja – ebből válogatott 1997 neologizmusait összegyűjtve a kötet két szerkesztője. Bevezetésképpen röviden érdemes megemlékezni a rendszerváltás két feledésbe merült neologizmusáról, ráadásul hapax legomenonjáról, melyeknek nyelvészeti kuriozitásukon túl talán politikatörténeti jelentőségük is van.

1989. január 28-án, szombaton Pozsgay Imre akkori államminiszter egy rádióinterjúban közölte, hogy az akkori kutatások (!) alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, nem pedig – miként addig hivatalosan tekintették – ellenforradalomnak. Pozsgay nyilatkozata látványosan és trükkösen kerülte ugyan az azóta bevett forradalom és szabadságharc kifejezéseket, mindenesetre az 1989-es magyar fordulat egyik legfontosabb eseménye volt. A népfelkelés minősítés annyira meglepte pártvezetőtársát, a „tudomány” állását kevésbé követő miniszterelnököt is, hogy az hirtelenjében, pár napra rá, 31-én gyönyörű hapax legomenont rögtönzött. Németh Miklós, a miniszterelnök, ekkor súlyos hibának minősítette a múlt „egyszavas” megítélését, mondván: 1956 októberét igazán csak a legellentétesebb fogalmak együttesen képesek kifejezni, az értékelésben a népfelkelésnek éppúgy helye lehet, mint a nemzeti tragédiát okozó szocializmusellenes terrorlázadásnak. Nos, a terrorlázadás Németh Miklós egyéni szóalkotása. Feltehetően előtte senki ki nem ejtette e szót, s utána is rövid időn át legfeljebb őt idézve használták.

"Népfelkelők", "(ellen)forradalmárok", "terrorlázadók" 1956-ban

Ugyancsak a rendszerváltás során bukkant fel a fideszburger, ami nem volt más, mint zsíros kenyér hagymával. Ezt a különlegességet árulták 1990. március 21-én a Fidesz vezetőjének, Orbán Viktornak „rendszerbúcsúztató házibuliján”. A -burger utótagú összetételeket és hamburgert egyébként egy amerikai magyar nyelvész, Décsy Gyula tárgyalta részletesen (Hamburger for America and the World. A Handbook of the Transworld Hamburger Culture. Bloomington, 1984.). Kiss Gábor és Pusztai Ferenc 1997-es gyűjteményéből idevágnak a hamburger-civilizáció, hamburgercsárda (64), börgertámadás, burgerbár, burgerfogyasztás szócikkek, melyek közül az utóbbi a Népszabadság 1997. március 26-i száma nyomán kiváltképpen fenyegető: „[A Creutzfeldt–Jakob-szindróma] eddigi halálos áldozatait, illetve agonizáló betegeit a rendszeres burgerfogyasztás köti össze” (28). (Lazán idesorolhatók a macdonaldizál és mekdózik szavak is, 97, 102.)

Fideszburger: zsíros kenyér hagymával

Rátérve tehát 1997-re, Kiss Gábor és Pusztai Ferenc 1996-os, a nyomtatott sajtóból tallózó gyűjtésüket folytatva egy adattárat tettek közzé, melyről szerényen megállapítják: „Sem a források, sem a témakörök kiválasztásában vagy kirajzolódásában nincs megfontolás. A kritérium csak annyi volt, hogy a lexikai változat új vagy (közhasználatban) ritka legyen” (6). 1997 éve kinek-kinek más-más dolog miatt emlékezetes. Mindenesetre ez volt Diana brit hercegnő halálának (augusztus 31.), Tocsik Márta elhíresülésének és a tamagocsi divatba jövetelének éve. Legalábbis ezek az események mind valamiféle nyomot hagytak nyelvünkben.

Diana hercegnő haláláért egyesek az őt üldöző fotósokat okolták – ekkor honosodott meg világszerte a paparazzo, majd magyarosan lesifotós stb. elnevezésük. Bár Kiss Gábor és Pusztai Ferenc gyűjteményéből a lesifotós és a paparazzo is kimaradt, Fábián Zsuzsanna és Szabó Győző alapos szómagyarázatot szentelt a témának („A paparazzo nem »rakétapapa« és a marcipán nem »Szent Márk kenyere«” Magyar Nyelvőr 122, 1998, 1:100–102).

Diana hercegnő haláláért sokan a lesifotósokat/paparazzókat okolták

Tocsik Mártáról Kiss és Pusztai a Zalatáj január 22-i száma nyomán emlékeznek meg: „Történt még az elmúlt év őszén a rendőrségi kihallgatás alkalmával, hogy az új mértékegység (804 millió = 1 Tocsik) névadó szülőjeként is tisztelt asszonyság patikaszerek mellékhatásának betudván, bizonyos Boldvai és Budai szavakat motyogott vallatói előtt” (149). A Népszabadság február 1-jei számából pedig ezt idézik: „...az MSZP vezetői se kerítenek nagy feneket az egésznek, teljesen a jogállam működésére bíznak mindent, hozzájuk egyetlen tocsikfillér se érkezett” (150). Szerepelnek még náluk az eltocsikosodik és tocsikol igék, valamint a tocsikizmus és Tocsik-demokrácia főnevek is (150).

Az akkoriban megismert tamagocsit tamagucsi változatban is idézik (143), s a Népszabadság december 2-i száma nyomán bemutatják az antigocsit is. „Antigocsi karácsonyra [= cím]... Egy élelmes német vállalkozó a maga módján hadat üzent a világszerte eladási rekordokat döntő japán játéknak, a tamagocsinak: megalkotta az antigocsit, amely – ellentétben a japán elektronikus zsebbaráttal – ronda, zajos és vedel. ...Az antigocsi abban is elüt a tamagocsitól, hogy nem hordozható játékszer, hanem egy CD-ROM, amely személyi számítógépeken futtatható. ... Az antigocsi küldetése akkor ér véget, amikor vérében az alkoholszint 1 ezrelék alá esik. A legrosszabb, ami megeshet vele, az az, hogy elfogy a söre” (14).

Ki emlékszik ma még a tamagocsiőrületre?

Kiss és Pusztai már a magyar nyelvből idézik a standard angoltól eltérő, magyarok beszélte angolra a hunglish szót (72), ami viszont az angolból már legalább az 1980-as évek eleje óta adatolható (Décsy Gyula et al.: Global Linguistic Connections. Bloomington, 1983: 73, Susan Doughty–Geoff Thompson: Angol nyelvi hibakalauz. Bp., 1983:2). Érdemes ezzel párhuzamosan megjegyezni, hogy szintén az 1980-as évek első feléből való Makkai Ádám terminusa, a magygol, a standard magyartól eltérő amerikai magyar nyelvre.

Kiss Gábor, Pusztai Ferenc (szerkesztő): Új szavak, új jelentések 1997-ből

A szerkesztők szigorúan nyelvészeti szempontból elképesztő, gyakran bizarr tenyészetet regisztrálnak, amelyben a mobilbudi (104) és terminálkan (148) éppúgy jelen vannak, mint a tragikomikus nyugdíjváromány (113) és romakonténer (129). A neologizmusok helyes értelmezése olykor nem is könnyű feladat. Erre hívja fel például a figyelmet a Népszabadság augusztus 29-i száma nyomán a drogbusz szócikk: „A szigeten felállított úgynevezett drogbusz... nem érte el a kívánt célt, hiszen azt sok fiatal drogterjesztő helynek vélte” (37).

A múló évek során nyelvünkbe beáramló új szavak és új jelentések adatolása nyilvánvalóan nyelvészeti feladat, de az adattár – melynek remélhetőleg évente folytatása is lesz – sokszínű kordokumentum is egyben. (TINTA Könyvkiadó)

 Kicsi Sándor András

Az írás eredeti megjelenési helye: Ezredvég 2000 / 8-9. sz.